Képviselőházi napló, 1906. III. kötet • 1906. október 10–november 14.

Ülésnapok - 1906-52

52. országos ülés 1906 november 5-én, hétfőn. 205 Ez volna szerény nézetem szerint a módja annak, hogy magyar ipart létesítsünk. (Helyeslés balfelől.) Elnök: A kereskedelemügyi miniszter ur kivan szólni. Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter: T. ház ! Megnyugtatást kívánok adni a t. háznak, hogy a kormány úgyis arra törekszik, hogy az országban kész áru készüljön el. A mi pedig azon iávánságot iileti, hogy az iparvállalatoknak Magyarországon központja is legyen, ez igen természetes dolog, mert az, a ki ipart akar Magyarországon teremteni, ellátja gyárát olyan adminisztráezióval, a mely teljesen elégséges arra, hogy itt lévő gyárának üzletét vezesse. Á mi a könyvvitel magyarságát illeti, ez igen helyes és jogos kívánság, csakhogy a maga idejében. Azt hiszem, hogy most az a czélunk, hogy ipart íejleszszünk, ipart teremtsünk. Mikor az ipar meg lett már teremtve és kifejlődött, akkor igenis rátérhetünk ezen szigoritásra ; hanem most, kérem a t. házat, hogy ezzel a szigorítással az idegen tőke nagyon üdvös beözönlését ne nehezítsük meg. (Helyeslés.) Egry Béia jegyző: Mezőfi Vilmos ! (Felkiáltások : Nincs itt !) Tálos István ! TálOS István : T. képviselőház ! A 7. §-nak második bekezdéséhez volna egy-két módositásom. A 7. §-nak második bekezdése ugyanis így szól: »A kedvezményekben részesülő gyárak, illetve ipartelepek kötelesek összes építkezési és berendezési tárgyaikat, valamint az üzemükhöz szükséges anyagokat és félgyártmányokat, a mennyiben ezek a magyar szent korona országaiban megfelelően készülnek, illetve termeltetnek, a hazai ipar, illetve termelés révén beszerezni. A kereskedelemügyi miniszter ur indokolt esetekben felmentést adhat.« A törvényjavaslatnak ezen rendelkezésében az a kitétel : »a mennyiben megfelelően készülnek«, rendkívül elasztikus fogalom. Mit értünk az alatt, hogy az az áru vagy gyártmány megfelelően készül-e ? Én a legjobb esetet veszem, mikor teljesen megfelel, a mikor -—mondjuk — ugyanazon minőségben és árban megszerezhető itt a hazai ipar révén az a tárgy vagy anyag. A törvényjavaslatnak ezen rendelkezése szerint a kereskedelemügyi miniszter még azon esetben is felmentést adhat, mikor az a gyáros itt Magyarországon ugyanabban az árban és minőségben beszerezheti. Már j>edig a törvényjavaslatnak azt a czélját, hogy a hazai ipar valósággal és igazán fejlesztessék, csak akkor érjük el, ha azokat a .kedvezményeket a már meglévő hazai ipar erősítésére adjuk, mert különben ez a szubvenczionálás nem volna más, mint azoknak a külföldi gyárosoknak gazdagítása és a külföldi iparnak támogatása. Az ember azt hinné, hogy akkor, mikor azok a gyárak itt Magyarországon ugyanabban a minőségben és ugyanabban az árban megkaphatják az árut, hogy akkor itt Magyarországon fogják azt beszerezni ; pedig szomorú tapasztalataim vannak, hogy ennek daczára nem itt szerzik be, hanem a külföldön. Hogy csak egy-két esetet említsek, Sopron vármegye határszélén van az u. n. első magyar jutafonó- és szövőgyár, mely üzemét ezelőtt 15 esztendővel kibővítette és az építésre szükséges minden anyagot; téglát, meszet, czementet stb. a külföldről szerzett be, holott talán senki sem vitathatja, hogy épen ezen építési anyagok Magyarországon épen abban a minőségben és abban az árban, ha nem jobb minőségben állíttatnak elő, mint a külföldön. (Igaz ! Ugy van !) Megtörtént az is, hogy ezen uj gyár kazánt kellett hogy beszerezzen és próbaképen egy budapesti kazángyárostól szerezte be. Igen meg voltak vele elégedve ; mikor azután a régi gyárnak ujabb kazánra volt szüksége, mégsem a budapesti kazángyárból szerezték azt be, hanem egy brünni, vagy nem tudom micsoda gyárból. Én azt tartom, hogy, mikor igy cselekszenek ezek a gyárosok, még pedig azért, mert ők nem a magyar ipar és a nemzeti közgazdaság érdekeit védelmezik, hanem a maguk saját egyéni érdekeit, még az sem volna túlságosan szigora kikötés, hogy ha azt mondanók, hogy az a gyáros, ki ily kedvezményben részesül, akkor is itt szerezze be a gyára építéséhez szükséges anyagokat, ha üzemének berendezéséhez és folytatásához szükséges anyagokat itt nem is kapja meg abban a minőségben, vagy nem is olyan olcsón. A hazai ipar csak ugy fejlődhetik, hogy ha mentül nagyobb piacza van, ha mentül nagyobb a fogyasztás, mert csak ugy fog fellendülni. En nem megyek ennyire, én megengedem, sőt előre látom, hogy az a külföldi gyáros nehézségekkel és akadályokkal fog küzdeni gyára létesítése alkalmával, ha az anyagokat itt kell, hogy beszerezze, ha ezek itt drágábbak és nem is olyan jók ; de a legszerényebb kívánság az, hogy ha azt a külföldi gyárost oly kedvezményben részesítjük, a milyenben nem részesül semmiféle gyár széles e világon és annak semmiféle áldozatot nem kell hozni, hogy akkor, ha megkapja azt az árut ugyanabban a minőségben és árban itt, itt Magyarországon szerezze is be. Ez oly feltétlen kötelesség, legalább én annak tartom, hogy ennél a })ontnál még a kereskedelemügyi miniszter ur kezét is megkötöm, ugy hogy annak a külföldről ideszakadt gyárosnak ezen feltétlen kötelesség alól ne legyen semmiféle körülmények közt megadható a f lmenté;. Az én módositásom e tekintetben igy hangzik (olvassa): >>Ilyen felmentés azonban nem adható oly esetben, melyben az említett anyagok, termékek és gyártmányok ugyanazon árban és midőségben, mint a külföldön, a magyar szent korona országaiban is beszerezhetők.« Egy másik módositásom, illetőleg kiegészítésem is volna a 7. §-hoz, mely igy szól (olvassa) : »Valamely gyári vagy ipartelepnek bármiféle kedvezménye az előző szakaszokban megkívánt feltételeken kívül csak azon feltétel alatt engedélyezhető, ha az ország határától legalább is 10 kilométernyi távolságban létezik.« Ennek a módosításnak, illetőleg kiegészítésnek előterjesztésére ösztönöznek engem azok a