Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.

Ülésnapok - 1906-61

18 61. országos ülés 1906 november 22-én, csütörtökön. nemzet igaz tagjának érzi, tartja magát és küzdeni akar a magyar nemzet jóléteért. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Azért tehát ne méltóztassék panaszkodni s legkevésbbé a mai kormányzat ellen, mert hogy ez ellen legkevésbbé van j oguk panaszra, azt épen az a körülmény mutatja, hogy ilyen nagy számban ülhetnek közöttünk, a mit az előző kor­mányok alatt nem érhettek el. (ügy van! a bal­és a szélsőbaloldalon.) Ha önök az eurójjai egységes nemzeti államok fejlődését akarják irányadónak tekinteni, akkor ne feledjék el, hogy Európának egyetlenegy egységes nemzeti állama sincs, — és ne feledjék el, hogy a magyar állam egységes nemzeti állam — a mely megtűrné vagy fentartana oly középiskolákat, a melyekben más nyelven tani­tanak, mint az állam hivatalos nyelvén, miként nálunk, (ügy van! a bal-és a szélsőbaloldalon. Fel­kiáltások a szélsőbaloldalon : Menjenek Posenbe ; majd megtanulják !) Az önök elégedetlensége tehát teljesen jogosulatlan, estessék elhinni, azt a benyo­mást kell, hogy keltse, hogy nem is annyira fajuk érdekében, mint inkább saját egyéni mellék ­czéÍjaik érdekében (Ugy van ! a bal- és a szélsőbal­oldalon.) követik ezt a politikát. Somogyi Aladár: A zsebük érdekében ! (Moz­gás a nemzetiségi képviselők padjain.) Vlád Aurél: Mások csinálnak üzletet a poli­tikából ! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Sághy Gyula : Ez a válaszom Polit Mihály előttem szólott kéjDviselőtársamnak hosszú fejte­getésére és most áttérek tulaj donképeni tárgyamra, a költségvetésre. (Halljuk ' Halljuk !) Nem kivánom az előttünk fekvő költségvetést pénzügyi szempontokból bővebben fejtegetni; ezen szempontoknak az előadó ur fényesen megfelelt; azokat szépen megoldotta. E tekintetben csak méltánylást és elismerést akarok kifejezni a nem­zeti kormány iránt azért, mert ezen költségvetés­ben kifejezve látom a nemzet mindinkább fejlődő szükségleteinek lehető és oly módon való fedezésére irányuló törekvést, hogy ezért ne kelljen a kor­mánynak adóemeléshez folyamodnia, mert meg­elégszik az állam jövedelmi forrásainak természetes fejlődésében mutatkozó és elérhető emelkedéssel. Elismerést és méltánylást akarok kifejezni azon törekvéséért is, hogy a költségvetés ugy kiadási, mint bevételi tételeiben a realitás lehető elérésére törekszik és azt hiszem, hogy túlzás nélkül állit­hatom, hogy hosszú idő óta nem feküdt költség­vetés a ház asztalán, a mely annyira reális lett volna, mint ezen költségvetés. (Igaz ! Ugy van !) Mint emlitém, én a költségvetéssel nem pénz­ügyi szempontokból kívánok foglalkozni, hanem inkább az azzal kapcsolatban lévő politikai mozza­natok szempontjából. De ezekkel is törekszem lehető rövidséggel végezni, nemcsak azért, mert a t. háznak figyelmét és türelmét nem akarom kifárasztani, hanem főleg azért, mert nem tartom időszerűnek, a jelen politikai helyzetbe beilleszt­hetőnek egy hosszas, terjedelmes költségvetési vitát részünkről, akik ezen padokon ülünk és a kik e nemzeti kormányt szabad meggyőződésből támogatjuk, kezdeményezni, vagy akár csak provokálni. Ezért arra kérem még t. képviselő­társaimat is, hogy mi, a kik hiszünk és bizunk az uj rendszerben és a nemzeti kormányban, bizonyítsuk be azáltal is minél fényesebben ezen bizalmunkat, hogy bár szakszerüleg és alaposan törekedjünk tárgyalni a költségvetést, de azért szükség nélküli hosszas fejtegetésekkel ne húzzuk el; hanem törekedjünk lehető alapossággal ugyan, de rövidséggel és gyorsasággal végezni a költség­vetéssel, azt a rendes időben lehetőleg tető alá helyezni azért, hogy időnk maradjon mielőbb azon nagyfontosságú feladatok megoldásával foglal­kozni és időt engedjünk a kormánynak is azon nagyfontosságú kérdések kellő előkészítésére, a melyeknek mielőbbi megoldása a nemzet nagy érdekét képezi és a melyek megoldása sürgető szükségként jelentkezik. (Helyeslés.) Én megvallom őszintén, hogy saját elhatáro­zásomból a költségvetés általános vitája folyamán nem is szólaltam volna föl. Ha felszólalok, teszem ezt kötelességből, azon megtisztelő megbízatás foly­tán, a melyet azon párttól, a melyhez tartozni szerencsém van s a mely a parlamentnek több­ségben levő legnagyobb pártját képezi, nyertem s a mely megbízásnak készséggel és szívesen teszek eleget, de ismétlem, iparkodni fogok ennek lehető rövidséggel megfelelni. (Halljuk ! Halljuk !) Parlamentünk hosszas gyakorlata már az, hogy mi nemcsak az appropriácziót, hanem magá­nak a költségvetésnek kérdését is bizalmi kér­désnek tekintjük. Abba a vitába, hogy mennyi­ben helyes ez és mennyiben nem helyes, nem akarok most az előbb emiitett oknál fogva sem belebocsátkozni. De ezt konstatálni kívántam azért, mert nem tartanám helyesnek és megfelelőnek, ha e tekintetben az eddig hosszú időn át fen­tartott gyakorlattól épen most, egy pusztán át­meneti kormányzás idejében eltérnék és ennek folytán a költségvetés tárgyalásánál a bizalmi kérdéstől, mint kiindulási alaptól eltekintenék. Ha pedig ezt a kérdést felvetem és a politikai helyzetet és állapotot mérlegelni és vizsgálni kivá­nom, akkor mégis kénytelen vagyok rövid vissza­pillantást vetni a jelen nemzeti kormány alakulá­sának történetére. (Halljuk ! Halljuk !) T. ház ! Az ország nagy alkotmányválságba jutott, az alkotmány felfüggesztésének úgyszólván küszöbéig jutottunk és a legnagyabb evoluezióknak és konvulzióknak veszélye fenyegetett, a mikor a koaliczióra és annak vezéreire az a nehéz feladat hárult, hogy az országot ezen súlyos veszélyekből kiemelje és kimentse. Nem a koaliczión múlt és nem annak vezérein, hogy ezt másképen nem esz­közölhették, hanem csak akként, hogy kénytelenek voltak egyelőre belemenni a nemzeti követelmé­nyek egy nagy része megvalósításának kikapcsolá­sába, hogy nem sikerült a végleges megoldás, hogy nem sikerült a nemzeti fejlődésnek békés állandósá­gát már akkor biztosítani, hanem kénytelen volt a koaliezió egy ugyan tisztességes és becsületes, de

Next

/
Oldalképek
Tartalom