Képviselőházi napló, 1906. III. kötet • 1906. október 10–november 14.

Ülésnapok - 1906-55

278 55. országos ülés Í90b a magunk hajózását annak, hogy egyetlen hajógyárra szinte kötelezőleg utalva legyen. Szász József: A Danubius. Kelemen Samu : Ez az egy! Annál kevésbbé tehetjük ezt, mert az ilyen utalás rendszerint arra vezet, hogy azután épen azok a hajótulajdonosok, a kiknek védelmére kelt Zanella képviselőtársam, a hajóépítő ipar kizsákmányolásának volnának kitéve. Méltóztatnak jól tudni, hogy épen ez volt az eset Francziaországban, a hol igenis fennállott volt ez az intézmény, de a hol egy bizottságot küldöttek ki azoknak a visszásságoknak megállapítására és orvoslására, a melyek a hajózással kapcsolatosak, és ennek a bizottságnak az volt az első feladata, hogy reámutatott arra, hogy ezt a rendelkezését a franczia törvénynek meg kell másítani. 1902-ben ezt a rendelkezést el is ejtették és behozták oda is azt a compensation d'armement-t a mely megfelel az osztrák Betriebshilfe-nek és megfelel teljesen a mi beszerzési segélyünknek. De nemcsak az anyagok dolgában volt nagy különbség a tengeri hajózás segítése és a hazai ipar segítése között, hanem nagy különbség van abban is, hogy az, a mit mi a szárazföldi iparnak adunk és a mit a munkás munkabérben élvez, az a munkabér megint ugyancsak itt Magyarországon fogyasztatik el; annak a munkabérnek azonban, melyet a hajónak akár kapitánya, akár matrózai, akár pedig más személyzete kap annak csak igen elenyésző kis százaléka fog elfogyasztatni itt az országban, mert azt a külföldön fogyasztják, a külföldi kikötőkben költik el; hiszen íme, t. képviselőtársam azt is különösen soknak találja, hogy attól a hajótól azt kívánjuk, hogy minden évben egyszer érintse a maga hazáját. T. ház ! Azt hiszem, ilyen körülmények között megdönthetetlen tényként szegezhetjük le annak szükségét, hogy minden hajó, mely segítségben részesül, akár legyen az rendszeres járatú hajó, akár szabadhajó, a hazai közgazdaság érdekeit szolgálja. Most már csak az a kérdés, hogy mely útirányokban és mely határokig kell azt szolgálnia. Mert a közgazdaságot szeretni kell ugyan, de okosan kell szeretni. A gyermek is szereti az éneklőmadarat, a melylyel játszik, de annyira szereti, hogy addig simogatja, mig a kezei között megfojtja. Nekünk tehát meg kell találnunk azokat a határvonalokat, a melyeknél a hajózásnak megmarad a szabadsága és a melyek között szolgálatokat tebet a hazai közgazdaságnak. T. ház ! A törvényjavaslat — a mint arra az igen t. kereskedelemügyi miniszter ur is utalt — két útirányt állapit meg olyan gyanánt, a melyhez bizonyos segítségeket engedélyez. Az egyik útirány tiszta ujitás, ez a galaczi útirány, a mely a törvényjavaslatban akként nyer kifejezést, hogy ha a hajó nem is hazai kikötőket érint, de hazai közgazdasági érdeket szolgál, akkor szintén járatsegitségben részesül. T. ház ! Három szempont az, a mely ennek a kérdésnek elbírálásánál lényeges. Az egyik és november 9-én, pénteken. legfőbb szempont, hogy nekünk nem elég egyetlenegy kiviteli utat találni a magunk terményei és termékei számára, hanem meg kell találni minél több ilyen vonalat, és ha igy rendelkezésünkre áll egy másik, mint a hogy van egy fontos útvonal, a Fekete-tengeren, azt nekünk közgazdaságunk szolgálatába kell hajtani, azt nekünk közgazdaságunkra nézve termékenyítővé kell tenni. A másik, t. ház, hogy el lehet képzelni egy tranzjtó-forgalmat is, mely a nélkül, hogy hazai kikötőt érintene, átszállításával a hazai áruknak és azoknak oly kikötőkbe való elhelyezésével, a melyek nem esnek a rendszeres hajójáratok útjára, hazai közgazdaságunknak szintén nagy szolgálatokat tesz. (Igaz! Ugy van!) Végül nem lehet figyelmen kivül hagyni azt az előnyt, a mely szorosabban véve ugyan nem gazdasági érdek, hogy eddig a hadi tengerészet számára szükséges kőszénszállitásoknál — Angliából Pólába — mindig csak az osztrák hajókat vették igénybe. Oda kell tehát törekednünk, hogy a magunk segítségével lehetővé tegyük, hogy legalább a kvóta arányában a mi hajóink is ezekben a szállításokban részesittessenek. (Helyeslés.) A másik útirány, t. ház, a melyről a törvényjavaslatban szó van, a dolog természete szerint a fiumei kikötőnek utvonala. Ha, t. ház, csupán azok a szempontok jönnének figyelembe, a melyeket Zanella t. képviselőtársam hozott fel a fiumei útvonal dolgában, és a melyről azokat a nagy nehézségeket vezette le, a melyek Fiume érintésével a tengeri szabad hajózásra nézve járnak, akkor talán nem oszthatnám egészen az ő aggályait. Mert az a statisztikai kimutatás, a melyet, gondolom, a t. kormány bocsátott t. képviselőtársain rendelkezésére az ankét alkalmával, csak azt mutatja, hogy ezek a szabad hajók eddig nem érintették Fiumét, mert idevágó rendelkezések hijján valószínűleg jövedelmezőbbnek találták más kikötők érintését. Ebből a Zanella képviselőtársammal épen ellenkező következtetés vezethető le, hogy t. i. törvényes intézkedéseket kell tenni és törvényes segítségekkel kell lehetővé tenni azt, hogy a szabad hajók a fiumei kikötőt érintsék. De vannak, t. ház, egyéb aggodalmak, a melyek valóban sulylyal is birnak. Ezen aggodalmak közül talán az első, hogy voltaképen a szabad hajó minden esetben, ha Fiumét érinteni akarja, ezzel a rendes tengeri utjáratból legalább is három hónapra kikapcsoltatik ; nem a külföldi, hanem tisztán az európai tengerekről szólók. Ez a kikapcsolás azért fontos, mert tökéletesen igaz ugyan, hogy a szabad hajóknak épen az a feladatuk, hogy azokat a kikötőket hódítsák meg járatuknak, melyekre a rendszeres hajóknak figyelme ki nem terjed, tehát az úgynevezett outsider kikötőket; de hisz ezekkel is az a czélunk, hogy ott piaczokat, uj összeköttetéseket szerezzünk, s ezeket az összeköttetéseket később fejleszszük. Ha tehát kivonjuk őket ebből a forgalomból és ezt a fejlesztést megakadályozzuk, akkor voltaképen bizonyos hézag és hiány áll be, a mely bizo-