Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.
Ülésnapok - 1906-67
154 67. országos ülés 1906 november 29-én, csütörtökön. Szintén ilyen visszás az. iiog} r a felekezeti tanárok közül azok, a kiket az állani nevez ki, megkapják a féljegyet, de kartársaik, a kiknek hasonló a rangjuk és fizetésük, még egyszer olyan drágán utaznak. En csak néhány gyakorlati kérdésre bátorkodom kiterjeszkedni, és nem kivánom még egy félóráig sem fogyasztani és rabolni az időt, hogy minél előbb ténynyé válhassanak azok, miket a kereskedelemügyi miniszter és az egész kormány kilátásba helyezett. A miniszter ur kilátásba helyezte azt, hogy a vasúti igazgatást egyszerűsiti. A legnagyobb örömmel fogadom ezt, de nézetem szerint ennek csak akkor lesz igazán valódi haszna, ha az igazgatóságot feloszlatja, azt az ország néhány részébe szétosztja. Annak nincs érzéke a vidéknek érdekei iránt és annyira nehézkes, hogy mindig elmulasztja a kellő pillanatot arra, mikor valamit tennie kellene. Nem szólok a vasutasok fizetésrendezéséről, különösen azok után, a miket ma volt szerencsém az államtitkár ur közleménye következtében olvasni, hogy ők is a legközelebbi időben kellő rendezésben és fizetésemelésben részesülnek. Mégis egyre bátorkodom a t. kormány figyelmét felhívni. Nagyon szükséges, hogy azok a szegények, kiknek 160—180 korona lakbérük van és az ország legtöbb városában 200—240 koronán alul lakást nem kaphatnak, hanem fizetésükből kénytelenek azt pótolni, az 1907. évben, talán pótlékként, legalább 200 koronára kiegészíttessék a lakj>énzük. Ilyen különösen a vasúti és postai szolgaszemélyzet. Felszólalásomnak különösen tárgya az, hogy nézetem szerint az állam csak akkor tud igazán megfelelni rendeltetésének, ha polgárai minél inkább összeforrnak, hogy egymást és egymásnak munkásságát, terményeit és egyéb czikkeit megismerhessék, így érhetjük el azt, a mit épen tegnap Buza t. képviselőtársam olyan szépen kifejtett, hogy közrehatva egyik a másikkal, itt benn a hazát, országunkat hóditjuk meg az ipar részére. Hogy ezt elérhessük, a kormánynak kötelessége mindent elkövetni arra, hogy ha azt a távolságot eltüntetni nem lehet, hogy Bécs sokkal közelebb van a határszélhez, mint Budapest, j)ótoljuk ezt ugy, hogy a közlekedést olcsóbbá tegyük. Egy hang (balfelől) : De nincs kocsija! Sziklay Ottó : De lesz; ha akarja az igazgatóság, most is van. Ha egy kocsival szaporítják is szükség szerint a vonatot, akkor a kellő forgalomnak most is megfelelne. Hallottam a miniszter ur szájából, hogy lesz kocsi bőven elég. Ha tekintjük azt, hog)' a vidéki kereskedő akkor jöhet sűrűn Budapestre, ha az utat legalább égy nap alatt megteheti oda-vissza, — ezt Pozsonyból meg lehet tenni, de például Sopronból nem — akkor lehetővé kell ezt tenni a kereskedőnek és bárkinek, a ki Budapestre jön. Nem elég azonban, hogy az időből kiteljék, hanem szükséges, hogy olcsóbb is Jegyen a közlekedés, mert különben sokkal olcsóbban és rövidebb idő alatt mehetnek Bécsbe ; tehát azt kell lehetővé tenni, hogy Budapestre is lehetőleg olcsón jussanak. Ez Pozsony tekintetében könnyen eszközölhető, mert a Pozsonyból reggel 6 óra 10 perczkor induló vonatnak Bécs felől nincs összeköttetése és a Budapestről Pozsonyba este 10 órakor érkező vonatnak sincs összeköttetése Becsesei. Tehát a visszaélés ki van zárva. Ha Pozsony, Sopron stb. és vidékének olcsóbbá teszszük a Budapestre való közlekedést, ezzel az iparfejlesztésnek és a kereskedelem fejlesztésének hathatós szolgálatot teszünk. Kérem a t. kormányt, méltóztassék odahatni, hogy Pozsonynak, illetőleg Magyarország nyugati, de más vidékeinek is tegye a közlekedést minél sűrűbbé, minél alkalmasabbá és a postai szállítással együtt minél olcsóbbá. Arra kell ügyelnünk, hogy a test végtagjaiból a szivhez és a szívből a végtagokhoz a vérkeringés minél szabályosabb, minél gyorsabb, minél lüktetőbb legyen. A t. miniszter urnak azt méltóztatott mondani, hogy minden vidék legjobban tudja, ismeri az ő szükségletét és azt emiitette, hogy a törvényhatóságokat felhívta, hogy nyilatkozzanak, mily viczinális-vasutakat kivannak maguknak megszerezni. Ha ez áll a megyékre, akkor áll ez a városokra is. Azok is nagyon jól tudják, mi fáj nekik és milyen szükségletüket kellene legelsősorban kielégíteni. A vasúti menetrendre hivom fel a t. miniszter ur figyelmét. Hiszen ha azt veszszük, milyen összeköttetése van Sopronnak Pozsonynyal, elszomorodunk, mert azt látjuk, hogy ha valakinek Pozsonyból Sopronba kell mennie, annak hajnalban kell indulni és ebéd után ér oda. A délelőtt] ét tehát elvesztette. Ennek következése az, hogy a ki az egyik városból a másikba akar menni, az Bécsen keresztül megy és ezzel elvonja a vasúti menetdíjat az államtól és elvonja a lehetőségét annak, hogy Pozsonyból Sopron felé és visszafelé menjen a kereskedő és a két város környéke a szomszédos városban szerezze meg, a mit ott megszerezhet. Tehát a közérdek, az országos érdek is vészit a mostani menetrend miatt. így van ez a pozsony—szombathelyi vasúttal is, a morva vasútról nem is szólok, mert az Stomfáról egyenesen Bécsbe is megy. Kérem a t. kormányt, méltóztassék a vasúti menetrendet áttanulmányozni, s ezen felemlített követelmények iránt intézkedni. Mivel nem akarom egy félórával sem megrövidíteni azt az időt, mely alatt a kormány programmjában foglalt teendőket megvalósítani igyekszik, egyszerűen arra kérem, méltóztassék tekintettel lenni azokra, a melyeket bátor voltam felemlíteni, hogy igy alkotva és gyarapítva, lehetőleg boldoggá tehessük ezt az országot. (Helyeslés.) Darányi Ferencz jegyző: Pető Sándor! Pető Sándor ; T. képviselőház ! A jelenlegi kormány programmjának egyik leglényegesebb részét az alsóbbrendű néposztályok helyzetének javítása, vagyis a szocziális reformok képezik. Az igen t.
