Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.
Ülésnapok - 1906-72
316 72. országos ülés 1906 deczember 6-án, csütörtökön. országon még a cselédszükségletet is Lengyelországból kell munkások hiányában fedezni. Felső-Magyarország vármegyéi azelőtt az egész országot elözönlötték olcsó, bár hitvány napszámosokkal, ma azonban már ezek a vidékek nemcsak hogy felesleges, de szükséges munkásokkal sem rendelkezhetnek, sőt még azokból a góczpontokból is, a honnan eddig a munkásokat beszerezték, u. m. Mezőkövesd vidékéről és Nyitravármegyéből, vagy csak igen nehezen és nem kellő számban, vagy pedig olyan bérfizetések mellett képes az ember munkásait beszerezni, a mely a mai gazdasági jövedelemmel arányban egyáltalában nincsen. Ismerek sok községet, a melyben nemcsak a nyári, hanem a téli hónapokban is egyáltalában nem lehet munkásokat kaj>ni. Nem pedig azért, mert mindenki, kivéve a 25—30 holdnál többel bírókat, kivándorolt Amerikába, ép ugy a hajadon leányok is, a kik pedig már hazajöttek, azok már annyira megvagyonosodtak, hogy többé munkába állani nem kivannak. De viszont ismerek nagyon sokat, a kiknek 10—15 évvel ezelőtt egy talpalattnyi földük sem volt. Ma pedig 15—20—25 holdnak a birtokosai. Ne méltóztassék azt gondolni, hogy azáltal, hogy ezek az emberek ilyen vagyonra tettek szert, házukba beköltözködött volna a boldogság ós a megelégedés. Ellenkezőleg, ma ezek az emberek sokkal elégedetlenebbek és még pénzsóvárabbak, mint akkor, a mikor kiköltöztek. 10—15 esztendő alatt háromszor, négyszer is hazajönnek Amerikából, azzal a feltett szándékkal, hogy nálunk megtelepedjenek végkéj). de Magyarországon többé nem találják magukat, nem találják bele magukat az itteni helyzetbe, és utóbb is aztán összes czókmókjaikat pénzzé téve családjukkal végkép kivándorolnak. Ma már nagyon sok vidéken a gazdaközön'ég, különösen a birtokos középosztály odajutott, hogy talán 1 — 2 évig erejének végső megfeszítésével még elgazdálkodhatik, de aztán nagy katasztrófa előtt áll; vagy kénytelen lesz a mostani szemtermelési gazdálkodási rendszertől eltérni és a sokkal kevesebb munkaerőt igénylő állattenyésztésre rátérni, vagy pedig attól az óriási, attól az irreális birtokáraktól, a melyek a felvidéken vannak, elcsábíttatva, kénytelen lesz birtokát elparczellázni, eladni. Azt hiszem, azzal tisztában van mindenki, hogy cselédekre, munkásokra szükség volt, szükség lesz és szükség van ma is. És én bármennyire is örülök emberbaráti szeretetből és szocziális szempontból annak, hogy hazánknak olyan rétegei, a melyek azelőtt földbirtokkal nem birtak, földet szerezhettek, nem leplezhetem el a feletti kétségbeesésemet, honnan fogjuk mi ezt az óriási munkaerőt pótolni? Hiszen ezek a földhöz jutott egyének, mint munkások Magyarországra nézve elvesztek; és azok a földéhséget kielégített egyének a mostani középbirtokos osztálynak helyét sohasem fogják pótolni, azt a szolgálatot, a melyet megyei, társadalmi, gazdasági, szóval minden téren, a hol ingyenmunkát kellett teljesíteni, igénybe vették. (Ugy van! Ugy van! a jobb- és a baloldalon.) Nem fogja pedig helyettesíteni azért, mert ma még az az 50, esetleg 100 holddal rendelkező ember kellő intelligencziával nem bir, és ennek az 50—100 hold földnek a jövedelme nem képes őt annyira függetleníteni, hogy ő a közügyekért áldozatot hozhasson. (Ugy van! ügy van! a jobb- és a baloldalon.) Ennélfogva azt hiszem, t. ház, a ki elfogulatlanul gondolkozik, kell, hogy belássa, hogy ma még a birtokos középosztályra szükség van, hogy azt ma még egy más osztály nem pótolhatja. (Ugy van! Ugy van! a jobb- és a baloldalon.) Hogy ez igy van, megmutatta a legutolsó alkotmányos küzdelem, a mikor a birtokos középosztály helyét épen ugy megállotta, mintha ma is erejének teljes tudatában volna. (Ugy van! Ugy van! a jobb- és a baloldalon.) Én tehát azt hiszem, hogy ha iparosainkért áldozatokat hozunk, akkor a birtokos középosztály is megérdemli, hogy azt is segítsük, hogy ha veszedelemben van. (Elénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Már pedig hogy a veszedelem itt van, az bizonyos és bekövetkezett a segítés szükségességének tizenkettedik órája. (Ugy van ! Ugy van! a jobb- és a baloldalon.) Bármennyire szivemen is viselem ós örülök annak, hogy a munkások boldogulnak, földhöz jutnak, azt hiszem, senki sem kívánja, hogy a birtokos középosztály ez által teljesen megsemmisíttessék. (Elénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Azt hiszem, nem tanácsos, hogy bevárjuk, a mig fejünk felett a ház égni fog, és akkor kezdjünk segíteni, a mikor már ez a baj általános lesz, hogy akkor cselekedjünk, a mikor esetleg már késő lesz. És, a mennyiben a birtokos középosztálynak se pénze, se módja, se alkalma nincs arra nézve, hogy kipuhatolja azokat a helyeket, hol vannak még az országban területek, a melyek munkásbőségben vannak, hogy onnan ezt a a munkáshiányt pótolni lehet, vagy a mennyiben a mostani munkások már különösen a legutóbbi időben szerződni egyáltalában nem akarnak és a birtokos középosztálynak nincsen módja arra, hogy kísérleteket tegyen külföldi munkások beszerzésével, legyenek azok akár olaszok, akár lengyelek, vagy akár kínaiak, arra kérem a t. miniszter urat, hogy ezt a kérdést tegye tanulmány tárgyává, és lássa el támogatásával ós tanácsával azokat a vidékeket, a melyek ilyen munkásszükségben vannak. Nem osztályharcz ez, hanem segélykiáltás, nem osztályharcz, hanem a módok keresése arra, hogy a munkásosztály boldogulása mellett megmaradhasson a középosztály is. (Élénk helyeslés.) Elnök: Az idő előrehaladván, javaslatot kívánok tenni a legközelebbi ülés idejére és napi-