Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.

Ülésnapok - 1906-72

316 72. országos ülés 1906 deczember 6-án, csütörtökön. országon még a cselédszükségletet is Lengyel­országból kell munkások hiányában fedezni. Felső-Magyarország vármegyéi azelőtt az egész országot elözönlötték olcsó, bár hitvány nap­számosokkal, ma azonban már ezek a vidékek nemcsak hogy felesleges, de szükséges munká­sokkal sem rendelkezhetnek, sőt még azokból a góczpontokból is, a honnan eddig a munkáso­kat beszerezték, u. m. Mezőkövesd vidékéről és Nyitravármegyéből, vagy csak igen nehezen és nem kellő számban, vagy pedig olyan bérfizeté­sek mellett képes az ember munkásait besze­rezni, a mely a mai gazdasági jövedelemmel arányban egyáltalában nincsen. Ismerek sok községet, a melyben nemcsak a nyári, hanem a téli hónapokban is egyáltalában nem lehet mun­kásokat kaj>ni. Nem pedig azért, mert mindenki, kivéve a 25—30 holdnál többel bírókat, ki­vándorolt Amerikába, ép ugy a hajadon leányok is, a kik pedig már hazajöttek, azok már annyira megvagyonosodtak, hogy többé mun­kába állani nem kivannak. De viszont ismerek nagyon sokat, a kik­nek 10—15 évvel ezelőtt egy talpalattnyi földük sem volt. Ma pedig 15—20—25 holdnak a bir­tokosai. Ne méltóztassék azt gondolni, hogy azáltal, hogy ezek az emberek ilyen vagyonra tettek szert, házukba beköltözködött volna a boldogság ós a megelégedés. Ellenkezőleg, ma ezek az emberek sokkal elégedetlenebbek és még pénzsóvárabbak, mint akkor, a mikor kiköltöz­tek. 10—15 esztendő alatt háromszor, négyszer is hazajönnek Amerikából, azzal a feltett szán­dékkal, hogy nálunk megtelepedjenek végkéj). de Magyarországon többé nem találják magu­kat, nem találják bele magukat az itteni hely­zetbe, és utóbb is aztán összes czókmókjaikat pénzzé téve családjukkal végkép kivándorolnak. Ma már nagyon sok vidéken a gazdaközön'ég, különösen a birtokos középosztály odajutott, hogy talán 1 — 2 évig erejének végső megfeszí­tésével még elgazdálkodhatik, de aztán nagy katasztrófa előtt áll; vagy kénytelen lesz a mostani szemtermelési gazdálkodási rendszertől eltérni és a sokkal kevesebb munkaerőt igénylő állattenyésztésre rátérni, vagy pedig attól az óriási, attól az irreális birtokáraktól, a melyek a felvidéken vannak, elcsábíttatva, kénytelen lesz birtokát elparczellázni, eladni. Azt hiszem, azzal tisztában van mindenki, hogy cselédekre, munkásokra szükség volt, szükség lesz és szük­ség van ma is. És én bármennyire is örülök emberbaráti szeretetből és szocziális szempontból annak, hogy hazánknak olyan rétegei, a melyek azelőtt földbirtokkal nem birtak, földet szerezhettek, nem leplezhetem el a feletti kétségbeesésemet, honnan fogjuk mi ezt az óriási munkaerőt pótolni? Hiszen ezek a földhöz jutott egyének, mint munkások Magyarországra nézve elvesztek; és azok a földéhséget kielégített egyének a mostani középbirtokos osztálynak helyét sohasem fogják pótolni, azt a szolgálatot, a melyet megyei, tár­sadalmi, gazdasági, szóval minden téren, a hol ingyenmunkát kellett teljesíteni, igénybe vették. (Ugy van! Ugy van! a jobb- és a baloldalon.) Nem fogja pedig helyettesíteni azért, mert ma még az az 50, esetleg 100 holddal rendelkező ember kellő intelligencziával nem bir, és ennek az 50—100 hold földnek a jövedelme nem képes őt annyira függetleníteni, hogy ő a közügyekért áldozatot hozhasson. (Ugy van! ügy van! a jobb- és a baloldalon.) Ennélfogva azt hiszem, t. ház, a ki elfogu­latlanul gondolkozik, kell, hogy belássa, hogy ma még a birtokos középosztályra szükség van, hogy azt ma még egy más osztály nem pótol­hatja. (Ugy van! Ugy van! a jobb- és a balolda­lon.) Hogy ez igy van, megmutatta a legutolsó alkotmányos küzdelem, a mikor a birtokos kö­zéposztály helyét épen ugy megállotta, mintha ma is erejének teljes tudatában volna. (Ugy van! Ugy van! a jobb- és a baloldalon.) Én tehát azt hiszem, hogy ha iparosaink­ért áldozatokat hozunk, akkor a birtokos közép­osztály is megérdemli, hogy azt is segítsük, hogy ha veszedelemben van. (Elénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Már pedig hogy a veszede­lem itt van, az bizonyos és bekövetkezett a se­gítés szükségességének tizenkettedik órája. (Ugy van ! Ugy van! a jobb- és a baloldalon.) Bár­mennyire szivemen is viselem ós örülök annak, hogy a munkások boldogulnak, földhöz jutnak, azt hiszem, senki sem kívánja, hogy a birtokos középosztály ez által teljesen megsemmisíttessék. (Elénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Azt hi­szem, nem tanácsos, hogy bevárjuk, a mig fejünk felett a ház égni fog, és akkor kezdjünk segí­teni, a mikor már ez a baj általános lesz, hogy akkor cselekedjünk, a mikor esetleg már késő lesz. És, a mennyiben a birtokos középosztálynak se pénze, se módja, se alkalma nincs arra nézve, hogy kipuhatolja azokat a helyeket, hol vannak még az országban területek, a melyek munkásbőségben vannak, hogy onnan ezt a a munkáshiányt pótolni lehet, vagy a mennyi­ben a mostani munkások már különösen a leg­utóbbi időben szerződni egyáltalában nem akar­nak és a birtokos középosztálynak nincsen módja arra, hogy kísérleteket tegyen külföldi munkások beszerzésével, legyenek azok akár olaszok, akár lengyelek, vagy akár kínaiak, arra kérem a t. miniszter urat, hogy ezt a kérdést tegye tanulmány tárgyává, és lássa el támogatásával ós tanácsával azokat a vidékeket, a melyek ilyen munkásszükségben vannak. Nem osztályharcz ez, hanem segélykiáltás, nem osztályharcz, hanem a módok keresése arra, hogy a munkásosztály boldogulása mellett meg­maradhasson a középosztály is. (Élénk helyeslés.) Elnök: Az idő előrehaladván, javaslatot kívánok tenni a legközelebbi ülés idejére és napi-

Next

/
Oldalképek
Tartalom