Képviselőházi napló, 1906. III. kötet • 1906. október 10–november 14.

Ülésnapok - 1906-56

320 56. országos ülés 1906 november ÍO-én, szombaton. Arra a modorra és indokolásra nézve, a melylyel jónak látta a t. képviselő ur interpelláczióját bevezetni, engedje meg

v hogy egy megjegyzést tegyek. (Halljuk!) Én alig hiszem, hogy a t. képviselő urnak kérdése tulajdonképen hozzánk van adresszálva. Én azt hiszem, hogy nem is ehhez a házhoz, hanem azokhoz kifelé, a kik tendencziózusan mindig azt a látszatot akarják kelteni, hogy ez a kormány programmját és különösen ennek sarkalatos tételét nem akarja beváltam. (Ugy van! Ugy van!) Én azt hiszem, a t. képviselő ur talán nem is annyira azért intézte ezt a kérdést, hogy megnyugvást idézzen elő, mint inkább azért, hogy megnyugvást valahogy ne idézzen elő. (ügy van! Ugy van! Élénk derültség.) Hodzsa Milán: Rossz a lelkiismeretük! Wekerle Sándor miniszterelnök: T. képviselő ur, ha komolyan keresi az igazságot, ennek a kormánynak nem lehet azt szemére vetni, hogy az időt pocsékolja és nem dolgozik. (Ugy van!) Ez a kormány lelkiismeretes és nagy munkát folytat az emberi tevékenységnek egész addig a határáig, mint azt valakitől csak megkívánni lehet. (Ugy van! Ugy van!) Ezt jó lélekkel merem mondani. Nem hagyom magunkat ugy állíttatni oda az ország elé, mint a kik az időt pocsékolják. Mi megoldjuk a megoldandó kérdéseket, megoldjuk abban a sorrendben, a nűnt azoknak megoldását szükségesnek tartjuk. (Elénk helyeslés.) Hiszen a t. képviselő ur járatos annyira a közigazgatásban és illetőleg az állami teendők eltagolásában, hogy nagyon jól tudja, hogy azok a gazdasági teendők, a melyeket előkészítünk és megoldunk, egészen másutt készíttettek elő mint a választói törvényjavaslat. Tehát nem lehet azt a szemrehányást tenni, hogy ezt teszi és mást nem tesz. Mind a kettőt teszi, teszi olyan sorrendben, a mint azt lehetőnek és szükségesnek tartja, (Helyeslés.) T. képviselőház! Mi állunk a mi programmunk alapján. Igenis, mi meg fogjuk oldani azt, a mit az általános szavazati jogra nézve ígértünk; meg fogjuk oldani azt, hogy a demokratikus szellem minden modern követelményeit érvényesítsük a választások körében, meg fogjuk oldani és valósítani azt, hogy minden arra hivatott és képesített tényező bevonassák az alkotmány sánczaiba. Ez a mi feladatunk. Mert mi nem lelketlen és könnyelmű munkát akarunk végezni, mi ennek a nemzetnek ezeréves hagyományait és sikereit nem fogjuk könnyelműen odadobni. (Elénk helyeslés és taps.) Mi majd megoldjuk ezt a modern követelményeknek, a modern állami élet követelményeinek megfelelően. De mit fogunk megóvni, t. ház'? Meg fogjuk óvni ennek a nemzetnek biztos históriai fejlődését a jövőre nézve is, (Elénk, helyeslés) meg fogjuk óvni ugy, hogy akkor, mikor igenis a nemzetiségi követelményeknek is eleget teszünk, meg fogjuk óvni ennek az államnak mindenekfelett magyar nemzeti jellegét. (Zajos helyeslés.) Meg fogjuk óvni épen a népszuverenitás érdekében azt a nagy elvet, hogy igenis a népnek szuverén akarata, ne pedig egyes agitátoroknak akarata érvényesüljön. (Zajos helyeslés.) T. képviselőház! Ezeknek a szempontoknak érvényesítésével előterjesztéseinkben majd meg fogja találni a t. képviselő ur az alkotmánybiztositékokat is, a melyekre ő utalt; lehet azonban, hogy ezek az alkotmány-biztosítékok nem ugy fognak kiesni, mint ahogy ő képzeli azokat. (Elénk helyeslés.) T. képviselőház! Mi nem könnyelműen vállalkoztunk nagy feladatunk megoldására. Ami feladatunk nem az, hogy egy könnyedén összehányt törvényjavaslatot terjeszszünk a törvényhozás elé és bizonytalan jövőnek tegyük ki ezt a nemzetet, ezt az országot. Minden tekintetben teljes garancziáját kell nyújtanunk az előrehaladásnak és a fejlődésnek. Ez komoly, nagy és lelkiismeretes munka, a mely egyúttal azt a kötelezettséget rója ránk, hogy azt ugy készítsük elő, hogy e tekintetben minden irányban biztosítékokat szolgáltatni képesek legyünk. Higyje el nekem a t. képviselőház, hogy ebben a munkánkban minket megakasztani senki sem fog, (Helyeslés.) bár gondolkozóba ejthet az olyan jelenség, a mely nem az igazság mértékével, (Igás! Ugy van!) nem a jóhiszeműség látszatával akarja megítélni ezt a tevékenységünket. De ez a körülmény, ha gondolkodóba ejt is, legfeljebb csak lassíthatja munkánkat, programmunk beváltásától eltántorítani nem fog. Kérem a t. házat, hogy válaszomat tudomásul venni méltóztassék. (Elénk helyeslés es taps.) Elnök: Az interpelláló t. képviselő urat illeti a szó. Vajda Sándor: T. képviselőház! A miniszterelnök ur azt mondta, hogy én a helyett, hogy a közvéleményt meg akarnám nyugtatni, fel akarom korbácsolni a kedélyeket, (Ugy van !) de e mellett elismerte, hogy a közvélemény nyugtalan ós izgatott, tehát meg kellene azt nyugtatni. Épen azért jöttem én interpellácziómmal és vártam, mert hisz én mint ellenzéki képviselő megengedhetem magamnak azt a luxust, hogy izgassak is, (Zaj.) — hogy ő, a ki hivatott rá, paralizálja ezt az izgatást és megnyugtassa a kormány nevében a közvéleményt, a melyet nem is mi, hanem a t. koaliczió vezérférfiai izgattak annyira fel, hogy ez az izgatás jsermanencziában maradt. Nekem már egy párszor volt szerencsém ugy megjárni az igen t. miniszterelnök úrral. (Derültség.) hogy mikor interpelláltam, azzal kenyerezett le, hogy jóhiszeműségemet kétségbe