Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.
Ülésnapok - 1906-67
67. országos ülés 1906 november 29-én, csütörtökön. 171 sével foglalkozni; ott lesz helyén a kisiparosok szocziális terheinek kérdését is tárgyalni. Azt hiszem, hogy a t. képviselő ur arra alludál, hogy a munkásbiztositási törvényjavaslat a balesetbiztosítás terheit a kisiparosokra fogja áthárítani. E tekintetben a immkásügyi bizottság a miniszter ur kezdeményezésére, — miután a kisiparosság annyi panaszt emelt és annyira sújtottnak mondotta magát ezen törvényjavaslat által, holott a téves informáczióknak és az izgatásoknak következménye ez az állítás és ez is központi helyről, de hogy az igazat megvalljam, nem munkáskörökből indult ki — azt az álláspontot foglalta el, hogy a kisiparosok a kötelező balesetbiztosítás alól kivétessenek. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsőhaloldalon.) Ha nézzük, hogy minő teher maradt tehát szocziális téren a kisiparosokon: a betegsegélyezésből eredő teherviselésnek 15 éves múltja van és ez még egyetlen kisiparost sem tett tönkre, sőt annyira minimális, hogy nem is befolyásolta, a mi pedig azt a 33 1 ls 0 jo-TÓl 50%-ra való emelkedést illeti, a melyről most szó van, módomban lesz a t. háznak számokkal igazolni, hogy fillérekről van szó és nem koronákról, holott az iparosság íelizgattatott, hogy ezrekre menő terheket kell viselnie a kormány által tervezett biztosításért. A kisiparosság helyzetének biztosításáról és javításáról több izben volt szerencsénk itt beszélni és a t. miniszter ur tegnap is hangsúlyozta, hogy azt elsőrendű kormányzati feladatnak tartja. (Helyeslés balfelöl.) Méltóztassék meggyőződve lenni arról, hogy a midőn a kormány ezt a kisiparos elemet megmenteni és fejleszteni akarja, akkor nem sújtja azt olyan teherrel, a melyet az elviselni képes nem volna, (Elénk helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) mert a kisipar által a biztosítás czimén viselendő teher dúsan meg fog térülni azon ellenszolgál tatmányokban, a melyekben része lesz. Meggyőződésem szerint meg fogjuk nyugtathatni Magyarországnak kétségtelenül felizgatott kisiparosságát, hogy egész megnyugvással fogadhassa azt az intézkedést, a mely a jövő kisipari nemzedék érdekében is elengedhetetlenül szükséges. Végezetül miután Bernát István t. barátom mintegy szemrehányólag a multakért utalt azokra, a mik a jövőre nézve az egészségtelen és életveszélyes iparok tekintetében különösen a fiatal és női munkásokat illetőleg az ipartörvényben provideálva vannak; miután ez a kérdés szintén a szocziálpolitika keretébe tartozik: méltóztassék megengedni, hogy rámutassak arra, hogy ezen kérdést egyik nemzet törvényhozása a másik nemzet törvényhozásától vette át, még abban az időben, a midőn az első sem volt tisztában azzal, hogy ez a rendelkezés végrehajtható-e? Ez a magyarázata annak, hogy kritika nélkül belekerült ez a mi ipartörvényünkbe is. A nemzetközi munkásvédő egyesület évek óta tárgyalja ezt a kérdést. (Halljuk 1 Halljuk!) A szocziálpolitika terén igen előrehaladott német birodalom csak a nagyipar egyes köreiben tudta azt megoldásra juttatni, igy pl. az ólom és egyes veszélyes festékek gyártása tekintetében, általánosságban azonban nem sikerült. Óvatosan kell tehát e kérdéssel bánnunk. Ma már ott tartunk, hogy részben legalább megoldottuk a kérdést és remélem, hogy az uj ipartörvény, melyet a jövő év végére beterjesztünk, az iparágak egész sorozatára nézve — a német példa szerint, a mit ujabban elfogadott az osztrák törvényhozás is — meg fogja állapítani azon kor minimumot, a melyen alól lévők, gyermekek és nők, bizonyos iparágak űzéséből kizáratnak. (Helyeslés.) Ezeket kívántam felvilágosításul a t. képviselőtársam által elmondottakra megjegyezni. Most csupán csak egy tévedését kívánom még Pető t. képviselő urnak helyreigazítani, azt t. i., hogy a kisexisztencziákról szólva, Németországot állította ugy oda, mint ha az a fogyasztási adók tekintetében a progresszió elvén állana. (Halljuk ! Halljuk!) Azt hiszem, sokkal jobb, hogy ha itten tisztázzuk a dolgot, mint ha téves véleménynyilvánítások megczáfolatlanul kerülnek a nyilvánosság elé, a mi a kevésbbé müveit közönséget — a legtávolabbról sem akarom állítani, hogy a t. képviselő ur ezt czélozná — félrevezetni alkalmas volna. Németországban a sör nem azon adózás alá esik, mint nálunk. Németországban a malátaadó van, mely a mi termelési adónkkal nem parifikálható. Németországban más a gyengébb minőségű sörnek megadóztatása és más a jobb minőségűé, míg minálunk a gyenge minőségű sör is ugyanazon adót fizeti, mint a mit a jobb minőségű fizet. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Ugron Gábor: Betegség csak a sörivás! (Zaj. Elnök csenget.) Szterényi József: Gondolom, t. ház, méltóztattak mindezekből meggyőződni, hogy a kormány nem tervez semmi olyan intézkedést a szocziálpolitika terén, a mely indokolttá tenné azt, hogy a t. képviselő urnak a miniszter ur iránt külömben érzett bizalma a tervbe vett újításokkal szemben bizalmatlansággá változzék át. A kereskedelemügyi miniszter ur és általában a kormány szocziálpolitikája iránt a t. képviselő ur ugyanazzal a bizalommal viseltethetik, mint a minő bizalommal a miniszter ur személye iránt viseltetik. (Hosszantartó élénk helyeslés és éljenzés. Szónokot számosan üdvözlik. Darányi Ferencz jegyző: Zakariás János! Zakariás János: T. ház ! A kereskedelemügyi kormány költségvetését elfogadom annak a kijelentésnek felújításával, a melyet Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter ur akkor tett, mikor állását elfoglalta. (Halljuk! Halljuk!) A miniszter ur kijelentette akkor, hogy nem ő fog alkalmazkodni a miniszteri bársonyszék22*
