Képviselőházi napló, 1906. III. kötet • 1906. október 10–november 14.

Ülésnapok - 1906-52

208 52. országos ülés 1906 november 5-én, hétfőn. Elnök: Akként fogom feltenni a kérdést, hogy elfogadja-e a ház változatlanul a 7. szakasz első bekezdését a közgazdasági és pénzügyi I izottság szövegezésében. Ha a ház elfogadja, akkor elesik az előadó ur módosítása, ha pedig nem, akkor az előadó ur módosításával elfogadottnak fogom kijelenteni a 7. szakasz első bekezdését. Méltóztatik helyeselni, hogy így tegyem fel a kérdést ? Ha igen, akkor a kérdést igy teszem fel. Kérdem tehát a t. házat: méltóztatik-e a 7. szakasz első bekezdését változatlanul elfogadni a közgazdasági és jsénzügyi bizottság szövegezése szerint, igen vagy nem ? (Nem!) Azt hiszem, kijelenthetem, hogy a képviselőház nem fogadja el a 7. szakasz első bekezdését a pénzügyi és közgazdasági bizottság szövegezésében, ennélfogva tehát most már elfogadottnak jelentem ki a 7. szakasz első bekezdését az előadó ur módosításával. A második bekezdéshez tulaj donképen rnódositás nem adatott be, mert Csitáry Béla és Tálos István képviselő urak módosításai uj bekezdéseket czóloznak, — Kérdem a t. házat: méltóztatik-e a 7. §-nak második bekezdését a közgazdasági és pénzügyi-bizottság szövegezése szerint elfogadni, igen vagy nem ? (Igen!) Azt hiszem, kijelenthetem, hogy a képviselőház a 7-ik §. második bekezdését változatlanul elfogadja. Következik Csitáry Béla képviselő ur következő javaslata, mely a 7-ik szakaszhoz egy uj, harmadik bekezdést hoz javaslatba. Benedek János jegyző (olvassa). Elnök : Kérdem a t. házat: méltóztatik-e Csitáry Béla képviselő urnak most felolvasott módosítását a 7. §-hoz, mint uj, harmadik bekezdést elfogadni, igen vagy nem ? (Igen ! Nem !) Kérem azokat, a kik a javasolt módosítást elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Kisebbség. Kijelentem tehát, hogy a képviselőház Csitáry képviselő ur módosítását mellőzi. Következik Tálos Istvánnak javasalata, a mely szerint a 7. §. második bekezdésének végéhez folytatólag külön pontokban vétessenek fel a következő rendelkezések ; kérem a jegyző urat, szíveskedjék a rendelkezéseket felolvasni. Benedek János jegyző (olvassa). Elnök: Kérdem a t. házat: méltóztatik-e Tálos István képviselő urnak most felolvasott javaslatát elfogadni, igen vagy nem í (Igen! Nem I) Kérem azokat, a kik a módosítást elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Kijelentem, hogy a képviselőház Tálos István képviselő ur javaslatát nem fogadja el. Következik a 8. §. Kérem Egry Béla jegyző urat, hogy a 8. §-t felolvasni szíveskedjék. Egry Béla jegyző (olvassa). Elnök: Az előadó.urat illeti a szó. Nagy Emil előadó : T. ház ! Méltóztassék megengedni, hogy a 8. §. tekintetében-némi módosítást ajánljak. Ugyanis a közgazdasági és a pénzügyi bizottság tárgyalása óta több olyan kívánalom és szempont merült fel, a melyek ezen szakasznak javasolt intézkedéseivel semmi tekintetben sem ellenkeznek, mindazonáltal ezen szakasznak értelmét helyesebben domborítják ki. Ezen szakasz két bekezdésből áll. Az első bekezdés azon esettel foglalkozik, a midőn állami, városi vagy községi, általában megyei közterületnek kisajátításáról van szó. Közterületre megengedi azt a törvényjavaslat, hogy ipartelepek és gyárak javára kisajátítás történjék, a mi, megjegyzem, a multakkal szemben nem nóvum, a mennyiben ez az intézkedés megvan már a korábbi, 1899-iki törvényben is. Ezzel szemben a második bekezdésben foglalkozik a különböző iparvágányokra létesítendő kisajátítással és e tekintetben engedi meg azt, a mi azután ebben a törvényben már nóvum lesz, hogy ilyen iparvágányak ezéljaira ne csak közterület, hanem magánterület is kisajátítás alá legyen vonható. Már most, t. ház, az ilyen konstrukczióból nem tűnik ki elegendőképen, hogy közterületekre is van-e tehát kisajátításnak helye iparvágányok czéljára, a mi az első bekezdésben tulaj donképen egy mínusz a gyártelepekkel szemben. Ennek folytán én már az első bekezdésben is kitenni indítványozom, hogy »gyártelepek, ipartelepek« és a második bekezdésben van azután elősorolva, hogy most iparvágányok részére szintén adassék kisajátítás. Igy válik a törvényjavaslat értelme kompletté. Ez az első, t. ház. A második pedig az, hogy a vízmüvek tekintetében már ezen szakaszban hivatkozni akarok a vizjogi törvénynek, az 1885 : XXIII. t.-cz.-nek az intézkedéseire, nehogy valamiképen ez a törvényjavaslatunk a vizjogi törvény intézkedéseivel ellentétben állónak látszassék, a mi, sajnos, sokszor megesik a magyar törvényeken, hogy egyik a másiknak ellentmond. Végül pedig, t. ház, számtalan kívánalom merült fel az érdekelt körök részéről a tekintetben, hogy ezeket az iparvágányokat, ezt a kisajátítási privilégiumot kitérj eszszük vezetékekre, továbbá villámátviteli telepekre és bányahányókra. Mert t. ház, tulajdonképen a törvényjavaslatnak ez az intézkedése a bizottságban létesült kompromisszumon alapszik. A bizottság ugyanis meghajolt azon szempontok előtt, a melyeket a kormány méltóztatott a bizottság előtt előterjeszteni, vagyis, hogy a gyártelepeknek, a vállalatoknak európai nivóra emelését minden alkalommal az akadályozza meg, hogy ilyen sodronypályákra és iparvágányokra átengedni a szükséges területeket az elegendő műveltséggel nem biró környékbeliek semmiképen nem hajlandók. Mivel azonban mindezek a szempontok, melyek a sodronypályákra és a különböző iparvágányokra nézve fenfo ognak, a közgardasági fejlődés következtében a különböző csövekre, vezetékekre és villámatviteli telepekre épen ugy vonatkoznak, ezt célozza az én módosításom, a mely szerint, az »iparvágányok« után ugyanez a vezetékekre, villamos áram átviteli telepekre és bánjä.hányókra is kiterjesztessék, valamint, kérem, méltóztassék-a »nélkülözhetetlen vizmüvek« kifejezés-