Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.

Ülésnapok - 1906-68

68. országos ülés 1906 ne ki lenne zárva. (Helyeslés.) Azt mondom, ki lenne zárva, mert — a mint később rá fogok térni — én mindenféle sztrájktörvényt eredménytelennek tudok előre. De azt végrehajtani akarni, hogy minden sztrájk, a mely ok nélkül és indokolatlanul tör ki, elnyomandó, ez lehetetlen állapotot teremtene. Nincs az a munkaadó, nincs az a nagytőkés Magyarországon, a ki, lia megkérdeznék őt az igen t. képviselő urak, vájjon az ő üzemében kitört sztrájk indokolt volt-e vagy nem, azt mondaná, hogy indokolt volt. Hanem mind azt fogja mondani, hogy indokolatlan volt, az izgatók félrevezette kapzsi munkások több bért akarnak kicsikarni, pedig — mondaná — én annyit fizetek nekik, a mennyit csak lehet, nálam jól élnek, jól bánok velük. Fernbach József: Talán nem igaz ? Simonyi-Semadam Sándor: A biróság fogja kimondani, melyben a munkások is részt vesznek ! Mezőfi Vilmos: A sztrájknak jogosultságát vagy jogosulatlanságát semmiféle biróság megítélni nem tudja, (Zaj és ellenmondások.) Ugron Gábor : Dehogy nem, a biró mindenben itél! Mezőfi Vilmos : Az a munkás érzi csak, mi kell neki, mi nem kell neki, mi azt nem érezzük és nem tudjuk megítélni. (Zaj.) Az igen t. államtitkár ur azonban már sokkal modernebb alapra helyezkedik, nem mondja azt, a mit az előadó ur mond, mert természetesen nem is mondhatja. Az igen t. államtitkár ur tisztában van a munkásmozgalmak lényegével, egészen tisztában van azzal, hogy az olyan, mint az elemi erő, azt megakadályozni semmiféle utón nem lehet. Ugron Gábor : Majd megpróbáljuk ! Mezőfi Vilmos : Az államtitkár ur tehát nem mondja azt, a mit az előadó ur mond, hanem egészen mást. Azt mondja, ő törvényben akarja biztosítani a sztrájkjogot. Jogot akar adni a munkásnak arra, hogy sztrájkolhasson. Nagyon szépen mondta ezt az államtitkár ur. A szomorú csak az, hogy én beszédének folyamán sajnosán kénytelen voltam rájönni, hogy ezt a sztrájkszabadságot ugy érti az államtitkár ur, hogy adtál uram Isten, de nincs benne köszönet. (Zaj.) Azt mondja az államtitkár ur : a sztrájkjogot megadja, törvénybe iktatja, csak ott nem adja meg, a hol közszükséglet kielégítéséről van szó. Példákra is hivatkozott, ha jól emlékszem, a vasútra, a légszeszre és a vizszolgáltarásra . . . Szterényi József: Világításra ! Mezőfi Vlimos: . . . és világításra. De én tovább megyek és azt mondom : mindez még nem elégíti ki a közszükséglet körét. Hát más nem közszükséglet ? Hol lesz az a határ, a mely megvonja, hogy meddig terjed a közszükséglet; hol kezdődik az az üzem és hol kezdődik az az ipar, a mely nem közszükségletet, hanem csak kis rétegek szükségleteit elégiti ki. De én, épen azért, mert látom azt a szándékot, azt a rossz szándékot, vember 30-án, pénteken. 183 hogy a sztrájktörvényt a t. kormány meg akarja csinálni, jóelőre kérem az igen t. kormányt, hogy pontosan körvonalozza azt, hogy mi tehát közszükséglet. Vájjon, t. képviselőház, hogy ha a malommunkások, azok a robotoló rabszolgák, az a 30.000 magyarországi malommunkás majd beszünteti a munkát, nem fognak-e joggal odaáll ani a malomtulajdonosok és nem fogják-e azt mondani : ha nem őrölnek a malmok, nincsen liszt, ha nincsen liszt, nincsen kenyér, ha nincsen kenyér, éhezik Magyarország népe. Vagyis közszükséglet a malomüzem fentartása is. (Felkiáltások a jobboldalon : Ez őrültség !) Hát a szénbányák munkásai, az a százezer rabszolga a föld mélyében, (Mozgás.) a kik valóban rabszolgák, ha összeállanak és azt mondják, nem dolgozunk, nem állanak-e majd akkor elő a szénbárók, és nem mondják-e majd, hogy a szén kiaknázása szükséges azért, hogy járjanak a lokomotivok, hogy a közlekedés fentartassék, hogy a világítás meg ne szűnj ék, mert mindehhez is kőszén kell? Ha pedig a kőszémnunkások nem dolgoznak, nincsen kőszén és akkor nincsen világítás, nincsen fűtés, nem indulnak meg a masinák, influenzát kap az emberiség. Tehát a világítás is közszükséglet. (Zajos ellenmondások.) De tovább megyek, t. képviselőház, hogy nevetségességét bizonyítsam a közszükségletre alapított meghatározásnak. A vastermelés is közszükségletet elégit ki, a mikor a vastermelők, — és itt az igen t. államtitkár ur beszédének nagyobb dicsőségére annak kartell-ellenes részére gondolok, mert a vasgyárak kartellj ében az államnak szintén része van abban, hogy a vas ára felsrófoltassék — ha a vasmüheljrekben megtagadják a munkások a munkát, ez is a közszükségletet érinti. Ha nincsen vas, nem lehet vaggonokat építeni, nem lehet a rozoga síneket megfoldozni, nem lehet Diósgyőrben Uchatius-lövegeket gyártani, nem lehet fából vashidakat épiteni. Tehát ez is közszükséglet. (Folytonos zaj és ellenmondások.) De, t. képviselőház, tovább megyek. Ezek a szegény budapesti, Ínséget szenvedő pékmesterek is összeállhatnak, mert a munkások beszüntetik a munkát, mivel a ronda műhelyekben tovább dolgozni nem akarnak, addig, a mig tiszta műhelyeket nem kapnak és azt mondhatják, hogy nem tudnak BudajDesten zsemlét sütni: tehát éhezik Budapest népe, és hogy a péklegényeket szorítani kell, hogy dolgozzanak és katonapékeket kell beállítani a műhelyekbe. Ez is közszükséglet, t. képviselőház ! S hogy a közélelmezésnél maradjak, a mészárosok is közszükségletet elégítenek ki és hogy ha a mészárosmunkások mind sutba dobják a taglót, mig 20—30 krajczárral többet nem kapnak egy napra, akkor nem lesz hus Budapesten, éhen hal Budapest népe. Tehát a mészáros-üzem fentartása szintén közszükségletet fog jelenteni. Egy hang (a jobboldalon) : Hamis okoskodás ez mind !