Képviselőházi napló, 1906. III. kötet • 1906. október 10–november 14.

Ülésnapok - 1906-51

198 51. országos ülés 1906 november 3-án, szombaton. és mily feltételek mellett szavaztassák ,meg, a kormány kötelezettséget nem vállalt.« Épen ez a szövegezés és ez a kifejezése a miniszterelnök urnak birt engem arra, hogy kérdést intézzek a t, miniszterelnök úrhoz. Ez a szövegezés ugyanis, hogy mikor, mennyi és mily feltételek mellett állapittassék meg a létszámemelés, arra a feltevésre enged következtetni, hogy az ujonezlétszám felemelése elvben és általánosságban elhatározott dolog, csak a »mikor«, a »mennyi« és a féltételek azok, a melyek függőben vannak. Már pedig mi azon bázison választtattunk meg és ezen háznak az az erkölcsi létalapja, hogy itt nemcsak a »mikor«, nemcsak a »mennyi« és nemcsak a feltételek azok, a melyek bizonytalanok, hanem bizonyos az, hogy ezen háznak a létszámfelemelés kérdésének tárgyalására erkölcsi jogosultsága nincs. (TJgy van! a középen.) Mert ez a kérdés a választók előtt nem volt; mert az országnak nem volt módjában ezen kérdésről nyilatkozni és mert ez a ház nincs jogosítva arra, hogy a választók megkérdezése nélkül a rekompenzácziók bármelyikének mértékét megállapítsa; (TJgy van I balfelöl.) mert ez a ház nincs azzal a joggal erkölcsileg felruházva és nincs feljogosítva arra, hogy megállapítsa, miféle rekompenzácziók azok, a melyek elégségesek, mert ezen kérdést a választók elé kellett volna akkor vinnie: ezen országgyűlés alatt a létszám felemelésének kérdésével előhozakodnia egyáltalában nincs joga. Én tehát az ország érdekében a legnagyobb aggodalommal látom azon törekvéseknek megismétlését, hogy újra és újra a katonai kérdések izgató és gyújtó anyagát akarják a magyar parlamentbe belevetni és én azt hiszem, hogy az országnak és a hazának tesz legnagyobb szolgálatot a kormány, ha nem lép a »mikor«, a »mennyi« és a » bizonyos feltételek* lejtőjére, hanem hogyha szilárdan megáll — mert hiszen ezen kérdésben háta mögött állana az egész ház, minden pártbeli és egyéni különbség nélkül — azon bázison, hogy ezen országgyűlés a békés alkotások országgyűlése és ezen országgyűlésen katonai kérdésekkel nem foglalkozunk, a nemzeti követeléseknek érvényesítéséről ezen országgyűlés tartamára, ezen bizonyos időre lemondunk. (Elérik mozgás és ellenmondások a bal- és a széls'ibaloldalon. Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Dehogy mondunk le a nemzeti követelésekről!) Félreértenek a t. képviselő urak, azt mondtam, hogy ezen országgyűlés tartamára lemondunk a nemzeti követelések érvényesítéséről; felfüggesztettük a harczot. Várady Károly: Mindjárt érvényesítjük, mihelyt lehet! Pap Elek : Annyit, a mennyit lehet. (Mozgás és zaj a szélsöbaloldalon. Halljuk! Sálijuk!) Vázsonyi Vilmos: Én azon programmhoz tartom magam, a mely április 11-ikén adatott; ezen programm magában foglalja azt, hogy ezen országgyűlés tartama alatt ezen katonai kérdéseket szóba nem hozzuk. Ugron Gábor: De ha a király előtt erre nézve megegyezünk, miért halasztanók el ? Vázsonyi Vilmos: Hát tessék megegyezni! Ugron képviselő ur egyezkedhet! Nekem az az álláspontom, hogy csak arról egyezünk, a mit a választók elé vittünk, a létszámfelemelés kérdését jDedig nem vittük a választók elé. Minthogy pedig nagyon fontos javaslatok vannak és fognak még az országgyűlés elé kerülni, ezeknek veszedelmét látom abban, hogyha folyton ilyen kérdésekkel állanak elő. Ugron Gábor: Ez nem ilyen kérdés, ez a hazafiság kérdése. Vázsonyi Vilmos: Mi a hazafiság kérdése? Ugron Gábor: Az önálló magyar hadsereg! Vázsonyi Vilmos: A létszámfelemelés kérdéséről beszélek! Ugron Gábor: A létszámfelemelés kérdéséről már egyáltalában nem beszélünk; már egyébről beszélünk! (Mozgás.) Vázsonyi Vilmos: Én nem tudom, miről beszél, mert nem ellenőrizhetem a képviselő ur magánfelszólalásait; én a létszámfelemelés kérdéséről szólok és azt mondom, hogy állunk azon programm alapján, amelyet április 11-ikén állajjitottnnk meg; ezen programm kizárta ezen kérdés megbolygatását; kizárta a létszámfelemelése kérdésének ezen országgyűlés vitáiba való bevonását; ezen programmal mentünk a választók elé; ezen programm kötelez bennünket és minden olyan kérdés belevegyitésében az országgyűlés békés munkájának megzavarását, azon javaslatok törvényerőre való emelkedésének meggátlását vagy megnehezítését látja, amelyekre ezen programm szintén erkölcsi kötelezettséget vállalt. Ugron Gábor: Elég már, egy órája beszél! Vázsonyi Vilmos: Én nem kérek konczeszsziót sem beszédre, sem egyébre. (Zaj.) Ugron Gábor: Mégis csak figyelemmel kell lenni másokra is. Egy hang (jobbfelől) : Addig beszél, a meddig akar! Ugron Gábor: A meddig illik! Elnök: Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassanak folyton közbeszólni. Vázsonyi Vilmos: Ezek után, számolva t. képviselőtársam háborgó türelmetlenségével is, a következő interpellácziót vagyok bátor beterjeszteni (olvassa): 1. Igaz-e a közös hadügyminiszter ur hírlapi nyilatkozatában foglalt az az állítás, hogy az ő felsége és a magyar kormány közt megállapított pontozatok általánosságban elismerik az ujonczjutalék felemelésének szükségét és bizonyos eshetőségre a kormányt ilyen javaslat benyújtására kötelezik ? ...