Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.
Ülésnapok - 1906-67
164 67. országos ülés 1906 november 29-én, csütörtökön. Azonban elismerem, hogy a szocziális elégedetlenségnek egyik igen bőséges forrását képezik ezek az emelkedő árak ; elismerem, hogy a sztrájkok jelentékeny része ebből a forrásból fakadt, de ki kell jelentenem, és pedig maguknak a szoeziáldemokratáknak vallomásai alapján, azt. hogy az ő legjelentékenyebb sztrájkjaik egyike, az épitőipar sztrájkja alkalmával — nem a mostani esetet, az előbbenit értem — az áremelkedést, a melyet elértek,, nyomban el is vesztették, mert azonnal bekövetkezett a lakbérek emelkedése, tehát a sztrájkok az ő bevallásuk szerint is, már t. i. a mikor őszinték akarnak lenni, még siker esetében sem hozhatják meg mindig azokat az előnyöket, a melyeket tőlük várnak. Vázsonyi Vilmos: Néha igen, néha nem. Bernát István : Midőn ezeket elmondani bátor voltam, annál is inkább, mert e tekintetben pártom részéről megbízásnak kell eleget tennem, (Halljuk ! Halljuk !) kérnem kell a t. házat, hogy méltóztatnék hozzájárulni ahhoz a határozati javaslathoz, a melyet benyújtani szándékozom. Ezen határozati javaslatba röviden az van belefoglalva, hogy fölhivatik a kormány, hogy tekintettel azokra az okokra, a melyeket elmondottam, és még elmondhattam volna, foglalkozzék a drágulás kérdésével, (Helyeslés.) foglalkozzék pedig ne tisztán bürokratikus módon, hanem az illetékes testületek bevonásával, s lehetőleg állapítsa meg az okokat, a melyek ezen drágulást előidézik, és egyszersmind adja elő a médiumokat, a melyek ebben a tekintetben alkalmazhatók. Igen nagy reménységeket talán nem fűzhetünk ehhez, de azt egészen bizonyosan mondhatom, hogy még ha kicsi dolgokat is tudunk ezen a téren elérni, tekintettel arra, hogy az egész ország közgazdaságáról van szó, mégsem lesz az jelentéktelennek mondható. Mielőtt ezen határozati javaslatomat benyújtanám, legyen szabad a kereskedelemügyi miniszter ur figyelmét egy másik, a mint hiszem, szintén fontos kérdésre ráirányítani. Egy pár nappal ezelőtt a bécsi lapokban jelent meg egy evidenter félhivatalos forrásból származó közlemény. Onnan átvették a magyar lapok is. Ez a közlemény a hadsereg és a haditengerészet számára szükséges szállítások kérdésével foglalkozik, és a magyar érdekeltségre nézve egy cseppet sem megnyugtató kijelentéseket tartalmaz : azt t. i., hogy az u. n. kompenzácziónál, továbbá a munkabérek beszámításánál az osztrák álláspont győzedelmeskedett. A mennyiben ez a közlemény idáig megczáfolva nem volt, természetszerűleg meglehetős nyugtalanságot keltett a közvetlenül érdekelt magyar körökben. És épen azért kérem a t. kereskedelemügyi miniszter urat, méltóztassék ezt figyelmére méltatni és az esetleges rektifikácziókat megtenni. Ajánlom különben határozati javaslatomat elfogadásra. (Elénk helyeslés. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Az ülést 10 perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Folytatni fogjuk a tanácskozást. A kereskedelemügyi miniszter ur kíván szólni. (Halljuk! Halljuk !) Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter: T. képviselőház ! Van szerencsém röviden válaszolni arra a kérdésre, a melyet Bernát t. képviselőtársam hozzám intézett a hadseregszállitásokra vonatkozólag és a melyre nézve kinyilatkoztatom, hogy a magyar kormány jogos és méltányos álláspontja érvényesült, illetve a magyar iparnak teljes kompenzácziót kell kapnia- a hadsereg és haditengerészet ipari beszerzéseinek összességében, a katonai üzemekben kifizetett munkabérek pedig tényleg azon állam kvótájához számittatnak, a melynek területén azok kifizettetnek. így tehát nem volt helyes a bécsi lapok híresztelése. Azért, hogy a megállapodás világosan álljon a t. ház előtt, fel fogom kérni Szterényi t. képviselő urat és államtitkárt, hogy a megegyezésnek teljes szövegét legyen szives a háznak felolvasni; egyúttal megállapítani kívánom az igazság érdekében azt, hogy a létrejött tárgyalásoknál a közös hadügyi kormány elismerésre méltó részrehajlatlanságot és jóindulatot tanúsított. Minthogy felszólaltam, néhány szóval még megjegyzést kívánok tenni arra a javaslatra nézve is, hogy a kormány puhatolja Id az általános árfelemelések okait. (Halljuk ! Halljuk !) Erce nézve megjegyzem, hogy az áremelkedési okok meglehetősen ismeretesek, de, fájdalom, nem lehetséges az árképződésekbe irányitólag befolyni. Mesterségesen árakat képezni nem lehet, az árképződések a kereset és a kínálat viszonyaiból alakulnak, a mely viszonyokra a kormánynak közgazdasági politikája birhat csak befolyással. Röviden ezt akartam megjegyezni Bernát t. képviselőtársam felszólalására. Arra a felszólalásra, a melyet Pető t. képviselő úrtól hallottunk, az államtitkár ur fog hosszasabban válaszolni. (Helyeslés.) Elnök : Ki következik ? Benedek János jegyző': Szterényi József! Szterényi József: T. képviselőház! Bernát István t. képviselő ur kérdésére általánosságban, t. i. arra a részére a hadsereg-szállitási megállapodásoknak, a melyek hiányosan vagy tévesen közöltettek az osztrák sajtóban és onnan átvéve a magyar lapokban is, a miniszter ur megfelelvén, méltóztassanak nekem megengedni, hogy a miniszter ur megbízásából magukat az érdemleges megállapodásokat szó szerint terjeszszem a t. ház elé. (Halljuk ! Halljuk !) Ezekkel a megállapodásokkal egy közel évtizedre terjedő küzdelme a magyar iparnak jut befejezésre a magyar ipar érdekeinek teljes védelmével, (Éljenzés.) Magyarország teljes kielégítésével azon a téren, melyet a hadsereg ipari beszerzései képeznek. A kiindulási pont a hadseregszállitásokban egy téves felfogás volt, t. i. az, hogy Magyarország
