Képviselőházi napló, 1906. III. kötet • 1906. október 10–november 14.

Ülésnapok - 1906-51

51. országos ülés 1906 november 3-án, szombaton. 187 Ugyanezen büntetés alá esnek azok is, a kik gyárak, műhelyek, vagy azon helyiségek előtt, a hol munkások dolgoznak, vagy a munkaadó, munkavezető lakása, illetőleg tartózkodási helye előtt összecsoportosulnak a végett, hogy a munka megkezdését vagy folytatását megakadályozzák, vagy pedig a munkásokat a munka elhagyására birj ák. Ezt mondja a büntető törvénykönyv. De e törvény nem nyújt védelmet azzal a szervezett propagandával szemben, a mely a kereslet és kínálat törvényeinek meghamisításával nem az elégedetlen elemekre, hanem azokra fekszik rá, a kik üzletszerüleg csinálják az elégületlenséget, (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) és azután magukkal ragadják azokat a munkásokat is tömegesen, kik egyébként meg volnának elégedve. (Igaz ! ügy van !) Vagyis a mai magyar sztrájkokra azt kell mondani, hogy a sztrájkolok tömegében a legnagyobb rész nem elégedetlen a sorsával, hanem a szervezetben rejlő erő és terrorizmus segélyével (Igaz! Ugy van!) odakényszerítették, hogy ő is megtagadja a munkát. Hiszen napról napra látjuk azokat az eseményeket, a melyeket bővebben fejtegetni nem szükséges. Anglia és Francziaország nagy és hatalmas államok és nsmzetek ; de ha szisztematicze, egyenesen az állami rend felforgatása és a társadalmi rendnek megbuktatása czéljából olyan rázkódtatásokat kellene megérniök, mint a minőket Magyarország most rövid idő alatt megért és a mivel fenyegetik, azokat is tönkre tenné ilyesmi. (Igaz ! Ugy van I a baloldalon.) Ha kellő időben törvényhozási intézkedés nem történik arra, hogy az aratósztrájk és a vasúti sztrájk üzletszerüleg szitva ne pusztíthasson el annyi közvagyont, — mert ne méltóztassék szern elől téveszteni, hogy a sztrájkban vesztett minden munkanap a munkaerőnek annyi deficzitje, a hány munkás dolgozik — akkor Magyarország szegény arra, hogy ezen borzasztó nagy veszteséget, a mit egy év alatt sztrájkban szenvednie kell, elviselhesse. De a sztrájktörvénynél foglalkozni kell azzal a paradoxonnal, hogy akkor, mikor a sztrájk valamely irányban megindul, teszem azt, mint most volt az építkezési sztrájk, az építőmunkások sztrájkja, a mely természetszerűleg az építkezésnek drágulását vonja maga után, ugyanakkor megindul egy kontrasztrájk, mely a lakbér leszállítását követeli és fenyeget azzal a másik sztrájkkal, hogy ha pedig nem száUitják le a lakbért, akkor nem fizetünk házbért. Ilyen szocziáldemokratikus programmal államot fentartani nem lehet. Jól tudom, hogy a munkásoknak az a fegyverük, hogy a munkát megtagadhassák, a szerződő félnek jogában gyökerezik. Mindenkinek a világon, nemcsak a munkásnak, joga van megtagadni a munkát, ha a megfelelő bérben nem részesül. Nem én mondom, — hogy félreértés ne legyen — de más államokban kezdenek foglalkozni azzal a gondolattal, hogy egy tömeges munkamegszüntetés, a mely rendszerint azt az alkalmat választja ki, mikor az a munkaadóra nézve egyebet nem jelent, mint a kényszernek legvégső eszközét, mert kénytelen beadni a kulcsot, hogy így fejezzem ki magamat, különben tönkremegy, —mondom, egyik-másik törvényhozás már foglalkozik azzal a gondolattal, hogy ilyen felmondás nélküli, rögtöni munkamegszüntetés bizonyos kényszerhelyzetet teremt, mely a zsarolásnak elemeit is magában rejti. (Igaz ! Ugy van !) Hogy mi milyen álláspontra fogunk helyezkedni, arra még nem nyilatkozom, de egy dologra pozitive akarok nyilatkozni. A t. képviselő ur hiába beszél nekem, akármilyen nemzeti zászló alatt, akárkinek a neve alatt vonul fel a sztrájktanyára a vasúti közeg, ha Rákóczinak kegyeletes ünnepét használja fel arra, hogy a munkát megtagadja, (Igaz ! Ügy van ! 'balfelől.) az egész világ előtt demonstrálja ezzel, hogy Magyarországon a villamos vasút alkalmazottai nem tisztelik Rákóczi emlékét ugy, hogy azt az egy-két napot elszenvedték volna ; (Igaz ! Ugy van ! Zaj.) ennek mélyebben rejlő okai vannak. Itt azok az okok rejlenek, melyeknél fogva napról-napra olvassuk a czikkeket, melyekben a hazaffyakat — két »f«-el — kigunyolás tárgyává teszik, és a nemzeti érzület kiirtását czélozzák a munkások között. (Igaz! Ugy van!) Ezt a magyar törvényhozás nem tűrheti el, mert akkor a nemzetnek el kell pusztulnia. (Élénk helyeslés és taps.) Ezért én magam intézek kérő szót innen a munkásokhoz. Nyugodjanak meg ezen magyar nemzeti kormány intenczióiban. Ha csak rajtunk áll, mi gondoskodni akarunk a munkás védelméről, lehetetlenné akarjuk tenni a tőkének velük szemben való uzsoráskodását, de megköveteljük, hogy a ki a magyar állam segélyét igénybe veszi, legalább magyar hazafi legyen. (Elénk helyeslés.) Ilyen értelemben igenis van szükség a sztrájktörvényre, van pedig sürgős szükség. (Zaj.) Rossz próféta legyek, de én mélyen aggódom nemzetem sorsa felett és ha Magyarországot egy gazdasági válság olyankor éri, hogy aratásának termékeit nem tudja értékesíteni és hozzáférkőznek a nemzetközi izgatók ahhoz a szerencsétlen emberhez, a ki odaáll a kaszával, hogy az aranykalászt leterítse, és ráveszik arra, hogy ne arasson, ez pótolhatatlan veszteséget okoz. (Igaz ! Ugy van !) Más dolog a gyári sztrájk ; a gyári munkás mulasztása pótolható, de ha egy nemzet, mely tisztán aratásából él, egyszer le nem aratott, az a mag kipereg, elpusztul, azt pótolni nem lehet a világon többé soha. (Igaz! Ugy van!) Epén a munkásoknak nem áll érdekében, hogy maguk foszszák meg a kenyéradót magát, de magukat is kenyerüktől. (Élénk helyeslés.) Mindezeknek rövid foglalataképen azt a kérelmet intézem innen a munkásokhoz, térjenek ők vissza jobb lelkük sugallata mellett a hazafiság szent tanához és legyenek hű magyar állampolgárok és nyugodtak lehetnek az iránt, hogy a magyar nemzet és a magyar kormány a magyar érzelmű jó hazafiakat meg fogja védeni minden24*