Képviselőházi napló, 1906. III. kötet • 1906. október 10–november 14.

Ülésnapok - 1906-55

28G .5,3. országos ülés 1906 november 9-én, pénteken. hogy a függetlenségi párt, a mely ma ennek a parlamentnek többségét képviseli, Dalmácziának a törvényben biztosított reinkorporáczióját szorgalmazza és kivánja. Én remélem és bizom a törvény és az igazság erejében, hogy ha nem is ma, ha nem is holnap, de rövid néhány év múlva Dalmáczia ismét itt lesz képviselve és vissza fog kerülni oda, a hova törvényesen tartozik. (Élénk tetszés.) Én igen fontosnak tartom azt, hogy erre az időre legyen egy minél hatalmasabb, minél nagyobb kereskedelmi flottánk készletben, a mely azután, midőn Dalmácziának adminisztráczióját átvehetjük, beállítható legyen az uj dalmát-magyar forgalomba. (Helyeslés.) Markos Gyula : Legalább nem sikkasztanak el bennünket a tengeren is. Gr. Batthyány Tivadar : Ezek azon argumentum) ok, a melyek engem arra vittek, hogy annak idején, midőn ezen törvényjavaslatot tárgyaltuk, ennek alapgondolata mellett foglaljak állást. Igen természetes, hogy ha akkor helyesnek találtam ezen törvény alapgondolatát, akkor azt ma is helyesnek tartom, annál is inkább, mert — mint mondám — ujabb argumentum lépett előtérbe most, a melyre akkor őszintén megvallva, gondolnom se lehetett, és ez Dalmáczia kérdése. A? igen t. miniszter ur és az itt felszólaló urak a fősúlyt a most tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatban egy más térre terelik és alapitják, a minek jogosultságát nálam őszintébben és igazabban senki sem ismerheti el, vagyis arra, hogy a kereskedelmi tengerészet talán a legfontosabb tényezője annak, hogy a magyar kereskedelem a magyar iparnak szolgálatában is álljon. Itt utalok egy körülményre, a mit Szterényi József t. barátom igen helyesen kiemelt; utalok azokra az eseményekre, a melyek a legutóbbi napokban is, de egyáltalában mostanában, Ausztriában konstatálhatok, hogy t. i. Ausztria most óriási összegeket fordit tengeri forgalmának emelésére. Csak mellékesen, említem meg, hogy Ausztriában megcsinálták azt az uj Dalmáczia nevű hajózási járatot, az én igen t. barátaim odaát, a rezoluczionista képviselőtársaim és mi ezen az oldalon igen büszkék lehetünk, mert mi fedeztük fel Dalmácziát az osztrák kormánynak. Addig, mig mi itt nem piszkáltuk a dalmátkérdést, az osztrák államférfiak legfeljebb egy kéj utazásra, egy kirándulásra találták alkalmasnak Dalmácziát; de ma, hogy mi követeljük a törvénynek életbeléptetését, t. osztrák szomszédaink egyszerre sürgősnek találják, hogy Dalmácziaval foglalkozzanak, hogy Dalmácziának közgazdasági, hajózási érdekeit figyelembe vegyék. (Igaz! Ugy van!) Azt hiszem, helyes volt ezt itt konstatálni, mért a mi ma Dalmácziában történik, az ezen törvényhozás termében megfigyelendő. (Élénk helyeslés és taps.) Igaza van az igen, t. előttem felszólalt államtitkár urnak abban, hogy a tengeri hajózás fejlesztésére a legnagyobb súlyt kell fektetnünk és természetesen az állami hitel- és pénzviszonyoknak keretében az eddiginél nagyobb áldozatokat is kell hoznunk. Meg kell hoznunk az áldozatokat saját kereskedelmünk és iparunk fejlesztése érdekében, a mit nem lehet arra szoritani, hogy az ipar csak idebent az országban keressen magának pia.czot. Arra kell törekednünk, hogy a magyar kereskedelem és ipar a távol tengerentúli piaczokat is megszerezze magának. (Elénk helyeslés.) Elfogadom és elismerem tehát azt, hogy a hajózási segélyeket már csak financziális szempontokból is azon esetekre kell szoritani, a midőn az illető szabadhajózást üző hajó tényleg a magyar forgalomnak szolgálatokat tesz. Ha nekem azt mondanák, hogy az 5. §-ban foglalt rendelkezés azért is van, hogy az állam pénzügyi viszonyaira való tekintettel restringáljuk azt az összeget, a mely erre a czélra fordítható, akkor én azt felelném, — és midőn az igen t. államtitkár ur az előbb utalt egy bizonyos képviselőtársának mondására, elárulhatom, hogy ezzel reám czélzott — hogy magam részéről határát látom ennek a törvénynek és ez a határ az, a mit a pénzügyminiszter szab meg. Fábry Károly : Ausztria ! Gr. Batthyány Tivadar: Ismétlem, a mit a pénzügyminiszter szab meg, mert Ausztria akármit csinál is, sokkal gazdagabb nálunk, s évtizedeken át annyira kihasznált bennünket, (Igaz! Ugy van !) hogy mi, sajnos, financziális téren ma még nem vagyunk képesek konkurrálni vele. Nekünk tehát figyelemmel kell lenni arra, a mit a pénzügyminiszter mint olyan határt szab meg, a melyen tulmennünk nem szabad. (Helyeslés.) Ez a határ azonban a törvényjavaslat 18. §-ában akképen van megmondva, hogy (olvassa) : »1,500.000 koronán felül az első 5 éven belül. . .« Kelemen Samu; Ez törölve lett! Gr. Batthyány Tivadar: Az mellékes, a fő az, hogy nincs lehetővé téve a kormánynak . . . Szterényi József: Ujabb külön parlamenti felhatalmazás nélkül! Gr. Batthyány Tivadar: ... hogy külön törvényhozási felhatalmazás nélkül magasabb szubvencziót adhasson. E megszorítás ellen — megvallom — minden ellenvéleményem daczára sem foglalnék állást, ha az financziális okokból történt volna. Ámde az 5. §. határozottan kimondja második bekezdésében, hogy (olvassa) : »Az ezen rendelkezés alapján a hajótulajdonos számára kifizetésre nem kerülő segélyrészletek a 19. §-ban emiitett nyugdíjintézet javára számoltatnak el.« Az állam tehát nem akarja magának megtartani ezt az összeget. . . Szterényi József: Ugy van! Gr. Batthyány Tivadar: ... hanem beszállítja azt a nyugdíjintézetbe. Engedelmet kérek, de annyira mamelukja vagyok Kossuth Ferencznek, (Élénk éljenzés és taps.) hogy ellene nem fogok szavazni. Kérvekérem azonban az igen t. kereskedelemügyi miniszter urat, méltóztassék ezt a pontot még egyszer konszideráczió tárgyává tenni, mert tessék