Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.

Ülésnapok - 1906-68

68. országos ülés 1906 november 30-án, pénteken. 195 gyárosnak, ha üzemi vagy üzleti veszteségei vannak, nem áll jogában a saját gyárát beszüntetni és szabályszerű felmondás mellett a munkásokat elbocsátani. Es, t. képviselőház, erre a szabályszerű felmondásra különös súlyt kell fektetni, mertmig a sztrájkjog a mai ipari eljárásunknál fogva sztrájk esetén a munkásnak visszavezetését nem biztosit] a a munkaadónak és nem is helyes, hogy biztosítsa, — mert végrehajtani sem lehetne, köszönet sem lenne benne, hiszen az a munkás, a kit kényszereszközökkel vezetnek vissza, a munkaadónak többet árt, mint a mennyi haszna rendes viszonyok mellett egyáltalán lehet belőle, — addig a munkásnak a munkaadóval szemben a kizárás esetén biztositva van a felmondás és annak a munkadijnak a kifizetése, a mely a kizárás és felmondási idő közé esik. Vagyis, mig az egyik esetben, a törvény alapján, megvan a sztrájkszabadság, addig más oldalról a kizárás jogát és azt a természetes jogot, hogy önmaga határozza meg azt, hogy folytatja-e gyári üzemét vagy nem, a képviselő ur el akarja vonni a munkaadótól. De nem érteni^ meg, miképen tudja a képviselő ur — a ki, sajnálom, hogy nincsen jelen — összeegyeztetni az általunk hangoztatott munkaszabadsággal, a munkás szabad jogaival a munkaadó jogainak ilyetén korlátozását. Mert hiszen ez teljes egyenlőtlenséget teremtene a munkaadó és a munkás között, (Helyeslés.) amannak legmesszebbmenő joga, emennek a saját anyagi érdekei szolgálatának meghiusitása volna a következmény. (Igaz! Ugy van !) És hogy a t. képviselő ur a maga hangulatkeltését tovább folytassa, azt mondja, hogy mi a munkaadóknak segítségére akarunk jönni karhatalommal. És itt ismét például hozza fel az Andrássy-szobor előtti keritést, a melyet az ácsmunkások sztrájkja következtében katonákkal kellett lebontatni, hogy e hazafias és kegyeletes ünnepség a maga idején megtartható legyen. Engedje meg nekem a t. képviselő ur, azt a legelemibb jogát a kormány csak igénybe veheti, hogy a mikor megakadályozzák hazafias munkájában és egy hazafias ünnep rendezésében, hogy a maga által választott, a sztrájkot nem befolyásoló közegekkel végeztesse azt a munkát, a mely munkára ott neki szüksége van. (Mérik helyeslés.) Hová jutnánk akkor, t. ház ? Hiszen akkor kifogás tárgyát képezhetné, t. képviselőház, az is, hogy, a mikor a gázgyári sztrájk kitört, igénybe vettünk katonákat egyrészt ízért, hogy megvédjék a gázmüveket, ha esetleges erőszak alkalmaztatnék a gyár ellen, másrészt pionírokat, hogy a legszükségesebb munkaelemet szolgáltassák, a mi a gáz üzeméhez szükséges. Hiszen, ha a kormány a köz érdekében, a közönség százezreinek érdekében! ehhez az eszközhöz nem nyúlna, nézetem szerint mulasztást követne el. (Élénk helyeslés.) Tehát nemcsak joga, hanem kötelessége volt ezt a kormánynak megtenni. (Igaz! ügy van //._-',.•;; A t. képviselő ur a szakszervezetek belső életét ugy tüntette föl, hogy a világot tulajdonképen a szakszervezetek fogják sarkaiból kiforgatni, abban az értelemben t. i, hogy átalakítják a társadalmat, átalakítják az állam életét és ezek teremtik meg a szebb jövendőt. Azok után, t. képviselőház, a miket Földes Béla t. képviselő ur szakszerű és igen élvezetes előadásban a szakszervezetek fejlődéséről felhozott, nem kell sokáig inszisztálnom a szakszervezetek kérdésénél. De a t. képviselő ur igen iránvzatos előadása után mégis rá kell utalnom arra, hogy jóllehet Magyarország munkásságának nem egészen 20%-a tagja a szervezett munkásságnak, Magyarország összes munkásságával szemben ez az elenyésző kisebbség gyakorolja a nagy hatalmat. (Igaz! TJgy van! balfelől.) A szervezett munkásságnak jogait a kormány feltétlenül respektálja, respektálni fogja ezután is mindaddig, mig abban a jogkörben marad, mely a megengedett határokat tul nem lépi. (Helyeslés.) De ha, a t. ház ismerné a szakszervezetek visszaéléseit, (Halljuk ! Halljuk !) a melyek igen sok formában fordulnak elő, melyek a legmeszszebbmenő terrorizmus kifejtésére szolgálnak . . . Egy hang (a közép hátsó 'padjain) : A szakszervezetek nem vezetnek sztrájkot! Szterényi József: Köszönöm a figyelmeztetést, erre rá akarok épen ebből kifolyólag térni. Igenis, a szakszervezet nem vezet sztrájkot, de a szakszervezet összes tisztviselői, összes személyzete, nem a szakegyletben, hanem azon kivül, egy külön, általunk nem ismert, tehát törvényesen el nem ismert formában vezeti a sztrájkot. (Ugy van! ügy van! a jobb- és a baloldalon.) Még egyetlenegy sztrájkrendezésünk nem volt, a melyben ne ugyanazok a személyek, a szakszervezet vezetői (Ugy van! Ugy van! balfelől.) intézték volna a sztrájkokat, gondosan elkerülve a szakegylet firmáját, (ügy van ! ügy van ! a jobb- és a baloldalon.) mert hiszen akkor a kormánynak beavatkozási jogot adnának, a beavatkozási jog következménye pedig természetesen a szakegylet feloszlatása volna, mert áthágta alapszabályszerü jogait. S itt találjuk épen a sztrájkmozgalmak irányításának legsúlyosabb részét. A kinek van kedve sztrájkot rendezni és a kinek van lelke a munkások ezreit egy bizonytalan küzdelemnek kitenni, annak legyen bátorsága odaáll ani és a követkézménjükért viselni is a felelősséget. (Élénk lielyeslés és taps.) Én, t. ház, nem akarok itt utalni a sztrájkoknak azon sorozatára, a melyeket épen a minisztérium békéltetési eljárásával sikerült megoldani, De hivatkozhatom arra, hogy egyetlenegy esetre seni mutathatnak rá a szocziáldemokrata urak, vagy bárki más munkásbarát, hogy a minisztérium nem minden esetben a feltétlen pártatlanság álláspontján állott és nem igyekezett volna minden esetben a munkások minden jogos és méltányos érdekeit, még presszióval is, ha kellett, kielégíteni. (Igaz ! Ugy van ! a jobb- és a baloldalon.) Hivatko25*