Képviselőházi napló, 1906. III. kötet • 1906. október 10–november 14.
Ülésnapok - 1906-42
lö 42. országos ülés 1906 október lü-én, szerdán. Vajda Sándor : Hát az ausztráliai nőket önök többre taksálják, mint a magyar nőket ? (Zaj és derültség.) T. ház ! Mit bizonyítanak ezek a rendeletek ? Bizonyítják azt, hogy nálunk nem ismerik el a nőnek, még ha érettségizett is, ekvivalens jogát a férfiéval és azt, hogy épen olyan tehetsége van, mint annak az érettségit tett férfinak. Nagyon ferde felfogás ez, mert nagyon gyakran megtörténik, hogy egyik-másik fiú-gyerek megbukik az érettségin, azután elmegy másodszor érettségizni, másodszor is megbukik egy tantárgyból és utoljára mégis végez valahogy, (Zaj a haloldalon.) azután pedig elmegy az egyetemre beiratkozni. A melyik protekcziós gyerek az érettségit letette, vagy meglehet, hagy valami László-féle intézetben végez, de mivel történetesen fiu, nemére nézve különbözik a leánytól, azért el van ismerve a tehetsége, beiratkozhatok az egyetemre és tovább protezsálta tj a magát. Talán főszolgabíró is lesz belőle a protekczió segítségével, talán főispán vagy épen miniszter. (Zaj balfelöl.) A nőkkel pedig hogyan bánnak ? A nőkkel szemben az az elv lesz érvényre juttatva, hogy az a nő, ha szorgalmasan tanult is, — meglehet, hogy nincs protekcziója és pretereálta egy tanár — csak elégségessel minősíttetett érettnek, akkor azt mondják, hogy ennek a nőnek nincs megadva az a jog, mint a férfiúnak, hogy t. i. az egyetemre beiratkozhassék. Kérdem én, vájjon jogos-e ez a felfogás, ez a miniszteri rendelet ? Nagyon sajnálnám, ha önök azt jogosnak és méltányosnak ismernék el. Ideje volna, hogy a mi hazánkban is más felfogás jusson uralomra, mert a feminista kérdést ép ugy, mint más sok szocziális kérdést, valamint a nemzetiségi kérdést nem lehet megoldani az által, hogy napirendre térünk felettük, mert ezeknek gyökerei sokkal mélyebben keresendők. (Zaj a baloldalon.) A gazdasági viszon} 7 ok ma olyanok, hogy a legtöbb férfinak lehetetlenné teszik a házasságot. Ezért oda kell törekedni, hogy a gazdasági viszonyok oly módon javitassanak, hogy a házasság a férfiakra nézve lehetővé tétessék, hogy igy a leányok férjhez mehessenek és ez által valódi hivatásuknak, mint anyák, eleget tehessenek. Ugron Gábor : Ez a helyes akadémia ! Erre kell törekedni! Vajda Sándor: Ez a valódi megoldása a nőkérdésnek. De hogy ezt elérhessük, megfelelő reformokat kell hoznunk ; nevezetesen olyan törvényeket kell hoznunk, a melyek a férfiakat a megházasodásra ösztönzik. Mert pl. az mégsem jogosult dolog, hogy az a családajía, a ki, mondjuk, tiz gyermekét neveli, a ki katonát ad a hazának, ugyanannyi adót fizessen, mint az a másik férfi, *a ki nem házasodott meg, a ki nem ad a hazának egy katonát sem, esetleg ő maga sem katonáskodott. Azt hiszem, nem méltányos dolog, hog} r mind a kettő egy adót fizessen. Ép oly kevéssé méltányos, hogy egy örökségből ugyanannyival részesedjék a családapa, a kinek 5—10 gyermeke van, mint az az agglegény, a kinek nincs egy gyermeke sem. Igenis lehetne törvények utján az agglegényeket arra birni, hogy érdekük legyen a megházasodás és lehetne a viszonyokat odafejleszteni, hogy sokkal nagyobb legyen a házasságok perczentje a statisztikában. De a mig odáig jutunk, addig segíteni kell a bajon, mert minden betegségnél az alapelv az, hogy a betegségnek a gyökerét kell kiirtani, de addig is, a mig nem irthatjuk ki gyökeresen, addig is szimptomatikusán kell segíteni a bajon. (Zaj a baloldalon és a középen.) Ha tisztelt Nagy György képviselőtársamnak egy rossz foga fáj és nincsen, a ki plombirozza vagy kihúzza, mindaddig, mig gyökeresen gyógyíttathat ja magát, kloroformot tesz a fogára, hogy enyhítse a fájdalmat. A kloroform nem gyógyítja ugyan azt a fájdalmat, de legalább enyhiti addig, a mig a valódi orvossággal jöhetnek. Éppen ilyen kloroform volna a nőkérdésnél is mindaz, a mire még törekednünk kell, t. i. hogy lehetővé tegye a társadalom és az állam azoknak a nőknek, a kik nem mehetnek férj hez, vagy a kiknek nincsen kedvük férjhez menni, — mert a nőknek is meg kell adni az egyéni elhatározás jogát, —hogy képességeikhez mérten kiképezhessék magukat, állást szerezzenek és önállóan megélhessenek. T. ház ! Minden társadalmi osztály, minden nemzetiség, minden család, minden egyén első sorban van hivatva arra, hogy saját bajain segítsen és bajait orvosolja. Ha tehát önök tényleg az általános választói jog hívei, méltányos volna, ha önök ezt a nőknek is megszavaznák és itt olyan törvényt hoznának, a mely a nőknek is biztositsa a szavazati jogot, mert a nőkérdés megoldására a nők hivatottak, ők érzik a legjobban azokat a bajokat, a melyek nemöket bántják. Mindaddig azonban nagy előnyére szolgálnánk társadalmunknak és kulturális előmenetelünknek, ha ezeket a szimptomatikus gyógyszereket alkalmaznék, ha lehetővé tennők a nőknek, hogy végezzenek magasabb iskolákat. T. ház ! A mai nőnevelés hazánkban ugy, mint európaszerte, igen hibás alapon áll. A mai nőnevelés luxus-dámákat nevel, de nem anyákat, a kik szabadságszerető és az emberiség jogaiért lelkesedni tudó fiakat nevelhessenek. Erre a mai nők többsége nem képes és sok tekintetben igaza van Moebius dr.-nak, a ki azt állítja, hogy a mai nő fiziológiai elmegyöngeségben szenved, nagyon sok a nők közt az olyan, a kire ráillik Moebius szava. Éppen ezért lehetővé kell tenni a nőknek is, hogy képezzék magukat. Bizonyára sokszor nagyobb tehetség rejlik egy-egy nőben, mint sok férfiúban. Miért ne érhesse el tehát ugj^anazt a kvalifikácziót, mint a férfi. Látom, hogy helyesel Ballagi egyetemi tanár ur, t. képviselőtársam, de akkor elvárom tőle, mint egyetemi tanártól, hogy oda fog hatni, hogy ezek a hátrányos rendeletek módosíttassanak és hogy az egyetemi nőhallgatók egyenlő joguak legyenek a férfiakkal. És ha önök
