Képviselőházi napló, 1906. III. kötet • 1906. október 10–november 14.
Ülésnapok - 1906-55
282 55. országos ülés 1906 zatalunknak, azt hiszem, ezt legkevésbbé lehet a javaslat hibájául felróni. (Helyeslés.) Harmadik tétele a t. képviselő urnak az, hogy a szabadhajózást kizártuk a rá nézve legjövedelmezőbb relácziókból, érti alatta a t. képviselő ur azon szerződéses járatokat, különösen az Adriát, a melyek szerződésében ki vannak kötve, tehát a már régebben kötött szerződéseket értem, hogy azokban a relácziókban, azokon a vonalokon más állami támogatás, szabadhajózási segély sem nyújtható. Helyes-e ez vagy nem, arról mindenesetre lehet beszélni. Ez nem olyan tétel, a mely vitát el nem tűrne. Lehet arról beszélni, hogy ha megujittatnak majd azok a szerződések, esetleg fentartatik-e vagy fentartandó-e az a kikötés. De mindaddig, míg a szerződések fennállanak, azt hiszem, a kormánynak respektálnia kell azokat. (Igaz! Vgy van !) Ennélfogva a kormány mást itt nem tehet, mint keresni azon szerződéseknek a törvényjavaslatban való érvényesítését. És itt a t. képviselő ur egy nagyon hangzatos frázist — bocsásson meg a kifejezésért — dobott oda, azt mondván (olvassa) : »És tudjuk azt is, hogy ha majd a Lloyddal a szerződés nem ujittatik meg, a Lloyd magyar utódai ezen relácziókból is ki fogják a szabadhajózást zárni.«' Engedelmet kérek, ilyen jóslásokba bocsátkozni, a mely jóslás — bocsánat a kifejezésért — magában rejt bizonyos gyanúsítást is, talán mégsem helyes. Zanella Richárd: Távol állott tőlem, hogy gyanusitsak ! Szterényi József: Ezt nem vonom kétségbe ; lehet, hogy a képviselő ur rossz kifejezést használt, a mely czélzatosságot rejt magában, de olvasva beszédét, künn .a közönség körében feltétlenül ezt a hatást kelti. Legyen szabad megjegyeznem, hogy mi történik a Lloyd-egyezmény kérdésében. Ez nem tartozik ma ide a ház elé, a mennyiben egyrészről adminisztratív teendő, másrészről pedig korai is még róla beszélni. A kormány tudja ebben a tekintetben a kötelességét és, a kereskedelemügyi miniszter ur meg fogja óvni a magyar gazdasági érdekeket az egész vonalon, tehát ebben a tekintetben is. (Elénk helyeslés.) Érdekünk, hogy találjunk megoldást és ne versenyezzünk egymással. Lehet, t. ház, hogy ha nem egyezünk meg, a Lloyd utódja egy fiumei társaság lesz. Már előre megbélyegezni azt a fiumei társaságot nézetem szerint nem volna czélszerű, s ennélfogva azt hiszem, közgazdasági, de politikai szempontból is érdekünk az ilyen kérdéseket kiküszöbölni ott, a hol azoknak felvetésére okvetlen szükség nincs. (Élénk helyeslés.) T. ház ! A képviselő ur a minisztérium statisztikájából idézett, s arra a következtetésre jutott, hogy a magyar tengeri hajózás 25 hajója közül 12 év alatt csakis 15 hajó birta és tudta Fiumét érintem. Oka ennek — szerinte — az, hogy ezek tulajdonképen nem szállíthattak hosszú járatú járatsegélylyel árukat. A t. képviselő urnak statisznouember 9-én, pénteken. tikája teljesen helyes, hí Széll ä hivatalos statisztikát méltóztatott felhasználni. Kelemen Samu: Tehát helyes! Szterényi József Ez tehát véletlenül is helyéö, miután egyénileg ellenőrzött adat, a mely nem lehet nem helyes. Azonban ezek a számok, t. ház, egészen mást jelentenek. Bátor leszek megvilágítani ezeket a számokat azzal az igaz. vagy jobban mondva azzal a helyes világítással, melybe a jelen törvényjavaslattal való vonatkozásban ezek a számok hozhatók. Mert hisz csak ebből a szempontból birnak szerintem jelentőséggel. Számításba véve, t. ház, hogy három nap közül csak egy utazási nap van a forgalomban, havonként és hajónként 2000 tengeri mértföld vétetett a számitások alapjául Ez az a minimum, a mit számítás alapjául egyáltalán venni lehet. Az összes szabadhajózási vállalatok 1893—1905-ig saját hajóikkal 2,954.000 tengeri mértföldet tettek meg ; ebből a ha?ai forgalom érdekében 291.777 mértföldet, vagyis az 1893-tól 1905-ig lebonyolult összes forgalomnak mindössze 987 százalékát. Legnagyobb volt a forgalom a hazai közgazdaság érdekében 1893-ban: 20-22 %, legkisebb pedig 1901-ben: 4-82%, vagyis annak az egész forgalomnak, melyet a hajók lebonyolítottak, csak ilyen csekély hányadát tették a magyar közgazdaság érdekében. Itt meg kívánom jegyezni azt is, hogy az 1902 óta beszerzett hat nagy gőzös egyetlenegyszer sem látta Fiumét és három másik nagy gőzös 12 év alatt csak egyszer volt Fiúméban. Ha már most azt méltóztatik keresni, mi ennek az oka, nem arra a következtetésre jutok, a melyre t. barátom, hogy ugyanis nem tudták megtenni az utat és nem kajstak szolgálatot, hanem arra, a mely kifejezésre jut a fiumei érdekelt társaságok kérvényében, hogy t. i. a járatsegélyek egyenlők voltak, t. i. egy egységtételben akár a kisparthajózást meghaladó, — mert a kispaithajózás nem képezi segély tárgyát — akár a kisparthajózást meghaladó hajózásban, akár az óczeánon túlmenő hajózásban teljesít a hajó szolgálatot, és ezért az impulzus hiányzott arra, hogy a hajók nagy járatokkal, óczeánon túlmenő járatokkal foglalkozzanak és teljesítsék azt a fontos szolgálatot, melyet a t. kereskedelemügyi miniszter ur pionirszolgálatnak jelzett, mely a magyar kereskedelem számára uj piaezok meghódítását akarja elérni. (Helyeslés.) Ez az oka annak is, hogy e javaslatban megkülönböztetés van téve óczeánon tul járó hajók tekintetében és a kisparthajózást meghaladó hajózás tekintetében. Impulzust kell adni, anyagi érdekeltségbe kell helyezni a hajózási vállalatokat abban a tekintetben, hogy e nagyfontosságú gazdasági érdeket szolgálják, melyre a t. kereskedelemügyi miniszter ur utal, melyre a legvitálisabb érdekeink utalnak minket távoli piaezok megkeresése tekintetében, akár Keletre, akár Nyugatra megyünk, mert mindkét helyen bőséges piaezokat
