Képviselőházi napló, 1906. III. kötet • 1906. október 10–november 14.

Ülésnapok - 1906-58

348 58. országos ülés 1906 november 13-án, kedden. Zanella Richárd: De a fiumei mintaszerű! Lázár Pál előadó: Az én tapasztalatom egészen más. Az utolsó vizsgálat a főváros mértékhite­lesítő intézeténél botrányos dolgokat deritett fel; (Ugy van 1 balfelől.) olyan hanyagságokat, a melyek kötelességünkké teszik ezt az állapotot megszün­tetni. Már ezért az egy dologért magáért sem járulhatnék hozzá Ballagi t. képviselőtársam mó­dosításához, de különben sem méltó demokrata államhoz, hogy épen a leghatalmasabbnak zakla­tása előtt meghajoljon. Budapest főváros, mert ő a leghatalmasabb, külön jogokat vindikál magá­nak, a milyeneket más törvényhatóságoknak nem engedünk meg. De egyébként a hordók jelzése úgyis meg­marad a főváros hatáskörében és a főváros ám ne fogja fel az egészet ugy, mint eddig, üzletileg, mikor, ha valaki nagyban hitelesített, engedmé­nyeket adott, albérletbe adta az intézményt. Hi­szen a hordók jelzéséből, ha megkövetek a rendes dijakat, melyeket a törvény megállapított, oly szép jövedelme lesz, a melylyel meg lehet elégedve. Különben pedig meg lesz óva azoktól a költsé­gektől, melyeket a törvény követelményeinek megfelelő intézet felállítása róna rá. Ha a főváros lelkiismeretesen járna el, ugy bizony nem lenne haszna ebből az uj intézményből. Épen azért én teljesen osztom Ugron Gábor t. képviselőtársam álláspontját és a magam részéről nem fogadom el Ballagi t.-képviselő ur módosítását. (Helyeslés.) Ballagi Aladár : Engedelmet kérek arra, hogy egy pár szót szólhassak az előadó ur beszédére. Szólhatnék félreértett szavaim valódi értelmének helyreigazítása czimén . . . Elnök (csenget) : A házszabályokban elő van irva, hogy milyen esetekben van joga a képviselő urnak szólni. Ballagi Aladár: Félreértett szavaim valódi értelmének helyreigazítása czimén kérek szót. Elnök: Méltóztassék tehát szavai értelmé­nek rövid helyreigazítása czimén beszélni. (Élénk derültség.) A házszabályok mondják igy, nem én mondom. Ballagi Aladár : Fel kell szólalnom azért, mert életemben először tűnök fel ugy köz-, mint magán­pályámon olyanformán, mint a ki botrányos álla­potoknak nemcsak védelmezője, de szankczionálója volnék. (Derültség.) Eöviden csak annyit akarok tehát megjegyezni, hogy remélem, hogy a miket Lázár Pál -ur, illetve az előadó ur (Derültség.) az előadói székből a főváros mértékhitelesítő hiva­talának botrányos állapotáról előterjesztett, azokat bizonyítani is fogja, miután én, a ki sokat foglal­koztam evvel az ügygyei a fővárosi tanács fel­kérésére és fővárosi képviselők megbízásából, min­den izében egészen ellenkező meggyőződésre jutot­tam. Én egyébként kijelentettem, hogy e- tekin­tetben nem vagyok szakember és relata refero. Még csak annyit akarok megjegyezni, hogy annál inkább csodálkozom az előadó ur ezen kijelen­tésén, mert nézetem szerint ezt a kijelentését neki nem itt az ország szine előtt kellett volna tennie, hanem már a függetlenségi és 48-as párt értekezletén, a hol az egész kormány hozzájárult ehhez, és az értekezlet elfogadta a főváros pro­poziczióját. (Helyeslés.) Csak ennyit óhajtottam megjegyezni. Nagyon köszönöm az engedélyt, hogy szólhattam. Elnök : Az előadó ur félremagyarázott szavait akarja röviden helyreigazítani. Lázár Pál előadó : Azon provokáczióra, hogy tartozom beigazolni azt, a mit állítottam, nagyon szívesen rendelkezésre állok. Én csak hivatkozom arra, hogy méltóztassék a t. ház asztalára letenni az utolsó hivatalos vizsgálatnak eredményeit és akkor t. képviselőtársam meg fogja nekem adni azt az elégtételt, hogy igenis igazam van, a mennyi­ben az állapotok olyanok, mint a milyeneknek én jeleztem. Somogyi Aladár: Mint a főváros többi intéz­ményeinél ! Lázár Pál előadó : A mi azt illeti, hogy máshol nem tettem meg észrevételeimet, azt hiszem, hogy a házban való tárgyalás épen arra való, hogy egymást érvekkel meggyőzzük. Engem Ugron Gábor t. képviselőtársam érvei meggyőztek annyira, hogy magam is elhatároztam azután, hogy a módo­sítás ellen fogok szólni. Azt hiszem, helyesen jár­tam el. (Helyeslés.) Ráth Endre jegyző: Leitner Adolf! Leitner Adolf: Hogy ez a kérdés bizonyos animozitással tárgyaltatik, szokatlan dolog ; szo­katlan, hogy az ország fővárosa iránt legyen a parlament animozitással. Történtek itten meg­jegyzések, hogy a fővárosnál a khkkrendszer vagy más bajok vannak, a melyeket orvosolni kellene. De nem az a módja az orvoslásnak, hogy a parlament az ország fővárosa ellenében, hogy ugy mondjam, ellenséges hangulatot tápláljon. Bedőházi János: Ha megérdemli a főváros! Leitner Adolf: Akkor, a mikor Ugron Gábor t. képviselő ur ugy kezek a kérdést, hogy nem lehet különleges dolgokat adni a fővárosnak, én azt hiszem, hogy ez már magában véve is tévedés. Mert hiszen a főváros minden tekintetben meg­érdemli azt, hogy az ő állását különlegesnek tekintsük, mert a főváros maga is igen sok külön­leges dolgot végez az állam részére. (Zaj a jobb- és a báloldalon.) Hiszen méltóztatnak tudni azt, — kimutatta a székesfővárosi tanács már — hogy sok millióra megy évente azon költségek összege, a melyeket a főváros az állam érdekében költ el, olyan dolgokra, a melyeket az állam helyett végez. És ezért semmit sem, vagy csak csekély ellen­értéket kap. (Zaj Ö, középen.) Olyan intézményeket tart fönn a főváros a saját költségén, a melyeknek fentartása egyenesen az államot kötelezné. Éveken keresztül hiába szorgalmazta a főváros azt, hogy az állam legalább részben kárpótolja őt ezért, de eddig czélt nem ért vele. És én azt hiszem, hogy a parlamentnek nem lehet sem czélja, sem óhaja, hogy a főváros anyagi zavarokba kerüljön . . Egy hang (jobbfelöl) : Már benne is van !

Next

/
Oldalképek
Tartalom