Képviselőházi napló, 1906. III. kötet • 1906. október 10–november 14.

Ülésnapok - 1906-54

260 54. országos ülés 190ö november 8-án. csütörtökön. bekezdéshez Csizmazia Endre képviselő ur adott be módositványt, a mely azt czélozza, hogy a második bekezdés negyedik sorában az »és vállalótok* szavak hagyassanak ki. Kérdem a t. házat: méltóztatik-e Csizmazia Endre képviselő ur ezen módositványát elfogadni, igen vagy nem ? (Igen !) Azt hiszem, kijelenthetem, hogy a képviselőház ezen módositványt elfogadja. Kérdem már most a t. házat: méltóztatik a 14. § harmadik bekezdését a közgazdasági és a pénzügyi bizottság szövegezése szerint változatlanul elfogadni, igen vagy nem % (Igen!) Azt hiszem, kijelenthetem, hogy a képviselőház a harmadik bekezdést változatlanul elfogadja. Most következik az utolsó, vagyis negyedik bekezdés. Erre nézve az előadó ur azt javasolja, hogy a 14. § utolsó bekezdése egészen töröltessék. Kérdem a t. házat: méltóztatik-e Nagy Emil előadó ur ezen módositását elfogadni, igen vagy nem ? (Igen!) Azt hiszem, kijelenthetem, hogy a képviselőház az előadó ur ezen módositványát elfogadja. Következik a 15. §. Kérem Egry Béla jegyző urat, szíveskedjék a 15. §-t felolvasni. Egry Béla jegyző (olvassa a 15. §4.) Elnök : Az előadó urat illeti a szó. Nagy Emil előadó : T. ház ! Ezen szakasz második bekezdésének harmadik sorából kérem ismét a Horvát-Szlavon-Dalmátországokról szóló vonatkozást kitörölni. Egyúttal van szerencsém ezen 15. §. után mindjárt egy egészen önálló 16. §-t indítványozni, a mely igy fog szólni (olvassa) : »A 13—15-ik §-okban felsorolt rendelkezési elveknek a horvát-szlavon-dalmát országos kormány alatt álló hatóságok, hivatalok, intézetek és intézmények beszerzéseinél leendő alkalmazásánál az intézkedési jog a bánt illeti meg.« Az iménti szakaszoknál javasolt rendelkezésekkel együttvéve fogja ezen szakasz az autonómiával helyesen harmóniába hozni a törvényjavaslatot. Elnök : Kivan valaki a szakaszhoz szólni ? Egry Béla jegyző : Csizmazia Endre ! Csizmazia Endre : T. ház ! Tisztelettel javaslom, hogy e szakasz első sorából ez a kitétel: »nagyobbmérvű és« kihagyassék. T. i. a szakasz jelenleg ugy hangzik, hogy a szállításoknál vagy munkánál tapasztalt nagyobbmérvű és beigazolt visszaélés esetén zárható ki a szállító. Ez igen tág fogalom és nagyon sok esetben előfordulhat, hogy be van igazolva a visszaélés, de az illető miniszter nem tartja azt elég nagymérvűnek és azért nem fogja kizárni a szállítót a szállításból. Minthogy pedig a törvény czélja az, hogy minden oly esetben, mikor határozott visszaélés van, — tehát nem kisebb hiba, hanem olyan lényegesebb hiba, a melyből rosszhiszeműségre lehet következtetni — a szállításból kizárassék a szállító. Indítványozom tehát, hogy ez a lax fogalom kihagyassék, minek következtében a szakasznak ez a bekezdése következőképen maradna: »a szállításoknál vagy munkáknál tapasztalt beigazolt visszaélés esetén«. Kérem e módosításom elfogadását. Elnök: A kereskedelemügyi miniszter ur kíván szólni. Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter: A módosítást elfogadom. Egry Béla jegyző: Éber Antal! Éber Antal : T. képviselőház! A 15. §-nak szövege szerint a kereskedelemügyi miniszter által, illetőleg az illető miniszter által zárható ki a szállításból az illető vállalkozó visszaélés esetén. Őszintén bevallva, t. ház, ezt a szakaszt bizonyos aggodalmak nélkül magamévá tenni nem tudom. En kifejezést adtam pártom értekezletén is azon aggodalmaimnak, a melyek ahhoz fűződnek, hogy helyes-e, czélszerü-e és különösen a mi viszonyaink szempontjából bölcs dolog-e, hogy ilyen korlátlan jogkör, a mely az ilyen ipari szállítóra vagy vállalkozóra nézve egész iparosi vagy kereskedői becsülésének elvesztését vonja maga után, egy közigazgatási fórumnak, a miniszternek hatáskörébe adassék. Nekem az a vélekedésem volt, hogy ez oly messzemenő jogot ad egy közigazgatási hatóságnak, hogy az megnyugvással annak nem biztositható, mert egy ilyen jogkör mindnyájunk megnyugvására, különösen a mai politikai viszonyok mellett, csakis a független bíróság kezébe volna letehető. Méltóztassanak meggondolni azt, hogy az itt folyó vita során mennyi szemrehányással illettük a gyárosokat és vállalkozókat, a kik a mindenkori kormányok hivei voltak és hiven követték a szabadelvű-, azután a haladópárt kormányát is és méltóztassék elgondolni, nem ugyanebbe a bűnbe esünk-e mi is most, mikor a kereskedelmi és ipari becsületnek a lánczszemeivel az ő legvitálisabb érdekeik kapcsán egyszersmindenkorra hozzáfűzzük a gyárosokat, kereskedőket és iparosokat a mindenkori kereskedelemügyi kormány kegyéhez és jóakaratához ? Azt felelték nekem erre, t. ház, hogy igazam van, de a gazembereket meg kell büntetni. Én is azt mondom, hogy a gazembereket meg kell büntetni, de ki a gazember, t. ház ? Ma, mikor Kossuth Ferencz a kereskedelemügyi miniszter, az a gazember, a ki súlyos visszaéléseket követ el. De ki tudja, a jövő esztendőben nem az lesz-e a gazember, a ki ex-lexben az egyenes adó fizetését megtagadja ? (Ugy van ! balfelől.) Ki tudja, hogy a jövő évben nem az lesz-e a gazember, a ki magát a függetlenségi párt eszméi mellett exponálja 1 Ki tudja, hogy a gazemberség kvalifikáczióját mikor és mely kormány fogja tiszta politikai szempontok szempontjából, sőt talán alkotmányunk szempontjából minősíteni ? Én, miután nem voltam abban a szerencsés helyzetben, hogy a kereskedelemügyi miniszter urat és saját pártomat álláspontom helyességéről meggyőzhettem volna, itt módosító indítványt tenni nem akarok, de kifejezést kell adnom itt a t. ház előtt annak a súlyos aggodalmamnak, a mely ahhoz fűződik, hogy az egész szállítói és vállalkozói kart, tehát majdnem elmondhatjuk: Magyarországnak egész nagyiparát