Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.

Ülésnapok - 1906-64

96 6b. országos ülés 1906 november 26-án, hétfőn. azzal a váddal, mint hogyha itt a magyar állam vagy a magyar kormány a nemzetiségeket üldözné, a nemzetiségekkel szemben igazságtalan volna, őket erőszakosan meg akarná magyarosítani, Ez a vád vakmerő vád, (TJgy van ! Ugy van ! a jobb- és a baloldalon.) a mely homlokegyenest ellenkezik a tényekkel. (Igaz! TJgy van ! a jobb- és a baloldalon.) Ha a magyar állam ezt a politikát követte volna, Mgyjék el, t. képviselő urak, nem ülnének most itt, (Igaz ! Ugy van ! a jobb- és a baloldalon.) nem volna azon merészségük, hogy ilyen hetykén beszéljenek. (Elénk helyeslés és taps a ház minden oldalán.) Hogy ha igaz lett volna ez, főleg azon hosszú századokban, a mikor még szabad volt sokkal durvább és erélyesebb eszközökhöz nyúlni, mint a milyen eszközöket ma használni lehet; ha akkor a magyar nemzet önöket meg akarta volna magyarosítani, ha követte volna szomszédjaink példáját: akkor bizony nem volnának olyan erőben, mint a hogy most vannak. (Ugy van! Ugy van! a jobb- és a baloldalon.) Rákosi Viktor : Bár ugy tettek volna őseink ! Gr. Andrássy Gyula belügyminiszter: De a történeti tények teljesen az ellenkezőt mutatják. Mig a nyugaton vasercvel és következetességgel törtek az alávetett fajok nemzetiségének megszüntetésére, addig nálunk a inag)'ar faj megosztotta jogait azokkal a fajokkal, a melyek alája voltak vetve. Hisz tudnivaló dolog, hogy Magyarországon mindenki lehetett nemes ember, nem nézte senki azt, hogy mi a nyelve, mi a származása, ha hasznos polgára volt a hazának, megnemesitették ; a nemes pedig birt minden joggal, a szent korona tagja volt. És ez nemcsak elméletileg volt igy, hanem a gyakorlatban is. Tudjuk, hogy igen nagy állásokra, vezérlő szerepre tettek szert nemzetiségi származásúak. Teljesen alaptalan tehát az a vád, hogy magyarositani akarunk. Nemcsak hogy türelemmel viseltetünk az itt lakó idegen ajkuakkal szemben, de tovább megyek, a külföldről ide behoztak idegen ajkuakat. Mikor keleten a török pusztította és veszélyeztette az odavaló kereszténységet, hol találtak védelmet, földet, életet ? Itt Magyarországon. (Igaz ! Ugy van! a jobb- és baloldalon.) Mi akkor az üldözötteket védelmünkbe vettük. És most azzal hálálják ezt meg, hogy vádolnak bennünket ország-világ előtt, (Hosszantartó élénk éljenzés és taps a szélsőbaloldalon.) vádolnak azzal az igaztalan váddal, hogy meg akarjuk őket magyarositani és nemzetiségüktől meg akarjuk fosztani. Nemcsak a múltban nem akartuk, de a jelenben sem akarjuk nyelvüket bántani, őket nemzetiségi jellegüktől megfosztani. Én a magam részéről legalább a legnagyobb hibának tartanám azt, ha mi erőszakkal magyarositani akarnánk. (Élénk helyeslés.) A mit nem csináltunk akkor, a mikor ahhoz való fegyver és eszköz volt kezünkben, a mikor a kor szellemével megegyezőleg erélyesen lehetett volna hozzálátni, azt ma csinálnunk, a midőn ezen eszközökhöz nyúlni lehetetlenség, a mikor kor szellemével ellenkezik — ez tiszta badarság volna. Ma több millióra menő népet nemzeti jellegétől megfosztani lehetetlenség. (Élénk helyeslés. Ugy van !) Igaz, hogy a külföldön próbálják. Én azt hiszem, ott sem fog sikerülni. Nálunk azonban a hatalmi viszonyok annyira mások, mint Németországban szemben a lengyelekkel, hogy nálunk ugyanazt a politikát folytatni, a melyet folytatnak a németek a lengyelekkel szemben, hiba volna. Én a magam részéről mindig meg fogom követelni, hogy a közigazgatási tisztviselők ne nézzék azt, hogy kinek mi az anyanyelve, (Élénk helyeslés a nemzetiségiéknél.) hogy ki milyen származású, csak azt nézzék, hogy ki hű állampolgár ; (Elénk helyeslés és taps a középen és a szélsőbaloldalon.) mindig azt fogom követelni, hogy szeretettel, igazsággal bánjék minden nemzetiségűvel a tisztviselő ; s én nagy súlyt helyezek arra is, hogy a tisztviselő mindig tudja annak a lakosságnak a nyelvét, a hol ő szolgál. (Elénk helyeslés a nemzetiségieknél.) De, t. uraim, ez a jjolitika csak egyik része az én nemzetiségi politikámnak. Én nagy különbséget teszek a nemzetiség zöme közt és a nemzetiségi párt közt. Én nagy különbséget teszek a hű, békés állampolgárok közt és az izgatók között. (Elénk helyeslés.) Én azt tartom, hogy a magyar államnak és a magyar kormánynak kötelessége : következetes, kemény harczot folytatni az önök politikája ellen. (Hosszantartó élénk helyeslés és taps.) Az önök politikája közveszélyes, államellenes, nemzetirtó. (Elénk helyeslés. Ellenmondás a nemzetiségieknél.) T. barátom, a miniszterelnök ur azt mondta egyik beszédében, hogy azért nem ismerhetjük el a t. képviselő urakat mint önálló pártot, mert önálló programmjuk nincsen. Én tovább megyek, t. ház. En nem csak azért nem vagyok hajlandó önöknek azt a jogot megadni, a melyet minden magyar pártnak megadni kötelességem volna., mert programmjuk nincsen, de azért sem, mert tudom, hogy politikai czéljaik a magyar állameszmébe ütköznek. (Elénk helyeslés. Ellenmondás a nemzetiségieknél.) Polit Mihály : Szomorú volna ! Gr. Andrássy Gyula belügyminiszter: Én nem akarom a t. képviselő urakat megvádolni azzal, hogy kifelé gravitálnak. Erre bizonyítékaim nincsenek és ilyen hazaárulást föltételezni senkiről sincsen jogom. Mondom, ezt fel nem tételezve, csak arra alapítom tételemet, a mit be tudok bizonyítani (Halljuk !) Először is a t. képviselő urak abban különböznek minden magyar párttól, hogy a mig a magyar pártoknak végczélja mindig az állam előnye és haszna, önöknél nem ez a prius. Hodzsa Milán : Hát micsoda ? Gr. Andrássy Gyula belügyminiszter: Épen Hodzsa Milán urnak fogom bebizonyítani, hogy nem ez a prius, nem az állam, hanem a nemzetiség. (Ugy van ! Igaz !) A mi nem érinti közvetlenül