Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.
Ülésnapok - 1906-66
66. országos ülés 1906 november 28-án, szerdán. 151 táczióját kötötte ahhoz, (Nagy zaj.) hogy szó szerint megfelel annak a szövegnek, a melyet a királynak adtak át. (Folytonos nagy zaj.) Én azt hiszem, hogy ha az újságokban ilyen hirek jelennek meg, akkor a kormánynak kötelessége megnyugtatni a közvéleményt. Elnök : Kérdem a t. házat: méltóztatik-e a miniszterelnök urnak Vlád Aurél képviselő ur interpellácziójára adott válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen/ Nem!) Kérem azokat, a kik a miniszterelnök urnak válaszát tudomásul veszik, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Többség. Kijelentem, hogy a képviselőház a miniszterelnök ur válaszát tudomásul veszi. Következik Markos Gyula képviselő ur interpellácziója, Markos Gyula : T. képviselőház ! Mielőtt interpelláczióm indokolására áttérnék, szükségesnek tartom előrebocsátani, hogy azok a visszaélések, a melyek miatt interpellálok, nem a jelen kormány, hanem a megelőző kormány alatt történtek és hogy azok legfeljebb némely vonatkozásokban nyúlnak a mai kormányig. Ugyanis 1906. évi január hó 12-én a »Pesti Hirlap«-ban a következő czikk jelent meg, mely sem akkor, sem azóta megczáfolva nem lett (olvassa) : »190á október 9-én megjelent Berzeviczy Albert miniszter Bubics Zsigmond ő exczellencziájánál Budapesten a Bristol-szállodában s az alábbi kijelentést tette : Épen a király Ö felségétől jövök, a kinek határozott óhaja, hogy Fischer-Colbrie kanonok urat cum jure successionis exczellencziád mellé adja koadjutorul, tekintettel agg korára, ezzel kedveskedni óhajt. (Az elnöki széket Návay Lajos foglalja el.) »Bocsánatot kérek, én ezt az urat egyáltalában nem ismerem és nem vagyok olyan túlságosan agg, hogy szükségem lenne rája.« »Méltóztassék megérteni exczellencziádnak, a király akarja. Igen, a király akarja. Pár óra múlva itt fog lenni Várady Árpád osztálytanácsos ur a szükséges iratokkal.* (Zaj. Halljuk l) »Méltóztassék haladék nélkül aláírni azokat, mert a király reggel Bécsbe akar utazni; késlekedésre egyáltalán nincs időnk. A kultuszminiszter eltávozott, ugyanakkor érkezett valaki, a kitől mi ezt legautentikusabban tudjuk, a kinek Bubics Zsigmond érzékenyen panaszkodott, hogy mire akarják itt presszionálni.* Megjegyzem, hogy ez a tanú én vagyok. (Zaj. Közbeszólások.) Majd meg fogja a következményeit látni. Tessék türelemmel lenni, majd, hogy mennyire ide tartozik, meg fogják később látni. Másnap . . . (Zaj.) Kérem, ha valakinek észrevétele van, annak méltóztassék majd felkelni és engem megczáfolni. (Olvassa): De meg kell tennem, hiszen a király akarja ; meg kell tennem, panaszkodik az öreg püspök, mert a király nevében még ha hazudnak is, az szent előttem.. (Zaj. Közbeszólás.) Nem értem. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Markos Gyula: Egy közbeszólást hallottam az imént, de nem értettem. Hencz Károly: Mennyit kaptál az öreg püspöktől ezért ? Markos Gyula : Ezt ugyan nem fogom zsebretenni a képviselőtársamtól, hanem egyszerűen mint gyanúsítást visszautasítom és kikérem magamnak, hogy ilyen üres szellemességgel zavarjon. Hencz Károly : Csak kérdezem ! Elnök: Hencz képviselő urat sértő közbeszólásáért rendreutasítom. (Zaj.) Markos Gyula : Vasárnap este öt óra tájban csakugyan megérkezett Várady Árpád miniszteri tanácsos ur, kezében iratokkal. Azt hitték, ugy számítottak rája, hogy tehetetlen bábbal van dolguk, ki gépiesen mindent aláír, de ez nem történt meg. Bocsánatot kérek, itt nevemben megirt felségfolyamodvány van, a mit alá kell írnom. A felségfolyamodványban, melyet alá kellene irnom, huzamosabb idő óta tartó lábbajom van felemlítve, hogy a bérmálási szentségeket kiszolgáltatni nem tudom. Bocsánatot kérek, hiszen egész nyáron magam bérmáltam, ezt mint valótlant nem Írhatom alá. — Kérem exezellencziádat. hiszen méltóztatik érteni, hogy ez csak egyszerű formalitás, akármilyen alakban, ennek meg kell lenni, a király akarja. — No, ha a király akarja, hát én aláírom.« T. ház ! Ezek a dolgok megtörténtek, egy szavahihető tanú van rá, a ki maga szem- és faltaim is volt, a ki látta azt a fogalmazványt, melyet a püspökkel aláírattak. Kettő közülök latinul volt: egyik a nuncziusnak, a másik a pápának szánva, három magyarul: egyik a királynak, egyik a prímásnak és egy a kultuszminisztériumnak, a melyet, azt hiszem, mai napság is meg lehet találni. . . Hencz Károly: H&jnóezi volt az? Markos Gyula: . . . és meg lehet róla győződni, hogy minő hamis ürügyek alatt irták ezt a kényszerfolyamodványt és hogyan kényszeritették vagy — nem akarom nevén nevezni — kirevolverezték az öreg püspöktől. Hencz Károly: Zsidó manipuláczió ez is! Markos Gyula : Még annál is csúnyább. Vázsonyi Vilmos: Nevetséges beszéd! Markost vádolják zsidópártisággal! Markos Gyula: Köszönöm a jóindulatot. hogy r folyton zavarni akar; csak tessék folytatni, nem jövök zavarba. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek. Kérem Hencz képviselő urat, hogy ne zavarja a szónokot. Markos -Gyula : T. ház ! Azt hiszem, hogy ilyen dolgoknak nem lett volna szabad a múltban sem előfordulniuk és bizonyos vagyok, hogy a jelenben nem fognak előfordulni. Hogy mégis felszólalok, azt azért teszem, mert az egyik bizalmi férfiú, a ki ennek a fenyegetésnek osztályrészese volt, még mai napig is tagja
