Képviselőházi napló, 1906. III. kötet • 1906. október 10–november 14.
Ülésnapok - 1906-59
358 59. országos ülés 1906 a mely az utóbbi időben e tekintetben felmerült. Az utóbbi időben ugyanis mind autentikusabban és autentikusabban merül fel azon aggodalom, hogy a m. kir. államvasutak tisztán finaneziális szempontból megszüntetik ezt a kedvezményt. Bátor leszek kimutatni, hogy ezzel financzialiter sem jön ki jobban a vasút. Mind erősebbé válik gazdáink, termelőink és kereskedőink körében az aggodalom a tekintetben, hogy a m. kir. államvasutak nevember hó 30-án tul meg akarják szüntetni ezen évad-dijkedvezményeket, illetve fel akarják azokat függeszteni 1907 márezius l-ig, vagyis addig, a mig a hajózás, a viziszállitás ismét lehetővé válik. Hogy ez a szándéka a m. kir. államvasutaknak, arra nagy általánosságban következtetni lehetett a kereskedelemügyi miniszter urnak a pénzügyi bizottságban tett azon kijelentéséből, hogy a tarifális kedvezményeket meg akarja szőri tani. Ez természetesen nagyon helyes vasúti politika, mert a tarifális kedvezmények sokszor privát érdekeket szolgálnak. De a mikor üy nagy közgazdasági érdekek forognak fenn, aligha helyes tisztán finaneziális szempontból megszoritani a tarifális kedvezményeket. És még ha kétely forgott volna fenn arra nézve, hogy akarja-e a m. kir. államvasút megszüntetni a kedvezményeket, egészen megszünteti e kételyt a »Vasuti és Közlekedési Közlöny« legutóbbi 135. száma, a melyben »Az 1906—1907. évi évadkedvezmények« czim alatt egy czikk jelent meg, a mely quasi autentikusan és félhivatalosan tudatja azt, hogy tényleg a magyar királyi államvasút egész 1907 márezius 1-éig, vagyis addig, a mig a hajózás, a viziszállitás lehetővé válik, ezeket a tarifális kedvezményeket meg akarja szüntetni. Hogy milyen végtelenül káros ez a bizonytalanság a mezőgazdaságra és a kereskedelemre, azt hiszem, ezt alig szükséges ecsetelni. Mert nagyon természetes, hogy végtelen nagy izgatottságot és depressziót idéz elő az ilyen bizonytalanság. Hiszen a gazda a maga terményeinek értékesítésénél és a kereskedő a termények bevásárlásánál kalkulácziójában nagyon előkelő helyet kell hogy biztositson a tarifatételnek. Annál előkelőbb helyet kell pedig biztosítania ennek a tételnek, mert bátor vagyok rámutatni, t. ház, hogy oly óriási különbség van a rendes díjtételek közt a magyar államvasutaknál és a hajózási verseny szempontjából érvényesített kivételes vagyis kedvezményes díjtételeknél, hogy ez valóban olyan árunál, mint a gabona, a hol egy-két fillér is már óriási árfluktuácziót idéz elő, rendkívül nagy jelentőséggel bír. így pl., t. ház, ha megnézzük az államvasutak tarifáját, azt látjuk, hogy Pancsováxól Budapestre a rendes díjtétel 231 fillér, a kedvezményes díjtétel november 30-ig 120 fillér, a differenczia tehát 111 fillér ; Nagybecskeiekrol a rendes díjtétel 187 fillér, a kedvezményes 150 fillér, tehát 37 fillér a difíerenczia ; Újvidékről a rendes díjtétel 141 fillér, a kedvezményes 84 fillér, a difíerenczia tehát 57 fillér. wember Ik-én, szerdán. Vagyis, t. ház, elhiheti mindenki, hogy a mikor a kalkuláczióban ilyen óriási difíerenczia áll be, akkor lehetetlenség, hogy a gabonaforgalom, a gabonakereskedelem meg ne bénittassék ; lehetetlenség az, hogy óriási csalódás ne álljon be a gazdáknak számításában, ugy hogy végeredményben odajutunk, hogy az a bőséges termés, a melylyel az Isten megáldotta Magyarországot, nem válik értékesithetővé, miután egyfelől szemben állunk a vaggonhiánynyal, mely a kellő szállítást lehetetlenné teszi, de másfelől szemben állunk azzal, hogy épen akkor, a mikor a vaggonhiány úgyis megcsökkentette már a vasutak szállítási képességét, épen akkor foglalkoznak — Ausztriából mondják ezt a vádat, én nem is állítom ezt. — a magyar államvasutak azzal az eszmével, hogy a tarifális kedvezményeket megszüntessék. Nem érthetek egyet az államvasutak azon érvelésével, a mely ebben a félhivatalos czikkben megnyilvánul, hogy t. i. a tarifális kedvezmények megszüntetése finaneziális előnyöket biztositana, mert hiszen a vizi tarifa sokkal olcsóbb. Csak egy-két példát idézek. Adáról a hajózási díjtétel tavaszszal 56 fillér, a rendes vasúti díjtétel 155 fillér; Nagybecskerekről a hajózási díjtétel szintén 56 fillér, a rendes vasúti díjtétel 187 fillér. Szóval, t. ház, oly óriási a különbség, hogy csalódnak az államvasutak számításukban, ha azt hiszik, hogy financzialiter igy jobban jönnek ki. Mert a hajózható folyók mentén, vagy azokhoz közel fekvő állomásokról márcziusban, a mikor a hajózási idény megnyílik, bizony senki sem fog vasúton, hanem vizén, illetve hajókon szállítani. Hajókon fognak szállítani annál is inkább, mert hiszen a kereskedők nagyon jól tudják azt, hogy sokkal előnyösebb a vizi szállítás. A vizi szállításhoz, a terményeknek a hajóba való berakásához nem kell zsák. Nyílt helyen van a gabona, a termény és jobban ellenőrizhető a gabonaárunak minősége. Szóval, t. ház, kétségtelen, hogy financzialiter sem nyernek ezzel a vasutak. Bátorkodom a kereskedelemügyi miniszter urnak figyelmét felhívni különösen arra az óriási bajra, mely a tengeriszállitásra nézve elő fog állani, s melyet a >>Neue Freie Presse»-nek e hó 11-én megjelent száma már hirül is ad publikumának, az osztrák fogyasztóközönségnek. A tengeri elszállítására nézve hatványozottan áll elő az árdepresszió azért, mert jól tudjuk, hogy a tengeritermelő vidékek épen azok, a melyek leginkább élvezték a tarifális kedvezményeket. Hiszen tudjuk, hogy Magyarország legerősebb tengeritermelő vidéke a Bácska, a Bánság és Szerémség ; a Bácska és Bánság, a mely egész Magyarországot és Ausztriát ellátja a téli tengerivel, a Szerémség, a mely a fiumei, boszniai és isztriai viszonylatokat látja el. Már most ha épen ott megvonatnának a tarifális kedvezmények, kétségtelen, hogy a tengeri elszállítása válik lehetetlenné, de tulaj donképen óriási károsodást szenved épen a kisgazda, a kistermelő, mert tőkeszegény lévén, pénzhiány-