Képviselőházi napló, 1906. III. kötet • 1906. október 10–november 14.

Ülésnapok - 1906-47

74 Í7. országos ütés 1906 október %Z-én, hétfőn. De nehéz is e feladat, legalább nekem nehéz, mert érzem, tudom, hogy nem leszek képes ezen ünnepélyes pillanatban méltó szavakat találni és lelkem túláradó érzelmeit gyarló emberi nyelven kifejezésre juttatni. Ivlagasztos, lélekemelő pillanat ez, t. képviselőház, a melyre régesrégen reménykedve várt minden igaz magyar. Reménykedve várt, de hasztalan, nem teljesülhetett a remény, mert útját állották annak, a törvényjavaslat szavai szerint, az ö felsége elődeire hosszú századokon át súlyosan nehezedett ellentétek és félreértések, a melyek azonban, Istennek hála, most már ugyanezen javaslat szavai szerint egy végkép letűnt korszak történelmi emlékei csupán. A kormány a törvényjavaslat beterjesztése alkalmával kötelességszerűen ahhoz indokolást is csatolt, abban az indokolásban azonban azt jelenti ki, hogy a javaslat a nemzet közóhajának felelvén meg, bővebb indokolást nem igényel. Hasonlóképen vélekedett az igazságügyi bizottság is és minden bővebb indokolás nélkül ajánlja a javaslatot elfogadásra. (Helyeslés.) En, mint e bizottság előadója, nem helyezkedhetem szembe megbizómmal, tartózkodni fogok tehát minden indokolástól. De mire való is lenne az indokolás ? Hiszen arról van szó, hogy hazahozzuk II. Rákóczi Ferencz és bujdosó társainak hamvait és a haza megszentelt földjébe helyezzük azokat örök nyugalomba. Hát talán azt mondjam el, hogy ki volt, hogy kicsoda nekünk II. Rákóczi Ferencz, a szövetkezett rendek vezérlő fejedelme ? Hogy kicsoda Zrinyi Ilona, az ő méltó édesanyja, a magyar nőnek örök disze és mintaképe ? Vagy Thököly Imre, a hős kurucz vezér ? Bercsényi Miklós, a nagy, és mind a többiek, nemzetünknek fénylő csillagai % Hiszen ezt mindenki tudja és örömrepesve várja a pillanatot, hogy hazajöjjenek ismét bujdosó hőseink, hogy azután közöttünk maradjanak az idők végtelenségéig, tündöklő például az utódoknak a hazaszeretetben, az önzetlenségben, a hősies önfeláldozásban. Nagy szükségünk van erre, t. képviselőház. Nagy szükségünk van különösen most, a midőn megszámlálhatatlan ezrek felejtik el a költő szózatát: »Ez a föld, a melyen annyiszor Apáink vére folyt. . .« és azt, hogy : »Áldjon vagy verjen sors keze, Itt élned, halnod kell!« Vagy talán azt indokoljam meg, hogy ki kell törölnünk törvénykönyvünkből azt a rendelkezést, a mely II. Rákóczi Ferenczet és társait a törvényes király és haza ellenségeinek, pártütőknek, az igazi szabadság felforgatóinak nyilvánította ? Hiszen megint a törvényjavaslat szavaival felelhetek. Ez csak folyománya annak a nemes lelkületből eredő fejedelmi elhatározásnak, a melylyel Ö felsége a király és nemzete közötti kölcsönös bizalom ujabb zálogául, II. Rákóczi Ferencz és bujdosó társai hamvainak hazahozatalát elrendelni méltóztatott. Hiszen már is érezzük ezen kölcsönös bizalom erősödését, már is látjuk az igazi szabadság hajnalhasadását. (Helyeslés.) T. képviselőház ! Megállt a szél Késmárk felett, jó Bercsényi Miklós nem sir már magában, hogy elfogyott neki minden katonája. A drága hamvak immár útra keltek, néhány rövid nap és átlépik az imádott, édes haza határát. Hozzájuk méltóan kell őket fogadnunk. Fogadjuk el minden vita nélkül, egyhangúlag a javaslatot, Isten áldását kérve hazatérő hőseink drága hamvaira és Ö felségére, az alkotmányos magyar királyra. (Élénk éljenzés és taps.) Elnök: Szólásra senki sincsen feljegyezve; hogy ha tehát szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. Következik a szavazás. Kérdem a t. házat: méltóztatik-e a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem 1 (Igen ! A ház tagjai felállanak.) A képviselőház a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául egyhangúlag elfogadja. Következik a részletes tárgyalás. Czim 1 Várady Károly jegyző (olvassa a törvényjavaslat czimét). Elnök : Kérdem a t. házat: kiván-e valaki a czimhez hozzászólni ? Ha senki sem kivan hozzászólni, felteszem a kérdést, elfogadja-e a ház a törvényjavaslat czimét változatlanul, igen vagy nem 1 (Igen !) Azt hiszem, kijelenthetem, hogy a képviselőház a törvényjavaslat czimét változatlanul elfogadja. Következik a bevezetés. Várady Károly jegyző (olvassa a törvényjavaslat bevezetését). Elnök : Kiván-e valaki a bevezetéshez szólni 1 Ha senki sem kivan szólni, a vitát bezárom. Kérdem a t. házat: méltóztatik-e a bevezetést változatlanul elfogadni, igen vagy nem 1 (Igen 1) Kijelentem, hogy a képviselőház a bevezetést változatlanul elfogadja. Következik az 1. §. Várady Károly jegyző (olvassa a törvényjavaslat 1. §-át.) Elnök: Az előadó urkivan szólni. (Halljuk !) Bizony Ákos előadó : T. képviselőház ! E helyett : »ev. egyházban«, javaslom, méltóztassék ezt tenni: »ágostai hitvallású evangélikus egyház templomában*, (Helyeslés.) Tehát ez a »késmárki« szó után lenne beszúrandó. Elnök: Azt hiszem, a képviselőház az első szakaszt a kormány által benyújtott szövegben nem tartja fenn, hanem azt az előadó ur által inditványozott és Írásban is benyújtott módosításban fogadja el és hogy ilyen értelemben a határozatot ki is mondhatom. (Helyeslés.) Akkor ezt határozatképen kimondom. Következik a 2. §. Várady Károly jegyző: (olvassa a 2. §-t). Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve. Ha senki sem láván szólni, felteszem a kérdést: a 2. §-t elfogadja-e a ház a bizottság által betérjesz: tett szövegben, igen vagy nem 1 (Igen!) Azt hiszem, kijelenthetem, hogy a képviselőház a 2. §-t •a bizottság által elfogadott szövegben elfogadja.