Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.

Ülésnapok - 1906-67

67. országos ülés 1906 nőve a magyar közönségnek megtévesztése leliető ne legyen, hogy Hungária és Pannónia jelzéssel, tulijmnos jelvényekkel, bazai ipar felírásokkal, szóval csalárd utón az osztrák ipar be ne hatolhasson (Helyeslés.) és a magyar közönségnek jóhiszeműségét, jóakaratát és lelkesedését ilyen üzérkedéssel és a magyar közönség szándékai ellenére fel ne használhassák és meg ne csalhassák a magyar közönséget. Itt a magyar államnak biztosítania kell a saját polgárait, legalább abban a tekintetben, hogy a mikor az a magyar polgár egy magyar iparczikket akar vásárolni, azt tényleg vásárolhassa is és ne legyen kitéve a külföldi gyárosok és sokszor lelkiismeretlen kereskedők visszaéléseinek. Ezen a téren a t. kereskedelemügyi miniszter ur legutóbb egy rendeletet bocsátott ki, melyben az iparhatóságokat figyelmezteti ezekre a visszaélésekre és az ipartörvény 58. §-a alapján íelhivja az iparhatóságokat, hogy az ily csalárd feliratokkal, megtévesztő jelvényekkel ellátott iparczikkek tekintetében az ellenőrzést szigorúan gyakorolják és szükség esetén kobozzák el az ilyen kihágást elkövető módon becsempészett és csalárd utón behozott idegen iparczikkeket. Azonban én ezt a miniszteri rendeletet nem tartom teljes mértékben kielégítőnek és minden irányban megfelelőnek, mert nemcsak az iparhatóságoknak kell erre ügyelniök és nemcsak akkor, mikor már a közönség kezében vagy az iparos, kereskedő üzletében vannak az ilyen csalárd jelvények alatt behozott iparczikkek, hanem az államhatalom hivatalaiban, a postán, a vámhivatalban kell gondoskodni arról, hogy az ilyen iparczikkek be ne bocsáttassanak. Ehhez jogunk van, mert oly iparczikkek behozatalának megakadályozása joga az államnak, mely iparczikkek árusítása kihágást képez, Igaz, hogy ebben némileg a postaforgalom korlátozása is benne foglaltatik, de a külföldről is jönnek ilyen megtévesztő jelvényekkel ellátott iparczikkek és a külföldről jövő iparczikkek tekintetében ott van a vámvizsgálat alkalmával a joga a hatóságnak arra, hogy rögtön följelentse az illető kereskedőt, kinek ezen iparczikk jött és gondoskodjék arról, hogy a hatóság a szükséges eljárást folyamatba tegye és szükség esetén elkobozza. A postai utón és a vasúton szállított árukkal kissé nehezebb a dolog, de itt is az áruforgalmi statisztika szempontjából vagy a dohánymonopólium ellenőrzése czimén fel van jogosítva arra, hogy megvizsgálja időnkint a küldeményeket. Azt nem kívánja senki, a magam részéről sem kívánom, hogy minden postacsomag és vasúti szállítmány felbontassák. De, a hol alapos gyanú van arra. hogy visszaélés követtetik el, ott felhatalmazandó a postahivatal, hogy a szükséges ellenőrzést gyakorolja. És most áttérek beszédem azon részére, melyben ap>pellálni kívánok én is, mint Kossuth >mber 29-én. csiitör tökön, 173 Ferencz kereskedelemügyi miniszter ur appellált a mai nemzedékre, arra a nemzedékre, a melyre nehezebb és súlyosabb feladat vár az iparjsártolás terén és a magyar gazdasági önállóság megteremtése terén, mint bármely nemzedékre e hazában és ^bármely más nemzedékre más világrészben. És ha azt kérdezem, hogy a mai nemzedék teljesiti-e ezen a téren kötelességét, sajnálattal kell megállapítanom, hogy a nembánomság, nemtörődömség a kicsinyhitűség ós az önmagáról való megfeledkezés, a melyek mind magyar tulajdonságok, annyira érvényesülnek ezen a téren is, hogy az iparpártolási mozgalom kellő eredményeket felmutatni nem képes. Hiszen a magyar szalmaláng szomorú bizonyítéka az is, hogy a tulipánmozgalom, mely ezelőtt nyolcz hónappal oly hatalmas lánggal égett minden hazafias lélekben, ma már elhamvaclóban van. A magyar védegyesület, az országos iparpártolási szövetség, minden jóakarat mellett alig tud jelentősebb eredményeket felmutatni, pedig, ha meggondoljuk azt, hogy a magyar ipar pártolásával önmagunk szerzünk önmagunknak gazdasági fegyvereket arra, hogy hazánk gazdasági önállóságát és majdan közjogi és államjogi önállóságát és függetlenségét is megszerezhessük és ha meggondoljuk azt, hogy a magyar ipar pártolásának elhanyagolásával és idegen ipar támogatásával ellenségeink kezébe adunk fegyvert és ellenségeink zsebét tömjük meg, őket teszszük képessé arra, hogy a mi önállóságunk és függetlenségünk ellen ezután is harczolhassanak és küzdhessenek, ármánykodhassanak és incselkedhessenek : akkor lehetetlen, hogy minden magyar lélekben fel ne ébredjen elhatározás, hogy ezen a helyzeten változtatni kell, lehetetlen, hogy a gazdasági sovinizmus át ne hasson mindnyájunkat abban az irányban, hogy ezen a téren igyekezzünk magunknak gazdasági fegyvereket szerezni. Hiszen, ha eszünkbe jut az a vért felforraló magatartás, a melyet Lueger Károly, Bécs város polgármestere nem csak otthon, a saját székvárosában, hanem még a mi jó szomszédságunkban, Romániában is tanúsított, ha eszünkbe jut, hogy ez a polgármester nem elégszik meg azzal, hogy otthonában izgasson minden ellen, a mi magyar, hanem elmegy még a szomszédságunkba is és a velünk barátságos viszonyban élni akaró szomszéd országokban is az irántunk ellenséges érzelmű elemekkel ellenünk szövetkezik és belső ellenségeink felbujtására is közreműködni akar: akkor lehetetlen át nem éreznünk azt, hogy ennek az ellenségnek és az ilyen ellenségnek gazdasági támogatása, az ilyen ellenség kezébe fegyverek nyújtása az által, hogy hozzájárulunk az osztrák ipar vásárlásával az ő gazdasági megerősödéséhez, az öngyilkossággal határos és a magyar nemzet legszégyenletesebb, leggyávább magatartása volna. Ha eszünkbe jut, hogy Bécs városában nemrég az osztrák nagynémetek gyülekezést tartót-