Képviselőházi napló, 1906. III. kötet • 1906. október 10–november 14.

Ülésnapok - 1906-54

ói. országos ülés i90ü november 8-án, csütörtökön. 255 nagynehezen hozzájuthattak pénzükhöz. Ha tehát mi azt a kedvezményt, melyben az első bekezdés szavai szerint a magyar ipart részesíteni akarjuk, lehetőleg biztosítani akarjuk a mi iparosainknak, ezt a törvény szövegének megtoldása által érhetjük el. És ezen módosítás, vagyis az első bekezdésnek hozzátoldása a következő volna : »Az állami és közhatósági megrendelés számlája a tényleg megtörtént átvétel után 100.000 koronát meg nem haladó összegnél a szállítás befejezésétől számított 30 nap alatt, 100.000 koronát meghaladó összegnél . 60 nap alatt fizetendő. Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter: Helyeslem a módosítást és hozzájárulok. Egry Béla jegyző: Nagy Sándor! Nagy Sándor: T. képviselőház! Felszólalásomnak, a mely rövid lesz, az a czélja, hogy a kereskedelemügyi kormány szíves figyelmébe ajánljam azokat a panaszokat, a melyeket részben előttem szólott t. képviselőtársam is vázolt, a mely panaszokat — mint jól tudjuk — iparosaink hosszú évtizedek óta méltán és nagy alapossággal hangoztatnak, követelve a közszállitások kérdésének szabályozását. T. ház! Minden állam közéletében, különösen pedig fejlett iparral biró állam közéletében nagy, hogy ugy mondjam : törvényhozási probléma ez már csak abban a tekintetben is, vájjon a közszállitási kérdés törvényhozásilag szabályozható-e vagy sem. E tekintetben a kereskedelemügyi miniszter ur abban a nézetben van, a mint tegnap utalt rá, hogy törvénynyel, kodifikáczióval nem lehet a közszállitás feltételeit szabályozni. De kétségtelen, hogy a közszállitás kérdésének helyes megoldása nemcsak közgazdasági, hanem a szó szoros értelmében szocziáhs kérdés és érdek is, mert hiszen ennek a keretében oldandó meg az a kérdés, hogy a közszállitás hasznára legyen annak a hatóságnak vagy erkölcsi testületnek, mely a közszállitásra megbízást ad, hasznára legyen a vállalkozónak, de kielégítse egyszersmind a vállalkozó által alkalmazott munkásoknak az érdekeit is ; és ebben a tekintetben szocziáhs érdek tehát, hogy ugy mondjam : egyetemes érdek is. Törvényhozásilag csak egy helyen van, t. ház, a közszállitások kérdése szabályozva, nevezetesen Württembergben, a hol 1904 április 1-én lépett életbe a közszállitási törvény, a mely sokkal terjedelemesebb és hogy ugy mondjam: ebben a részében alaposabb a mi törvényünknél. Mert mig a mi törvényünk a közszállitásokról egyszerűen csak egy pár szóval emlékezik meg, addig a württembergi törvényhozás igenis lehetségesnek tartotta, — ellentétben a kereskedelemügyi miniszter urnak tegnap kifejtett nézetével — hogy kodifikáltassék, törvényhozásilag szabályoztassék a közszállitások kérdése. De azt tapasztaljuk, t. ház, hogy habár törvényhozásilag más államban még ez idő szerint a közszállitás problémája megoldva nincs is, minden nagyobb állam, különösen olyanok, a melyek fejlett iparral birnak, kötelességüknek tartották, hogy a közszállitást miniszteriális rendelettel en detail is szabályozzák, s nem elégedtek meg egyszerűen azzal a rendszerrel, hogy felállították azt a tételt, hogy létezik közszállitás, de annak a hatóságnak, a mely a közszállitásra a megbízást adja, teljes diszkrécziójára bizták, hogy miként áll ő szemben a közszállitásokra vállalkozóval vagy a szállítóval. Tapasztaljuk azt, hogy Angolországban a londoni iskola-közigazgatás már 1904-ben kimondotta és odahatott, hogy a közszállitásba felveendő az u. n. fair wages, vagyis a tisztességes munkabéreknek záradéka: hogy közszállitásban csakis olyan vállalkozók vagy szállítók vehetnek részt, a kik kötelezik magukat az illető szakmában szokásos munkabérek lefizetésére és egyéb munkafeltételeknek betartására. T. ház ! Szerencsém van ismerni a miniszter urnak nézetét. A miniszter urnak a nézete, hogy a munkabéreket nem állapithatja meg sem a kormány, sem pedig az az erkölcsi testület, a mely a vállalattal valakit megbiz ; mert hiszen a különböző konjunktúráktól és konstelláczióktól függ ez, tehát teljes lehetetlenség előre való megállapításuk, a mi végeredményében az iparnak nem fejlesztésére, hanem tönkretételére vezetne. Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter: Ugy van! Nagy Sándor: Erre nézve bátor vagyok megjegyezni azt, hogy ma már a munkabérek meglehetősen szabályozva vannak. (Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter tagadólag int.) Nevezetesen a sztrájkok mindenkor ugy végződnek, hogy egy kollektív megállapodás, egy egyezmény jön létre a munkaadó és a munkások között, a mely kollektív megegyezésekben fixirozva vannak a munkabérek. Nem állanának tehát teljesen tanácstalanul, t. ház, a tekintetben, hogy valamely szakmában mi a munkabér. Mert vagy megvan ez a kollektív megegyezés, vagy ha nincs meg, akkor a munkásközvetitő hivatalnk és intézetnek, szakszervezeteknek, a kereskedelmi és iparkamaráknak meghallgatása utján állapíthatnék meg. Tudjuk, hogy jelentéseikben az országos iparfelügyelők is sokszor kiterjeszkednek a munkabérek állapotára. Tehát, t. ház; nézetem szerint nem volna olyan boszorkányság megállapítani a munkabéreket. De ha azt tapasztaljuk, hogy Poroszországban épen 1905 deczember havában bocsátott ki a miniszter egy olyan rendeletet, a melyben a közszállitások alapfeltételéül tűzte ki azt, hogy a munkabérek meg legyenek állapítva és a vállalkozó és a szállító azok fizetésére magát kötelezze, ha azt látjuk, hogy a német birodalmi tanácsban nemcsak a szocziálista párt, hanem még a czentrumpárt is, annak egyik tagja : Grödl képviselő indítványt nyújtott be, a mely szerint a közszállitásbó] kizárassék az a vállalkozó vagy szállító, a ki magát a szokásos munkabérek fizetésére és a munkafeltételek betartására nem kötelezi, — akkor, t. ház, nem tartom olyan nagy boszorkányságnak,