Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.

Ülésnapok - 1906-65

65. országos ülés 1906 november 27-én, kedden. 109 ezeknek a kellő létszámra való felemelésére egyáltalában gondolni sem lehet. (Ugy van! balfelől.) És méltóztassék nekem még egy ilyen, talán paradoxnak látszó, de, azt Mszem, a helyzetet teljesen megvilágító összehasonlítást megengedni. (Halljuk! Halljuk !) A honvédelmi táreza körében fel van véve egy tétel — nem tudom, hány ezer korona, nem nagy összegről van szó. A honvédelmi miniszter, azzal az indokolással, hogy vannak egyes olyan állomások, a hol katonaság nincs, csak néhány tiszt tartja ott lovait, tehát katonai állatorvos nincs ; azonban az ilyen honvédségi lovakat, még ha egészségesek is, minden hónapban egyszer meg kell vizsgálni, tehát — azt mondja — szerződést kell kötni az ottani polgári állatorvossal, hogy minden hónapban egyszer vizsgálja meg az egészséges lovakat is. Megjegyzem, —hogy félreértés ne történjék — hogy hetyesnek tartom azt, hogy a földmivelésügyi táreza az állategészségügy orvoslására mindent megtesz, mert ez tényleg nemzetgazdasági szempontból igen fontos feladat; helyesnek tartom azt is, hogy a honvédség lovainak egészségéről gondoskodunk. De bocsánatot kérek, micsoda ellentét rejlik abban, hogy a honvédségnek még az egészséges lovait is minden hónapban egyszer megvizsgálják, mig az emberek közül Magyarországon 50.000 hal meg évente a nélkül, hogy valaha orvost látott volna. (Igaz ! ügy van ! a baloldalon.) Hát ebben a tekintetben a lehető legsürgősebb intézkedésre van szükség. De nem elég és nem tartom egyedüli oknak azt, a mit itt a statisztikai évkönyv feltüntet. Mert hogyha megnézzük pl. a tuberkulózisra vonatkozó adatokat, akkor rá kell jönnünk arra, hogy itt mélyebben ható és legalább ép oly fontosságú okok működnek közre. Hiszen azt látjuk, hogy arról az adatról, maga a statisztikai évkönyv mondja, hogy egyenesen megdöbbentő, hogy az 1905. évben a gümőkórban történt elhalálozások száma 11.000-rel emelkedett, 89.000 ember halt meg 1905-ben gümőkórban. Már most ha látjuk, hogy mindenhol külföldön az a vélemény, sőt orvosi körökben az a meggyőződés van elterjedve, hogy a tuberkulózis elterjedése főleg a lakásviszonyok mostohaságában keresendő, akkor világos az, hogy ezen a téren radikális orvoslásra van szükség. Es én épen ebből a szempontból a legnagyobb melegséggel üdvözlöm a kormánynak azt az elhatározását, a mely, azt hiszem, már hivatalosan is be van jelentve, hogy a földmivelésügyi miniszter ur előkészít egy olyan munkáslakás-törvényt, a melyben a mezőgazdasági munkások számára a közegészségügy követelményeinek megfelelő lakások felépítését kötelezővé kívánja tenni. Remélem a magam részéről, hogy olyan állami támogatással fogja kötelezővé tenni, a mely ezt az intézkedést nem tenné katasztrofális jelentőségűvé az eladósodott középbirtokosokra nézve, a kiknek mindannyija nem volna abban a helyzetben, hogy ennek a közegészségügyi feltételnek állami támogatás nélkül eleget tehessen. (Igaz 1 Ugy van I a baloldalon.) De nemcsak a mezőgazdasági munkásokról van itt szó. Kezemben van az idézése egy angol folyóiratnak, a mely szerint a legutóbbi demográfiai kongresszuson itt járt egy angol iró, a ki referál a magyar, a budapesti munkáslakásokról. Méltóztassék megengedni, hogy ennek egynéhány mondatát idézzem. Azt mondja ez a »Lancet« czimű lapban (olvassa) : »Budapesten, különösen a pesti felébon számos hatalmas épület van, széles és hosszú utczák mentén. A magyar főváros szomszédságában vagyonos urak laknak, gyönyörű birtokaik vannak. A nemzetközi higiénikus és demográfiai kongresszus tagjainak, a kik nemrég a városban időztek, a szép középületeket, különböző intézeteket, iskolákat, színházakat — közbevetőleg valószínűleg ezt az országházat is, a melynek monográfiájára ebben a költségvetésben 53.000 korona van felvéve — megmutatták és a fővárosi közönség lehető fénj^es vendéglátásban részesítette őket. Mindez nagyon széj3 és kedves dolog, de a kongresszusra talán a közegészségügvi reformok iránt komolyan érdeklődő emberek jöttek össze. Ugy látszik azonban, arra nem is gondoltak, hogy a közegészségügy alapelveire is figyelemmel legyenek. Midőn ott állottam e nyomorult városi épületek előtt, a moslékkal öntözött talajon és védekeznem kellett a nyilt illemhelyek undorító bűze ellen, lehetetlen volt, hogy eszembe ne jussanak a londoni grófsági tanács által a Parker-streeten épített mintaszerű közös lakások. Ha a város nem képes többre, minthogy ilyen fa-barakkokban öt krajezáros dijért közös ágyra fektesse a szegényeket, jobb, ha semmit sem tesz. Ennek a helynek megtekintése elég ahhoz, — igy fejezi be a közlemény — hogy mindenki meggyőződjék arról, hogy Budapest hatóságainak fogalmuk sincs arról, hogy a szegények lakásait illetőleg milyen kötelezettségeik vannak.« De, t. ház, ha már igy a fővárosnál tartunk, lehetetlen, hogy meg ne emlékezzem arról is, hogy társadalmi téren a tuberkulózis elleni védekezés czimén mi történik itt nálunk. Az igen t. belügyminiszter ur ebben a költségvetésben is nagyon helyesen, társadalmi egyesületek felsegélyezésére az eddiginél magasabb összeget vesz fel, mert, a mint az indokolás igen bölcsen mondja, ebben a tekintetben a társadalomra hárulnának igen nagy feladatok. Hát, t. ház, én azonban azt hiszem, hogy ezeket a társadalmi mozgalmakat sem tudjuk a helyes irányba terelni. Németországban látom a társadalmi mozgalmak óriási hatását, mert ott, mikor 1893-ban a tüdővész elleni védekezés megindult, a birodalmi kanczellár állott élére a társadalmi mozgalomnak, a német császárné lett a védnöke, a ki a legintenzívebb módon érdeklődik a dolog iránt. Es tényleg azt látjuk, hogy Poroszországban 1893-tól 1903-ig, tehát a védekezés megtörténte alatt a tüdővészben elhalálozottak száma 77.000-ről 70.000-re, tehát teljes 10 %-kal csökkent.