Képviselőházi napló, 1906. III. kötet • 1906. október 10–november 14.

Ülésnapok - 1906-54

258 54. országos ülés 1906 november 8-án, csütörtökön. fogadott cl a t. ház, illetve a miniszter ur hozzájárulása folytán valószinüleg el fog fogadni, másrészt, hogy a kauezió kiadása tekintetében késedelmes eljárás forog fenn, a mi a hazai iparosságot súlyosan érinti. Méltóztassanak megengedni, hogy az első tekintetben megnyugtassam a t. képviselő urat és a házat, hogy azzal a gyorsasággal, a melylyel egyáltalában a beszállítás megtörtént ellenőrzése után a számlaszerü összegek likvidálhatók, nemcsak a kereskedelemügyi minisztériumban, de az összes minisztériumokban megtörténik a likvidálás. Erre nézve megállapodás jött létre az összes miniszter urak közt abban az irányban, hogy ezek az ügyek soron kivül ntézendők el, sőt, mint bizonyára méltóztatnak tudni, részletfizetések is történnek, különösen az építkezéseknél, a hol kereseti kimutatások terjesztetnek be a munka folyamata alatt, a melyek soron kivül folyósittatnak, levonva természetesen a kereseti összegből azt az összeget, a mely szükséges arra, hogy az utófelülvizsgálatok alkalmával azután az állam, illetve a közhatóság részére garancziául szolgáljon. A mi az óvadékokat illeti, itt kétfél eeljárás különböztethető meg. Az egyik a versenytárgyalások folyamán letett óvadékokra vonatkozik. Azok a vállalkozók, a kik a munkát el nem nyerték, rögtön megkapják az óvadékot, a mint az illetékes főhatóság vagy döntésre hivatott hatóság az ajánlat elfogadása tekintetében határoz. Ugyanazon ügyiraton, a melyen a vállalkozásnak elfogadása eldöntetik, történik meg az óvadék kiadása iránti intézkedés. Hogy ez sokszor hosszadalmas, annak természetes oka az, hogy át kell számítani az ajánlatokat, mert nem mindig az a legolcsóbb ajánlat, a mely az ajánlatok felbontásakor az első tekintetre legolcsóbbnak tűnik fel, különösen az épitkezési munkálatoknál, hol az egyes főtételeknek átszámítása pénzértékre, az egyes ajánlatoknak pótlása vagy mellőzése oly nagy munkát igényel, mely a hivatali apparátus folyamán bizonyos idővesztességgel jár, s igy önként érthető, hogy addig eldönteni a kauezió visszaadását, a mig e tekintetben végleges határozat nincs, nem lehet. Másodikága akauezió visszaadásának az, mikor a munkák már befejeztettek, vagyis mikor oly vállalkozóról van szó, a ki azt a munkát vagy szállítást elnyerte. Ez akkor kapja vissza kauezióját, mikor vele a teljes leszámolás megtörtént, s akkor késedelem nélkül megkapja. Építkezéseknél azonban, a fennálló utasítások szerint itt is rendszerint egy, gyakran két évi utófelülvizsgálat van kikötve, hogy vájjon nincs-e még valami pótmunkákra szükség ; a kaueziót tehát csak akkor kapja ki a vállalkozó, mikor az utófelülvizsgálat eredménye is előttünk fekszik, szóval az ügylet a vele kötött szerződés értelmében le van bonyolítva. Megengedem, különösen az építkezések tekintetében, de más szerződések tekintetében is, hogy bizonyos elavult rendszer van a feltételek kikötésénél. Ebben a tekintetben épen ezen javaslat törvényerőre emelkedése után a megfelelő intézkedések meg fognak történni, mert ez idő szerint nemcsak az áll, a mit a t. képviselő ur mondott, hogy agyonhezitálják egymást az ajánlattevők, de a kisipar tönkremenetelének egyik igen súlyos oka épen abban keresendő, hogy kalkulálni az iparos nem tud, vállalatot azonban mindenkép el akar nyerni, és olyan ajánlatot tesz, a mely végeredményben teljes tönkremenetelével jár. (Igazi Ugy van !) Ezek a viszonyok és adatok teljesen ismeretesek előttünk, és ennek következtében a miniszter ur elrendelte, hogy ezen összes versenytárgyalási feltételek az u. n. általános és különleges feltét-füzetek szorgos revízió alá vétessenek és egyszerüsittessenek ; az egész vonalon lehet azokat egyszerűsíteni, mert, ismétlem, nemcsak abban a tekintetben van baj, hogy az iparosság tönkremegy, mert magát tulliczitálja, hanem abban is, hogy különösen az építkezéseknél az állam azon súlyos feltételek következtében, a melyeket egyes ilyen feltétfüzetek tartalmaznak, sokkal drágábban fizeti meg az építkezést, mint a mennyit tulaj donképen megfizetne, ha sokkal egyszerűbb eljárást követne. Ezen intézkedés tehát folyamatban van, és én bátorkodom még csak hozzáfűzni azt, hogy a végrehajtás rendjén a legliberálisabb eljárást szándékozik ő exczellencziáj a követni, ugy hogy panaszra az iparosságnak ebben a tekintetben egyáltalában nem lesz oka. (Élénk helyeslés.) Elnök : Szólásra senki sincs feljegyezve. Ha tehát szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. Miután az előadó ur sem kivan szólni, következik a szavazás. A leghelyesebb lesz, ha bekezdésenként fogom a szakaszt szavazás alá bocsátani. Kérdem a t. házat: méltóztatik-e a 13. §. 1. bekezdését változatlanul elfogadni, igen vagy nem 1 (Igen !) Azt hiszem, kijelenthetem, hogy a képviselőház az 1. bekezdést változatlanul elfogadja a közgazdasági és a pénzügyi bizottság szövegezése szerint. A bekezdés végére egy toldást javasol Vildfeuer Károly képviselő ur. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a módositványt felolvasni. Ráth Endre jegyző (olvassa Vüdfeuer Károly módositványát). Elnök: Kérdem a t. házat: méltóztatik-e Vüdfeuer Károly módositványát elfogadni, igen vagy nem ? (Igen !) Kérem azokat, a kik azt elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség. Ennélfogva Vüdfeuer Károly módositványát elfogadottnak jelentem ki. Következik a 13. §. 2. bekezdése, melyhez két módositvány adatott be. Az egyik az előadó uré, a másik Éber Antal képviselő uré. Kérem a módositványok felolvasását. Ráth Endre jegyző (olvassa az előadó és Éber Antal módositványát). Elnök: Először fel fogom tenni a kérdést a 2. bekezdésre, azután külön fel fogom tenni a kérdést a két módositványra, a mely két módositvány különben sem támadja meg lényegében a 2. bekezdést.