Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.
Ülésnapok - 1906-66
66. országos ülés 1906 november 28-án, szerdán. 147 olyan minden korrupczión felül álló lett volna, akkor kérdem : miért volt szükség az elmúlt években ttj összeférhetlenségi törvény megalkotására ? Miért volt szükség ígéretet tennie a kormánynak, hogy a viczinális vasutak kérdését törvénynyel fogja szabályozni ? És kérdem : miért volt szükség Andrássyéknak két izben kilépni a szabadelvűpártból a közélet megtisztításának jelszava alatt ? Mind azt mutatja, hogy bizony volt itt korrupczió, volt itt pártoskodás, hogy bizony a gazdasági élet fejlesztése nem igazságosan és nem a gazdasági érdekeknek megfelelően történt. És azt, hogy daczára annak a kétségtelen tevékenységnek, a melyet kereskedelmi kormányzatunk már eddig is kifejtett, az iparfejlesztés tekintetében mégis ilyen szomorú állapotban vagyunk, hogy még ma sem tudtunk kellőleg előrehaladni, azt én nagy részben az előbbi kormányok gazdasági korrupoziójának tudom be és épen azért tölt el engem bizalommal a jövő, épen azért nézek én bizó reménységgel az eljövendő esztendők elé, az uj korszak politikája elé, mert tudom, hogy ez a korrupezió teljesen eltűnt a gazdasági politikából, mert tudom, hogy Magyarország gazdasági politikája és különösen a magyar iparfejlesztés tiszta kezekben, becsületes utón fog előrehaladni; tudom, hogy annak a megszavazott sok miihónak minden egyes fillérje nem a közvetítőknek, nem a províziólovagoknak és fezőr-öknek a zsebébe, hanem a magyar gazdaság vérkeringésének a véredényeibe fog folyni. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) T. ház! Csak egyről akarok még megemlékezni, egy programmpontjárói a kereskedelemügyi miniszter urnak, a melyet én minden egyéb gazdasági tényezőnél és minden egyéb gazdasági programmnál kimagaslóbb fontosságúnak tartok. Ez pedig, a miről nagyon biztató nyilatkozatokat hallottunk a kereskedelemügyi miniszter úrtól, a vizierők fejlesztése. Én azt hiszem, hogy a külföldön óriási jelentőséget tulajdonítanak már a vizierők modern kifejlesztésének; csodálatos eredményeket értek el ezen a téren Bajorország. Westfália, Felső-Olaszország, de sehol olyan fontossága nem lehet a vizierő kifejlesztésének, mint nálunk Magyarországon. Ennek a fontosságát legjobban megmutatja az az összehasonlítás, hogy átlagos számítások szerint a gőzzel kifejtett lóerő egysége átlag 400 koronába kerül évenként, mig a vízzel kifejtett egy lóerő átlag 98—100 koronába kerül évenként. A vizierő tehát a most használatban lévő gőzerőnek 75%-ával olcsóbb, átlag egynegyed annyiba kerül, mint a gőzerő. Hát méltóztassék elgondolni, milyen lendületet adna fclZ Sí magyar ipar kifejlődésének, ha mi ennek a magyar iparnak a most használt mozgató erőnél 75%-kal olcsóbb erőt tudnánk rendelkezésére bocsátani. Én azt hiszem, hogy ha a vizierők kihasználása rövid időn belül kifejlesztetnék Magyarországon, akkor ez az egy tényező sokkal nagyobb hatással lenne a magyar ipaT kifejlődésére még a vámvonalnál, még a külön vámterületnél is. Méltóztassék megengedni, hogy a vizierő kifejlesztése tekintetében egy gondolatot ajánljak a kereskedelemügyi miniszter urnak szives figyelmébe. (Halljuk! Halljuk!) Azt a gondolatot, a melylyel már több helyen is foglalkoznak a külföldön és a melyet meg akarnak valósítani különösen Svájczban és ez a vizierők monopolizálásának gondolata, (Helyeslés.) A vizierő kifejlesztésének legnagyobb akadálya az, hogy a kifejlesztés óriási költségekkel, óriási tőkeberuházással jár, ugy, hogy még a gazdag külföldön is csak azért halad lassú tempóban előre a vizierőnek a kifejlesztése, mert a magánvállalkozás nem képes azt az óriási tőkét előteremteni, a mely a vizierő hasznosítására szükséges. Hát ha a gazdaságilag annyira kifejlett külföldön nem képesek ezt a tőkét előteremteni, nagyon félek tőle, hogy minálunk Magyarországon, a mi gazdasági viszonyaink között a magánvállalkozás sohasem, vagy legalább belátható időn belül nem lesz képes arra, hogy a vizierőket kifejleszthesse. (Igaz! ügy van 1) Ez a tér, a hol az államnak van a legfontosabb feladata, ez az a tér, a melyet másképen mint állami közreműködéssel Magyarországon megvalósítani nem lehet. (Igaz! Ugy van !) Ez az, a mit, ha rövid időn belül meg tudnánk valósítani, a mit. ha gyorsabb tempóban tudnánk megvalósítani Magyarországon, egyszerre fölénybe juttatná a magyar ipart az osztrák iparral szemben és egyszerre annyira csökkentené a magyar ipar termelési költségeit, hogy még a közös vámterület mellett is kibírná iparunk a versenyt az osztrák iparral. Egy ilyen — elhiszem, hogy nagyszabású, merész jellegű — vállalkozással a magyar kormányzat egy csapásra a legkedvezőbb helyzetbe tudná juttatni a magyar ipart, egy csapásra meg tudná teremteni a feltételét annak, hogy Magyarország csakugyan azzá fejlődjék, a mivé, ha élni akar tovább, kifejlődnie kell: iparos állammá. (Igaz ! ügy van !) Csak az összegre nézve, csak a ráfordítandó milliók mennyiségére nézve nagyszabású és vakmerő ez a vállalkozás, de a számitásnak biztosságára, a jövedelmezőségnek kétségtelen voltára nézve teljesen biztos és minden koczkázat nélküli, mert nincsen a világon beruházás, a melyről olyan biztosan meg lehetne állapítani, hogy kétségtelenül meg fogja hozni kamatját, mint a vizierők hasznosításának a beruházása. Még a pénzügyi egyensúlynak a kérdésén is igen nagyot lendítene a vizierők kihasználásának a monopolizálása, államosítása, mert ott, a hol 75 százalékkal képes az állam egyszerre mérsékelni az iparnak nyújtott mozgató erő árát, azt hiszem, teljes joggal és minden megterheltetés nélkül foglalhat le magának ebből a nagy előnyből, ebből a nagy gazdasági haszonból egy bizonyos részt az állam pénzügyeinek egyensúlyban tartására. Ha meggondoljuk, hogy Magyarországnak a hozzávetőleges átlagos számitások szerint — mert hiszen még a részletes kiszámítás évek kérdése — 19*
