Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.

Ülésnapok - 1906-72

306 72. országos ülés Í9Ú6 deczember 6-án, csütörtökön. Ha a t. miniszter ur kénytelen lesz visszaállítani a gazdasági tanintézeteket, nagyon kíváncsi volnék arra, hogy azok, a kik azt tanácsolták neki, hogy szüntesse meg azokat és csupa akadémiát létesítsen, mily tanácsokat fognak neki adni arra nézve, hogy a régi állapotoknak megfelelő igényeket ujabban kielégíthesse. (Mozgás.) Mindenesetre ajánlom a t. miniszter urnak azt, hogy eltérőleg a mostani tanári kinevezésektől, a gyakorlatból vegyen át embereket és azokat nevezze ki ugy az akadémiákhoz, mint egyéb iskolákhoz. A mostani uzus az, hogy valaki az akadémián több évig asszisztens marad, és akkor avanzsiroz tanárrá. Helyes, hogy asszisztens legyen, de ha asszisztens volt, ki kell adni őt a gazdasághoz, hogy gyakorlatot szerezzen, és onnan kell visszahozni. (Helyeslés.) Lehetetlen, hogy oly egyének, a kik gyakorlaton soha nem voltak, képezzenek ki gyakorlati érzékkel biró embereket. Mi a műegyetemen is igy teszünk. A mi tanáraink kint voltak gyakorlaton a gyárakban és onnan kerültek a tanszékekre, s ezek válnak be legjobban. Azt hiszem, ez utánzásra méltó példa volna a mezőgazdasági iskoláknál is, a melyeknek szintén elsősorban gyakorlatiaknak kell lenniök. (Helyeslés balfelől.) Végül még csak egy dologra akarok rátérni, hogy ugyanis a gazdasági munkásügyek költségeinél a 147. oldalon 400.000 korona van felvéve egy tételben. Ott nincs részletezve, hogy tulaj donkép erre meg erre mennyit szándékozik fordítani a miniszter ur, hanem felsorolja a kiadásoknak egy részét, a melyet kumulál egy összegben. Szívesen adom meg, de szeretném a parlamenti ellenőrzés szempontjából, ha e 400.000 koronát részletezve kapnám meg. Ugyanazon czim alatt azonban a hetedik alrovatban egy tétel van, a mely ellen a leghatározottabban állást kell foglalnom. Ez a népies irodalom és sajtó támogatása. A népies irodalom igenis helyes, hogy támogattatik a legmesszebbmenő módon, de hogy költségvetésünkben a sajtó támogatása szerepeljen tételképen, az ellen a sajtó érdekében tiltakozom. (Zaj és ellenmondás.) Hammersberg László: A >Néplap«-ról van szó. nem szubvenczionálá sokról. Lázár Pál: Nincs megmondva. Tudomásom van arról, hogy a minisztérium igenis szokott politikai lapokat is támogatni. Nem lehet mondani, hogy csak a»Néplap« ravaló ez. Itt oly tételnek nincs helye, a mely megbélyegző a sajtóra nézve. Elég megbélyegző, ha a delegáczióban egy osztrák delegátus azt meri mondani, hogy az 1,400.000 koronából, a mely ott fel van véve, mint Dispositionsfond. bizonj^ára a magyar sajtó kapja a nagyobb részt. Ily megbélyegzést arról a részről, fájdalom, el kell itt tűrnünk. De ezt nem tűrhetjük el. Kérem a miniszter urat, hogy ha megmarad ez a tétel, fordítsa a népies irodalom támogatására, de az, hogy sajtótámogatásra is szolgál, meüőztessék. Egyebekben a költségvetést, miután az, ha nem is felel meg a nagy hivatásnak és várakozásnak, a melyekkel én a földmivelésügyi tároza elé nézek, mégis a földmivelésügyet előmozdítani képes, (Igaz! Ugy van.') elfogadom. (Helyeslés balfelől.) Raisz Aladár jegyző: Pop O. István! Pop Cs. István: Midőn a földmivelésügyi tárcza költségvetésének általános vitájában én is részt veszek, nem mulaszthatom el mindenekelőtt elismerésemet kifejezni az iránt, hogy a földmivelésügy jelenleg szakavatott kezekben van, és ama reményemnek adok kifejezést, hogy a lenézett, elhagyatott földmivelés, őstermelés szakavatott munka mellett fel fog lendülni. Én mindezekhez csak egyetlenegy óhajt fűzök : szivemből kívánom, hogy a fellendülés jótékony hatását érezze a magyar állam minden vidéke, a legelrejtettebb zug és a legszegényebb munkás is. T\ ház ! Egy idő óta napirenden van egy fontos kérdés. Szóvá tétetett itt e házban, e házhoz benyújtott beadványokban, de különösen a sajtóban a székely erdőknek a fosztogatása, erdőpanamák, erdőfosztogatások és egyéb czimeken. Ezen kérdés körül oly hatalmas akczió és agitáczió fejlődött ki, hogy ez ügyből országos ügy lett és a t. kormány nemcsak hogy nem zárkózott el ezen kérdés megoldása elől, hanem a múlt évi költségvetéshez képest 70.000 koronával többet vett fel a székelyakczió segélyezésére. Elismeréssel adózom azon t. képviselőtársaimnak, a kik székely fajuk érdekében mindent megmozgattak, a kik páratlan lelkesedéssel felszínen tartják ezen kérdést, mert ez által az ország nemcsak a székely ügyre fog vigyázni, hanem egyúttal kiterjeszti figyelmét az ország egyéb vidékeire is. Ezt azért voltam bátor különösen hangsúlyozni, nehogy vádoltassam, hogy mikor felszólalok, vádat akarok emelni, hogy egyik baj istápoltatik és segélyeztetik a másik rovására. A mi engem felszólalásra késztet, az volt, hogy a mélyen t. földmivelésügyi miniszter ur, habár a múlt évi költségvetés tárgyalásánál rámutattunk igen sok bajra, e bajok orvoslása tekintetében abszolúte semmit sem tesz a jelen költségvetés keretében. Miután igen-igen fontos ügyben szólalok fel, méltóztassanak megengedni, hogy hosszasabban foglalkozzam egy kérdéssel, melyet azért tartok különösen fontosnak, mert a bajok, melyek felmerültek, ott vannak, hol a kizárólagos földesúr, a kincstár volt, hol az erdei és legelői a kincstárnak vannak. Magyarországnak ezen elrejtett vidéke Torda-Aranyos megyében van és pedig különösen a topánfalvi közigazgatási járás az, hol a földesúr kizárólag a kincstár, és a hol oly állapotok uralkodnak, a melyekről fel keü tennem okvetlenül, hogy a földmivelésügyi miniszter urnak róluk nincs tudomása, mert ha tudomása volna az ott uralkodó állapotokról, ismerve emberszeretetét, azt hiszem, drákói szigorral járna el, hogy megszűnjenek azok az állapotok. Topánfalva közigazgatási járáshoz tartozó 10 községről van szó, a melyek, miként mondám, mint volt úrbéres községek a kincstár jobbágyai