Képviselőházi napló, 1906. III. kötet • 1906. október 10–november 14.
Ülésnapok - 1906-51
51. országos ülés 1906 november 3-án, szombaton. 185 meznek, hanem az orvoslás sürgőssége lépjen előtérbe. Ezen értelemben ajánlja a kérvényi bizottság javaslatát a t. képviselőháznak elfogadásra. (Elénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök : Kíván- e valaki szólani ? Mezőfi Vilmos: Mélyen t. képviselőház! (Halljuk ! Halljuk !) Az igen t. előadó urnak valóban magasröptű s magas színvonalon álló fejtegetése (Igaz ! ügy van ! a közéfen.) felment engem az alól, hogy ezen kérdéssel hosszasabban foglalkozzam. De a t. előadó ur végkonzekvencziáival nem értek egyet és nem járulhatok a kérvényi bizottság azon javaslatához, hogy (olvassa) : »a kérvényeknek a sztrájk terrorizmusa ellen irányuló része pártolólag az összkormány figyelmébe ajánltatik és azért a kérvények az összkormánynak kiadatnak.« Arra kérem az igen t. képviselőházat, hogy ezen kérvényeket ne méltóztassék pártolólag az összkormánynak kiadni. Az igen t. előadó ur nagyon helyesen fejtegette azt, hogy a munkás kizsarolásával, a munkaadóknak a munkással szemben való önkényeskedésével szemben a munkások részére az egyetlen védelmet a munka beszüntetésének fegyvere nyújtja. Ha a munkásokat egyetlen védelmi eszközüktől megfosztjuk, akkor őket tehetetlen és akaratlan rabszolgákká aljasitottuk le. Egy hang : Azt nem is lehet megakadályozni, Mezőfi Viimos : Igen helyes az imént közbeszólott igen t. képviselőtársamnak az a mondása, hogy azt nem is lehet megakadályozni, mert még a Fáraók idejében sem lehetett a rabszolgákat arra kényszeríteni, hogy gúlákat emeljenek, ha nem kaptak hagymát és kenyeret. A mai modern irányban felnevelt és képzett ipari, gyári és földmives munkásokat csendőrszuronyokkal vagy akármilyen hatalmi eszközökkel munkára kényszeríteni akkor, a midőn azok dolgozni nem akarnak, kivételes esetben lehetséges ugyan, de általánosságban lehetetlen. S a mikor a munkaadóknak ilyen terrora sikerül, annak rendesen rossz következményei vannak. Rossz következményei lesznek abban, hogy az erőszakkal letiport munkásnép lelkében előbbutóbb újra kitör a keserűség és akkor erősebb alapon, erősebb szervezettel újra a sztrájk fegyveréhez nyúl. Láttuk azt, hogy az államhatalom egyik közege az államrendőrség beleavatkozott a sztrájkba a munkaadók érdekében. Láttuk, hogy a lovasrendőrök kiverték tanyájukból azokat a szerencsétlen rabszolgákat és megadásra kényszeritették őket azzal, hogy nem engedték őket gyülekezni, nem engedték egyesülni. Ez bizonyára meg fogja teremni rossz gyümölcseit. Azok a szerencsétlen villamos rabszolgák, a kik a háromszínű nemzeti lobogó alatt a köztiszteletben álló gr. Batthyány Tivadar elnöklete alatt szervezkedtek, az utolsó emberig a szocziáldemokraták táborába fognak állni és a most elnémított sztrájk újra ki fog törni és akkor következményei talán szomoruabbak, talán veszedelmesebbek lesznek. Mert a KÉPYH. NAPLÓi 1906 —1911. 111. KÖTET, sztrájk ellen nem lehet fellépni törvényes eszközökkel. Hentaller Lajos: Lehet sztrájktörvénynyel! Mezőfi Vilmos : A hol ezt a külföldön megkísérelték, mindenütt csütörtököt mondott. Ujabban Angliában változtatják meg a sztrájkra vonatkozó egyik törvényes intézkedést, mert belátják, hogy az államnak nem lehet és nem szabad a sztrájkba törvényes utón beleszólnia. (Zajos felkiáltások : Ohó !) Markos Gyula: Mindent lehet. (Zaj. Ellenmondás.) Mezőfi Vilmos : Érzem, hogy talán egyedül állok itt ezzel a felfogásommal, de azért azt hiszem, hogy önök mégis kegyesek lesznek engem türelemmel meghallgatni. Hiszen a képviselőház többsége és bölcsesége ugy fog határozni, a mint azt jónak látja. Én azonban igenis ragaszkodom ahhoz, hogy sem az államra, sem a munkaadókra nem előnyös a sztrájkszabadságnak törvénynyel való korlátozása vagy megszorítása, mert ez csak növeli a munkások elkeseredését és nem szolgál annak az érdeknek, melynek szolgálatot vél teljesíteni. T. ház ! Elfogadom az igen t. előadó urnak azt az állítását, hogy helytelen a kérvényezőknek ama felfogása, hogy a munkabéreket a kereslet és kínálat szabja meg, mert ez az elmélet nem igaz. Nem a kereslet és kínálat szabják ezt meg, (Felkiáltások : Hanem a Jakabok !) hanem megszabják a hatalmi tényezők és az életszükségletek. Ha az a munkás nem tud megélni a keresetéből a mai drága viszonyok között, a drága lakbér és a drága élelmiszerek mellett, akkor hiába hoznak millió sztrájktörvényt, az a munkás mégis megszünteti a munkát. Ha azt akarjuk, hogy Magyarország nagyipari állam legyen, ha azt akarjuk, hogy a kisipar is viruljon, akkor hassunk oda, hogy azoknak a munkásoknak a becsületes munkájáért olyan bért fizessenek, a mely biztosítja gondtalan megélhetésüket. (Zaj.) Míg ezt el nem érjük, addig lehetetlen a sztrájkszabadságot megölni. Nincs az a törvényes intézkedés, a melylyel ez a czél elérhető volna. Mert mit bizonyít maga a sztrájk ? Az utóbbi években, különösen az utolsó esztendőben, s az azt megelőző évben, elismerem, országszerte megszaporodtak a sztrájkmozgalmak. Lehetséges, hogy volt ezen sztrájkmozgalmak között olyan is, a mely . . . Markos Gyula: A sztrájkpénztárak titkos alapjairól beszéljen! Buza Barna: Abból élnek! Mezőfi Vilmos : Enreám ez a közbeszólás nem vonatkozhatik, mert én nem élek a munkások keresményéből és sohasem éltem. Tanúságot tehetnek felőlem a karzaton lévő újságírók, hogy én mindig újságírói munkával kerestem meg kenyeremet, míg csak meg nem adatott nekem, hogy mint Itépviselő. napidijamból éljek. En abban, hogy az idén és a múlt évben sztrájkmozgalmak voltak, nem látnék aggasztó 24
