Képviselőházi napló, 1906. III. kötet • 1906. október 10–november 14.

Ülésnapok - 1906-51

196 51. országos ülés 1906 november 3-án, szombaton. ben és komolyságában, hogy uj, nagy harczok felidézését kényszerítő szükség nélkül itt senki kivánni nem fogja. De a megállapodás az volt, hogy ennek a kérdésnek eldöntése uj választás­nak tárgya lesz, a mely alkalomra fentartotta magának az elhatározás szabadságát a többség­nek minden pártja és minden tagja, s fentar­totta kifejezetten az elhatározás szabadságát magára nézve 0 felsége is. Az volt a meg­állapodás, hogy ha az általános választói joggal végzünk, az uj választás fog ebben a kérdésben dönteni, s az általános választói jog alapján alakult parlament fogja véglegesen megoldani a létszámfelemelésnek és a nemzeti követelések­nek kérdését. T, ház! Abban a programmban, a melyet a miniszterelnök ur elmondott a üoyal-szálló­ban tartott értekezleten, a miniszterelnök ur egész határozottan kimondotta, hogy »az ujoncz­kérdésre vonatkozólag ajánlatba fogjuk hozni továbbá az állami és közszükségletek figyelembe vételével korábbi törvényeinkben megajánlott ujonczjutalékot. Rendkívüli és felemelt ujoncz­jutalékok megajánlására vagy javaslatba hoza­talára azonban kötelezettséget nem vállaltunk«. Ez a programm, a melyet április 11-én mon­dott el a miniszterelnök ur, megnyugtathatta tehát az ország választó közönségét, hogy ezen országgyűlés folyamára vonatkozólag többé a katonai kérdések háborgatásától tartanunk nem kell, hogy ez az országgyűlés a békés alkotások országgyűlése, a mely a jövendő esetleges har­czokra több erőt és több erőforrást biztosit a nemzet számára. Ezzel a j)rogrammal indultunk a választásba, a mely egyenesen kizárja azt, hogy a jelen országgyűlés folyama alatt a poli­tikai etikának megfelelően a létszámfelemelés kérdése bármily feltételhez kötötten és akár nemzeti követelésekkel, vagy azoknak nevezett bizonyos igényekkel, akár azok nélkül bármily formában ezen jiarlament elé kerülhessen. A miniszterelnök jsrogrammja teljesen ki­zárja annak lehetőségét, hogy ez a parlament erkölcsi jogosultsággal birjon arra, hogy a lét­számfelemelés kérdésében bármily határozatot hozzon; mert ez a proklamált fegyverszünet országgyűlése, a melyen katonai kérdésekkel nem foglalkozhatunk. És én ép oly rosszhiszeműnek tartom azt az ellenzékiséget, a mely nem akar megnyugvást találni abban, hogy ezen átmeneti időre vonatkozólag a hadügyi kérdésekben a quieta non movere álláspontján vagyunk, tehát nem ismerjük el a közös hadsereg mai rendjét és rendszerét azáltal, hogy a mai állapotot nem háborgatjuk épen olyan rosszhiszeműnek, ép olyan olcsónak és illojálisnak tartom azt az ellenzékiséget, a mely ezen nemzeti követelések folytonos előtérbe helyezésével vagy sebek fel­fakasztásával akarja a helyzetet nyugtalanítani, mint a milyen rosszhiszeműnek kellene bélye­geznem azt is, hogy ha viszont másik oldalról a létszámemelés kérdésében ismét beláthatatlan bonyodalmaknak, beláthatatlan zavaroknak, vál­ságoknak és veszedelmeknek tennék ki ezt az országot, a mely a múlt megpróbáltatásai után valóban megérdemli, hogy néhány esztendeig a belügyi békét élvezze, és belügyi alkotásoknak szentelhesse a maga idejét. . _ ; T. ház! Azt hiszem, ezek kétségtelen igaz­ságok, a melyeket bátor voltam megemlíteni. Annál nagyobb csodálkozással olvastam tehát — nem tudom hiteles-e, megczáfolva nem lett — : mondom, annál nagyobb csodálkozással olvastam a miniszterelnök urnak a pénzügyi bizottságban ítátkay László képviselő ur beszédére adott válaszát. Én ezt a kérdést már csak azért is ide hozom — közbevetőleg megjegyezve, — mert olyan fontosnak tartom, hogy nem a ház vala­melyik bizottságában, hanem a plénumban kell tisztázni és olyan szövegű választ kell nyernünk a miniszterelnök úrtól, a melyre nézve nem mondhatja el azután senki sem azt, a mit én most kénytelen vagyok megállapítani, hogy nem tudom, vájjon a lapokban egyértelműleg közölt szöveg hivatalos szöveg-e, tényleg megfelel-e a tényeknek. A miniszterelnök ur ezen, a lapokban egy­értelműleg közölt válaszában kezdte ekkép: »ííem kell itt kiemelnem, hogy az ujonczjutalék felemelése szükséges, ez általánosan elismert tény.« T. ház! Ez ellen kell első sorban — nem tudom helyesen van-e reprodukálva — tiltakozó szavamat felemelni. Mélyen tisztelt miniszterelnök ur honnan merítette azt a tudomását és azt az állítását, hogy Magyarországon, a magyar parlamentben az ujonczjutalék felemelésének szüksége általá­nosan elismert tény? Ha tudományos tételről van szó, a tudomány terén az általánosan elis­mert tételeket az akadémiák, tudós társaságok, s az egyetemek állapítják meg; ha pedig poli­tikai tételekről van szó, akkor kénytelenek vagyunk a politikai akadémiákhoz fordulni, vagyis a pártszervezetekhez és a pártgyülések­hez. És kérdezem, melyik párt ez ebben a ház­ban, a melynek van olyan határozata, olyan proklamácziója, olyan felszólalása, a melyből megállapíthatta a t. miniszterelnök ur azt, hogy a létszámfelemelésnek szükségessége általánosan elismert tény? (Mozgás.) Ennek épen az ellen­kezője áll, t. ház. Azok a pártok, a melyek ebben a házban ma képviselve vannak, a létszám fel­emelésének szükségességét soha el nem ismerték, mindig tagadásba vonták. Ezen az alapon vív­tuk meg mindannyian a múltban harczainkat, és, ha méltóztatnak elolvasni azokat a kérvé­nyeket, a melyek annak idején a házhoz érkez­tek, azok mind a létszámfelemelés ellen tilta­koznak, azoknak legnagyobb része az ország nyomorúságos helyzetére, a pauperizmus növe­kedésére, a munkáskezek hiányára, az ország

Next

/
Oldalképek
Tartalom