Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.

Ülésnapok - 1906-69

206 69. országos ülés 1906 deczember 1-én, szombaton. tileg anyagi hátrányokat szenvednünk, azt tartom, hogy gazdasági önállóságunk jövő biztosításának czéljából feltétlenül szükséges pénzügyi önállóságunknak mielőbbi létrehoz&tala.fHelyeslés.) T. ház ! Az 1899 : XXXVII. t.-cz. 8. §-ában ezt mondja (olvassa) : »Ha a vám- és kereskedelmi viszonyoknak az 1899. évi XXX. törvényczikkben foglalt szabályozása 1907. évi deczember 31-én hatályát veszti, a nélkül, hogy a monarchia két államának törvényhozásai a közösséget a vámügyekben e határidőn tul legalább 1910. évi deczember 31-éig terjedő hatálylyal elhatározták volna, az osztrák-magyar banknak a jelen törvény 1. §-a szerint 1910. évi deczember 31-éig meghosszabbított szabadalma 1907. évi deczember 31-én önmagától megszűnik.« Ez azt jelentené, t. ház, hogy ha Ausztriával 1907. végéig gazdasági kapcsolatunkat megszüntetnők, ez esetben bizonyos feltételek mellett a bankszabadalom is 1907. év végével megszűnnék. Hát, t. ház, ez igy van a törvényben irva, de az események ezt szerintem ma már lehetetlenné tették. Mert hiszen mi, akár szerződést, akár szövetséget kötünk, akár állapotokat tartunk fenn, azért gazdasági közösségben vagyunk Ausztriával, tekintettel a külföldi, ránk oktrojált jogtalan szerződések kényszerű tiszteletben tartására, s ennek kényszerhatása következtében, még sem tehetünk mást, minthogy ezt a közösséget tűrjük, és ennek következtében, ha betüszerint elő is áll a jogosultsága annak, hogy a bankszabadalom 1907. év végével megszűnjék, én ezt gyakorlatilag megoldhatónak nem tartom. Elfogadom tehát, hogy ezt tűrnünk kell; de abból, hogy ezt tűrnünk kell, nem az következik, hogy tűrnünk kell addig, míg a kényszerzubbony rajtunk van, vagy esetleg további időkig is, nem 1917-ig, még kevésbbé azon tul. A bankszabadalom, ugy mint azt az illető pótegyezmény 105. czikke mondja, 1910 deczember 31-éig tart. És én szerintem azontúl semmi körülmények között meg nem hosszabbítható és uj szabadalom semmi körülmények között meg nem adható. (Helyeslés.) És bocsásson meg nekem a t. kormány és a t. ház, itt van gazdasági önállóságunk biztosításának legfontosabb sarkpontja, Achilles-sarka, a melyet, ha érintetni engedünk, akkor a t. kereskedelemügyi miniszter urnak gazdasági önállóságunk létrehozása érdekéből folytatott legmesszebbmenő törekvése és legodaadóbb munkássága dugába fog dőlni. Mert ha ezen Achilles-sark megsebeztetik, a megoldás 1917-ben megint hihetetlen furfanggal, előre el sem képzelhető mahínácziók következtében, a melyek — őszintén mondom — hiszem, hogy bekövetkeznek, a mint hogy láttam már, hogy bekövetkeztek ilyenek eddig, lehetetlenné lesz téve. Ennek következtében, t. ház, minthogy azt mondja a törvény (olvassa): »Ha az osztrákmagyar bank a szabadalom további meghosszabbítását kérni szándékozik 1910 deczember 31-én tul, tartozik ebbeli kérelmét legalább két évvel a szabadalom lejárta előtt a két állam kormányához benyujtani«, sőt határozottan megmondja eme §. 2. bekezdésében, hogy »három évvel előbb a közgyűlés a felett fog tanácskozni és határozni, vájjon kérje-e a szabadalom megújítását*, ennek alapján, mondom, t. ház, az én nézetem az, hogy gazdasági önállóságunk súlypontja a bankkérdés rendezésénél van. De nincsen is ebben akadály. Mert én elismerem, hogy vannak talán nehézségek, vannak átmeneti hátrányok pénzügyi önállóságunk létrehozatalában, de azt senki sem fogja állithatni, hogy a gazdasági közösségben, a meddig azt tűrnünk kell, két banknak, tehát egy gazdasági területen az osztrák önálló banknak és az önálló magyar nemzeti banknak fönnállása bármi nehézségekbe ütköznék. (Igaz! Ugy van!) Sőt ellenkezőleg, a példák is bizonyítják, hogy egy gazdasági területen nagyon sok helyen több jegybank áll fenn, a nélkül, hogy a gazdasági érdekek hátrányt szenvednének. (Igaz ! Ugy van !) Ezt akartam elmondani, t. ház, ez alkalommal, midőn a kereskedelemügyi miniszter ur költségvetésének tárgyalásánál teljes elismeréssel adózom a kereskedelemügyi miniszter ur politikájának, törekvéseinek, sőt elismeréssel adózom az elért eredménynek is, különösen a katonai szállítás tekintetében. De, t. ház, el akartam mondani azt, hogy meggyőződésem szerint nem hiszem, hogy a kik kezüket a szivükre teszik és nem politikai taktika, hatalmi, pereznyi előnyök vagy más érdekek szempontjából bírálják el a kérdést, velem e tekintetben ellentétes nézeten legyenek. Ma, ebben az órában ez a kérdés látszólag nem aktuális. 1910 deczember 31-től visszafelé számítva még nincsen itt a három esztendő és még kevésbbé van itt a két esztendő, a mely idő alatt a bankszabadalom megújítását az osztrák-magyar banknak kérnie kell. De én ugy tartom, hogy arra itt van az idő, hogy a magyar közvélemény ebben a kérdésben a maga nézetének kifejezést adjon, és hogy a közvélemény tudatába belevigyük azt, a mi a legfontosabb, annak megértését, hogy gazdasági önállóságunkat létrehozni nem fogjuk, ha pénzügyileg magunkat Ausztriától kellő időben függetlenné nem teszszük. Id. Madarász József: Ez nagyon helyes! B. Bánffy Dezső: T. ház! Én azt, ha kell, elhiszem, hogy nekünk itt ebben a kérdésben ez idő szerint határoznunk nem feltétlen szükséges. Hallottam, vagy tán a lapokban olvastam, hogy pártkörökben is foglalkoztak evvel a kérdéssel és annak a nézetnek adtak kifejezést, hogy erről ne beszéljünk, mert az tárgyalás alatti kérdés, politikai kérdés. Én ugy tartom, hogy ez nem tárgyalás alatti kérdés. Én ugy tartom, hogy, ha a kormány a gazdasági közönségnek mikénti fentartása kérdésében — jogosan és helyesen — 1907-től terjedőleg tárgyalt, ebbe a tárgyalásba a bankszabadalom kérdésének bevonása egyáltalában nem indokolt, mert ez a kérdés avval nem kapcsolatos, az a kérdés 1910-ig el van döntve, 1910-en tul pedig a kiegyezéssel kapcsolatosan