Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.

Ülésnapok - 1906-61

vember 22-én, csütörtökön. 16 61. országos ülés 1906 no Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatás­ügyi miniszter: A legújabb az, hogy a bizonyít­vány! mintába ezt akarják beletenni, hogy »szerb nemzeti tanitó képezdei iskolai tanfolya­mok«. (Mozgás.) Endrey Gyula: Miért nem zárják be ? (Nagy zaj.) Polit Mihály: Már száz esztendeje igy van! (Felkiáltások a baloldalon: Elég hiba!) Keller István: Azért vagyunk mi itt, hogy száz éves hibákat reparáljunk! (Halljuk! Halljuk !) (Az elnöki széket Návay Lajos foglalja él.) Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatás­ügyi miniszter : Ez a legújabb stádiuma a dolog­nak, midőn ez a magyar közjog szemjjontjából elfogadhatatlan intézkedés történt. T. képviselőház! Szerb nemzetről, tőt nem­zetről, vagy bármi néven nevezendő nemzetről Magyarországon szó nem lehet. (Igaz ! Ugy van ! Hosszantartó élénk helyeslés és éljenzés a bal­oldalon.) Hivatalos okmányon, oly okmányon, a mely azzal az igénynyel lép fel, hogy a magyar ál­lam hatóságai azt hitelesként elfogadják, annak alapján jogokat adjanak vagy jogokat elismer­jenek, ez, t. képviselőház, teljes lehetetlenség. (Igaz! Ugy van!) Ez ellentétben áll a nemze­tiségek egyenjogúságáról szóló törvény amaz első tételével, hogy Magyarországon az összes polgárok egy osztatlan jsolitika.i nemzet tagjai. (Igaz! Ugy van !) / Polit Mihály: Óriási tévedés. (Zajos mozgás és derültség. Felkiáltások: Törvény!) Olay Lajos: Be kell zárni az intézetet! El kell törölni. (Nagy zaj. Elnök csenget.) Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatás­ügyi miniszter: Az az én rettenetes sovinizmu­som abból áll, hogy ragaszkodom az egységes magyar nemzet elvéhez. Polit Mihály: Politikai! Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatás­ügyi miniszter: A nemzet politikai fogalom. Polit Mihály: De nem faji! (Nagy zaj. Felkiáltások: Vizet az öregnek!) Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter: Ragaszkodom az egységes magyar nemzet alapelvéhez, és kiküszöbölni óhajtom az én hatáskörömbe tartozó intézetek minden tény­kedéséből mindazt, a mi a törvényekkel és ezzel az alapelvvel ellenkezik. (Elénk helyeslés.) Ezt pedig, t. ház, tettem, a mint eljárásom mutatja, a lehető legenyhébb alakban. (Igaz! Ugy van!) Ezentúl is ragaszkodom ehhez és hiszem, hogy az illetékes Jkörök jobb belátása meg fog ha­jolni az állam törvénye nevében emelt követel­mények előtt. De, a ki a t. képviselő ur elő­adását hallotta, és a tényekről nincs értesülve, valóban azt hihette volna, hogy én a képezdét akár bezáratni, akár megszüntetni akarom. Polit Mihály: Fenyegette. (Zaj. Elnök csenget.) Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter: Nem fenyegettem, de figyelmeztettem a következményekre, mert oly intézetnek, a melynek vezetősége hóna.pokon át tartó tárgya­lások után sem akar alkalmazkodni az állam törvényes rendjéhez, végre is létjogosultsága ebben az országban nincs. (Hosszantartó, élénk helyeslés, éljenzés és taps.) Hiszem, hogy a dol­gok idáig jutni nem fognak, hiszem, hogy a nehézségek, a melyekkel eddig találkoztam, az illetékes tényezők hazafias indulata, jobb belá­tása folytán végül korrekturára fognak találni, de minden elfogulatlan embernek Ítéletére bizom, vájjon az én eljárásom nem viseli-e inkább magán a lehető legkoncziliánsabb jelleget, és nem épen csak azt tettem-e, a minél kevesebbet az állásomból folyó kötelességnél fogva nem is tehetek. (Elénk helyeslés és taps.) Polit Mihály: Szabad kérnem . . . Elnök: Mily czimen kivan a képviselő ur szólni ? (Nagy nyugtalanság.) Lázár Pál: Elég volt! (Hosszantartó nagy zaj. Felkiáltások: Halljuk az elnököt!) Olay Lajos: Engedelmet akar kérni. Gr. Batthyány Tivadar: Bocsánatot akar kérni! (Nagy zaj és közbekiáltások.) Elnök: Nagy György képviselő urat figyel­meztetem, ne tessék közbeszólni. Polit Mihály: Félreértett szavaim helyre­igazitása czimén kérek szót. Elnök: Ily czimen megilleti a szó. (Hall­juk ! Halljuk!') Polit Mihály: T. ház! Az igen tisztelt kul­tuszminiszter urnak azt méltóztatott mondani, hogy én rosszul vagyok informálva, hogy rosszul értettem. De a felelet, melyet a kultuszminisz­ter ur adott, épen bizonyitja, hogy én nagyon jól vagyok informálva, jól vagyok tájékoztatva. Hiszen a miniszter ur feleletéből az tűnik ki, hogy Magyarországon szerbek nem lehetnek, nem léteznek. (Eláll! Nagy mozgás.) Nagyon csodálom, hogy a miniszter ur, a kiről én mondtam, hogy művelt ember, a ki nem­csak az európai, hanem az amerikai intézményeket is ismeri, nem akar különbséget tenni a politikai és a genetikai, a faji nemzet között. Hiszen a poli­tikai nemzet ellen nem lehet kifogása magyar állampolgárnak, de hogy nem szabad a bizonyít­ványban mondani, hogy valaki Magyarországon szerb, ez már túlságos. Olyan valami, mi eddig nem volt még. (Zaj.) Mi ünnepélyesen protestá­lunk az ellen, hogy nekünk Magyarországon nem volna szabad szerbeknek nevezni magunkat és azon az iskolai bizonyitványon nem volna szabad kitenni, hogy szerb ajkú. (Nagy mozgás a széiső­baloldalon.) A t. kultuszminiszter ur azt mondta, hogy voltak felterjesztések. Hát igen, volt egy terjedel­mes felirata a minisztériumhoz a mi legfelsőbb

Next

/
Oldalképek
Tartalom