Képviselőházi napló, 1906. III. kötet • 1906. október 10–november 14.

Ülésnapok - 1906-54

54. országos ülés 1006 nov hazai közgazdaság érdekében lévő, különösen a kivételes kiadásokkal járó járatoknál egészen húsz fillérig emelhesse ezt a járat-segélyt. (Helyeslés.) A segélyezés megállapításánál eddig a nettó tonnatartalom után járt a segély. Ezzel nem éretett el az a czél, hogy mentől sebesebb és nagyobb teljesítőképességű hajóink létesüljenek, mert természetesen a nagyobb sebességű és nagyobb teljesítőképességű hajóknak egyfelől sokkal fokozottabb szénmennyiségre van szükségük, másfelől gépberendezésük is sokkal nagyobb, tökéletesebb ; és igy aránylag háttérbe szorulnak a kisebb teljesítőképességű hajókkal szemben. Ezért az uj törvényjavaslatban nem a nettó, hanem a bruttó tonnatartalom szerint való segélyezés vétetett fel. Ezek a különbségek a régi és az uj törvényjavaslat között. Különös intézkedés a javaslatban az, hogy fentartja a miniszternek azt a diskréczionális jogát, hogy kivételes esetekben, olyankor, a mikor a hazai közgazdaság érdekében teljesitenek hajójáratokat, segélyezzen olyan hajókat, a melyek hazai kikötőket nem érintenek. Ez, t. ház, a dunai hajózás érdekében történik, a mennyiben kívánatos, hogy Galacz felé, a Fekete-tenger felé a dunai hajózással összeköttetés létesíttessék, a melyre nézve nem akarta a kormány kizárni a magyar szabadhajózási hajókat ama kedvezményekből, a melyekben jelenleg pl. az Angliából a pólai hadikikötőbe a közös haditengerészet számára való szénszállítások részesülnek és a melyekre nézve a hadügyminisztériumtól is jogosan követelhető, hogy a kvóta arányában való járatsegélyt biztosítson a magyar hajózási vállalatoknak. Tervbe van véve a javaslatban az az intézkedés, a mely régi közóhajnak felel meg, de eddig csak társadalmi utón karoltatott fel, a melyet azonban most a kormány törvényhozás utján is felkarol, nevezetesen egy vitorlás iskolahajó beszerzése. Egy harmadik különleges intézkedése a törvényjavaslatnak elrendeli a nyugdíjintézet létesítését, az állami segélyek bizonyos százalékos levonásával, a szabadhajózásban résztvevő hajók alkalmazottjai részére. Általános vonásokban ezekben ismertettem a törvényjavaslatot. Áttérek most azokra a különösen hirlapilag pro és kontra hangoztatott ellenmondásokra, hogy teljességgel nincs értelme annak, hogy a magyar állam segélyezze a szabad hajózást, a mikor ennek közvetlen közgazdasági haszna az államra nézve nincs. Ez a felfogás igy mereven nem állhat meg, mert nem lehet teljesen kidobott pénznek tekinteni az erre fordított összegeket, mert ez oly teret nyit a magyar állam polgárainak részint tengeri tanulmányok, részint külkereskedelmi tanulmányok tekintetében, hogy ha egyebet nem is veszünk tekintetbe, ez maga is kizárja, hogy teljesen kidobott pénznek tekintsük az illető összegeket. Másrészről, különösen a fiumei hajóstársaságok részéről memorandum érkezett. — azt 'ember 8-án, csütörtökön. 263 hiszem, a t. ház minden tagja megkapta — a melyben kifejti a társaság, hogy mivel évenként hazai kikötőt kell érinteniök a hajóknak, teljesen illuzóriussá válik a beszerzési segély és igy nem éretik el az, hogy hajóparkot teremtsünk, a mire pedig, tekintettel arra, hogy ugy nálunk, mint a Lajtán tu' az önálló közgazdasági berendezkedés vágya fokozódik, törekedm kell, hanem még a meglevő hajóparkot is elveszítjük. Ez sem áll meg, t ház, és pedig azért nem, mert a tény az, hogy a mikor á magyar állam segélyt ad, azért legalább valami ellenszolgáltatást kell megkövetelnie. Igy aztán mintegy kompromisszum gyanánt jött létre a kereskedelemügyi miniszter ur által e czélra összehívott ankéten tett módosítással ez a javaslat. A bizottsági tárgya'ások folyamán még megkönnyittetett ez a feltétel, épen a fiumei hajóstársaság kedvéért azzal, hogy a mennyiben véletlenül egy hajó egy évben kétszer érint hazai kikötőt, ez beszámittathassék a közvetlenül következő évbe. Főbb vonásaiban, a mint mondom, ezekben vázoltam a törvényjavaslatot. A részleteknél majd rátérek az egyes módosításokra. Most pedig kérem a t. házat, méltóztassék a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. (Elénk helyeslés.) Egry Béla jegyző: Zanella Richárd! Zanella Richárd : T. ház ! Kötelességemnek teszek eleget, a mikor Fiume autochton népe legfiumeibb és legfontosabb iparának védelmére kelek ; a midőn szót kérek ama tengerészeti ipar érdekében, a melynek egészséges és erős fejlődése ma minden előrehaladott államnak kiváló és szeretetteljes gondját képezi, mivelhogy immár tudva van, hogy fejlődéséhez, fejlesztéséhez az államnak igen sok politikai és közgazdasági érdeke fűződik. Egyedül és kizárólag ezen kötelességemnek teszek eleget, midőn azért kérek szót a t. képviselőháztól, hogy ezen törvényjavaslatot bíráljam meg. Azonban, midőn ezt teszem, érzem helyzetem nehézségét. Mivel sajnos, nem tartozhatom azok közé, kik a törvényjavaslatot dicsérik, mert nem fogadhatom el a t. előadó urnak általában elmondott véleményét a törvényjavaslatról, azonkívül, mert eltekintve a nyelvi nehézségektől is, a vita tárgya nem mondható se a legmindennapibbnak, se a legnépszerűbbnek. A törvényjavaslat némely része igen káros a szabadhajózás fellődésére, sőt azt olyannak tartom, a mely nem hogy fejleszteni volna képes a szabadhajózást, hanem ellenkezőleg, annak szükséges fejlődését hátráltatni, megakadályozni alkalmas. A jelen törvényjavaslatot, mint olyant, a mely arra van hivatva, hogy az 1893 : XXII. t.-czikket pótolja és egyáltalában a szabadhajózásban beállott ex-lex állapotnak véget vessen, a fiumei érdekeltek a legnagyobb érdeklődéssel várták. S ez érdekeltek közül — és ez megszívlelendő — igen kevés a nagy tőkepénzes, de ezzel szemben annál több a kis összeggel rendel-