Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.
Ülésnapok - 1906-67
67. országos ülés 1906 ne penzáczionális részét ugy értelmezi, hogy a mennyiben az egyes beszerzési csoportokban sem kaphatnánk kompenzácziót, tehát a teljes kvótát, az ipari beszerzések összességében kell azt megkapnunk, mindazonáltal a magyar kormány megnyugtatását kérte a hadügyminisztertől ebben a vonatkozásban is és erre a hadügyminiszter ez évi október 22-én kelt 2223, elnöki számú átiratában arról értesiti a kereskedelemügyi minisztert, illetőleg általa a magyar kormányt, — mert ezen összes megállapodások minisztertanácsi határozaton alapulnak — hogy : a mennyiben a kvótaszerű felosztás kivételesen az egyes beszerzési csoportokon belül sem volna lehetséges, mindkét állam ipara az illető állam összes ipari beszerzéseinek kvótaszerű részesedését megkapja. Ezt a kijelentést megtette a hadügyi igazgatás a szóban levő tárgyalások alkalmával és a hadügyi igazgatás ehhez az állásponthoz, a melylyel azóta a cs. és kir. kormány is hozzájárult, továbbra is ragaszkodik. Ennélfogva minden évben az azon naptári évre eső hadsereg-szállitásoknál most már biztositva van nemcsak iparczikkenként, ha ez nem lehetséges, iparcsoportonként, de ha a csoportokon belül sem lehetne kivételesen kompenzálni a magyar ipart, a hadsereg összes ipari beszerzéseinél biztositva van a kompenzáczió. (Helyeslés.) A mi pedig a munkabéreket illeti, a melyek nem fordulnak elő ezen megállapodásokban, erre nézve a hadügyminiszter kijelentette, hogy: »azon munkabérek elszámolásának a megállapodásokban kifejezésre nem jutó értékét illetőleg, melyek a katonai üzemekben kifizetésre kerülnek, a helyzet az, hogy a munkabérek azon állam kvótájához számitandók hozzá, a melyben azok kifizetésre kerülnek, egyebekben pedig, mint eddig, az ipari szükségletek kvótaszerű felosztásánál figyelmen kívül hagyatnak«. Vagyis méltóztatnak meggyőződni t. ház, hogy minden pontja a hadseregszállitási kérdésnek, természetesen csupán az ipari vonatkozásról beszélek, — a magyar kormány álláspontjának megfelelően és a magyar ipar érdekeinek teljes kielégítésével oldatott meg. (Élénk helyeslés.) T. képviselőház ! Minthogy a végrehajtásra nézve történtek ismételt — habár csendes — közbeszólások is, kötelességem kijelenteni, (Halljuk ! Halljuk I) hogy a minisztérium a legéberebb ellenőrzést gyakorolja a végrehajtás tekintetében, de a hadügyminisztérium és közegei a legkorrektebb eljárást tanusitják a megállapodások végrehajtása tekintetében, tanusitották ezt a tárgyalások során is kezdettől végig, ugy, hogy teljes megnyugvása lehet a t. háznak, hogy e tekintetben igazán katonai pontossággal és korrektséggel hajtatik végre a megállapodásoknak minden egyes része. (Helyeslés.) Igen t. ház ! Ha már igénybe vettem az igen t. ház figyelmét, hogy tájékoztassam e kérdésben, méltóztassék megengedni, hogy áttérjek a mai tárgyalás alkalmával felvetett sztrájk kérdésére, illetőleg Pető Sándor t. képviselő ur beszédére, :mber 29-én, csütörtökön. 167 a melyben a képviselő ur igen érdekesen fejtegette azt a kérdést, vájjon a drágaság kérdése összefügg-e a sztrájkkal, része van-e a sztrájkoknak a drágaság kérdésében, szembeállítva egyúttal a kartell kérdését a sztrájkokkal, mintegy azt állítván, hogy a munkaadók táborában is súlyos visszaélések vannak, miért nem üldöztetnek tehát azok is és miért csak a munkások körében tapasztalható visszaélések, habár ő a sztrájkot visszaélés gyanánt a maga részéről el nem ismeri. A t. képviselő ur beszédében egy téves pontból indult ki és ez a téves kiindulási pont végigvonulván beszédén, nagyon természetes, hogy a konklúziójának is tévesnek kellett lenni. A t. képviselő ur ugyanis egy kivételes törvényről beszél, a mely kivételes törvénynyel a kormány a munkáskérdést erőszakos módon rendezni akarná, holott, igen t. ház, semmiféle kivételes törvényt a kormány nem tervez. (Igaz ! Ugy van !) Egyszerűen tervezi a munkabeszüntetések és a békéltetés kérdésének megoldását. A kivételes törvények tekintetében igen érdekes példákat méltóztatott felhozni. Hiszen a Bismarck-féle kivételes törvény szintén ezek közé tartozik. Ezen a nyomon a kormány és a kereskedelemügyi miniszter ur nem kivan járni. Hanem a legliberálisabb alapon kodifikálva a sztrájkjogot, a mely, méltóztassék megengedni, ez idő szerint Magyarországon még kodifikálva nincsen, biztositani akarja a munka szabadságát. (Élénk helyeslés.) Vagyis korlátok közé szorítani kivánja azon terrorisztikus eljárásokat, a melyek túlnyomó részben birnak szereppel a sztrájkok kérdésében. (Igaz ! Ugy van !) És hogy a t. háznak a sztrájkok kérdésében tiszta képe legyen — mert a képviselő ur adatai némi részben tévesek — a kereskedelemügyi miniszter ur egy általános és rendszeres sztrájkstatisztikát rendelt el, a mely az 1905-ik évre vonatkozólag a jövő évben meg is fog jelenni, a mely szerint a sztrájk-statisztika, t. ház, nem egyoldalú állami közegek informácziója alapján állíttatik össze — és szándékosan hangoztatom, hogy nem egyoldalú, mert abból a táborból, a melyből a sztrájkok rendeztetnek, állandóan azt halljuk, hogy a statisztika tendencziózus, mert állami közegek szolgáltatják az anyagot — mondom, épen azért gondoskodott a kereskedelemügyi miniszter ur arról, hogy egyrészt a szocziálista lapok állandóan figyelemmel kisértessenek minden sztrájkközlésre nézve, és azoknak adatai rögtön hatóságilag nyomoztassanak, másrészt pedig ellenőrzi a munkásszervezetet saját adataival is és a hol oly sztrájk jutott tudomására, a mely nálunk bejelentve nincs, oda rögtön kimegy a kérdőív, hagy a szükséges adatokat beszerezzük. Ez alapon tehát teljes tárgyilagosság van, mert a kormányzatnak nem lehet semmi érdeke abban, hogy a sztrájk pusztító hatása tekintetében téves képetj|tárjon fel. Ez a sztrájkstatisztika azt mutatja az 1905. évre, hogy az ipari sztrájkok száma volt 335. a
