Képviselőházi napló, 1906. III. kötet • 1906. október 10–november 14.

Ülésnapok - 1906-51

182 51 országos ülés 1906 november 3-án, szombaton. A kik valaha ismertek, tudják, hogy igazabban, őszintébben vagyok demokrata igen sokaknál, nem mondom, hogy mindenkinél de igen sok embernél azok közül, akik magukat annak hirdetik. Mindamellett a párbajt én még ma védem, — védem, mig el nem érkezik a szeretetnek azon korszaka, a mikor az emberek már nem fogják egymást bántam. (Derültség és felkiáltások a baloldalon : Az soká lesz !) Ha megbántják egymást, akkor egyenlő eszközökkel, nyiltan és tisztességesen álljanak egymással szemben inkább, mint orvul. Én a párbajban nem a régi idők maradványát, hanem igenis a czivilizácziónak egy nagy, magasztos vívmányát látom. (Derültség és mozgás.) Nagy vívmányát, t. ház, (Folytonos zaj.) mert az kulturhaladás, ha két ember megállapított feltételek mellett, egyforma, egyenlő fegyverekkel kezében és nem ok nélkül, hanem más emberek által előre mérlegelt ok miatt áll egymással szemben. (Folytonos zaj.) Elnök : Méltóztassanak a szónokot csendben meghallgatni, t. ház ! MoskovitZ Iván : Ez az oka az én meggyőződésemnek, hogy addig, a mig verekedni kell, jobb, ha tanuk előtt és jobb, ha egyenlő fegyverekkel állanak egymással szemben az emberek. Ezen indokok alapján nem ajánlom az előadó ur javaslatát elfogadásra. (Zaj és ellenmondások.) Elnök : Kivan még valaki szólni ? Mezőfi Vilmos: Mélyen t. képviselőház ! Kénytelen vagyok, sőt egyenesen kötelességemnek tartom, hogy az előttem szólott igen t. képviselőtársam szavaira reflektáljak e kérvény kapcsán. Én nem hiszem azt, hogy a párbaj a modern czivilizácziónak egyik vívmánya volna, hanem állítom, hogy az a modern czivilizácziónak egyik átka és kinövése. (Helyeslés.) És ebben a képviselőházban nekünk nem szabad a párbaj mániát védeni, hanem határozottan el kell azt Ítélni, (Helyeslés.) sőt követelnünk kell, hogy a párbajra nézve szintén a büntetőtörvénykönyvnek általános szabványai legyenek irányadók, és a ki párbajozik, a ki a párbajban valakit meggyilkolt vagy megsebzett, azzal szemben ugyanolyan törvényes utón járjanak el, mint más közönséges büntettessél szemben. (Helyeslés.) A modern czivilizáczió szelleme nem az, hogy párbaj utján adjunk tág teret a verekedési szenvedélynek, hanem az, hogy minden verekedésnek, minden ember más embertől való kizsákmányolásának véget vessünk és megteremtsük azt a szellemet, a melyet épen a kereszténység hirdet: a felebaráti szeretet szellemét, és ezért mindenféle, ugy engedélyezett, mint nem engedélyezett párbajt perhorreszkálok. (Helyeslés.) Én e kérvényt oly értelemben teszem magamévá, hogy a párbaj ellen törvényes intézkedésekkel lépjünk fel. (Helyeslés.) Elnök : Vázsonyi Vilmos képviselő ur kíván szólni. Vázsonyi Vilmos: T. képviselőház! Nem szólaltam volna fel e kérdésben, de azt nem hagyhatom szó nélkül, hogy a magyar képviselőházban egyik képviselőtársam egyenesen a büntetőtörvénykönyv bizonyos szakaszainak áthágására, hogy ugy mondjam, ösztönzi a társadalmat. Buzáth Ferencz: A ki pláne biró volt azelőtt ! (Zaj.)_ Vázsonyi Vilmos: T. képviselőtársam beszéde dicshimnusz a párbaj intézményére és a társadalom felhívása arra, hogy az általános teherviselés, a kötelező polgári házasság mellé a kötelező párbaj intézményét vegyük fel, sőt demokratizáljuk a párbajt ugy, hogy azok, a kik azelőtt a mezőn verekedtek és pofozkodtak, lehűtve szenvedélyeiket, lehűtve bosszúvágyukat, szintén előzetes tárgyalások után a kódex megállapított kotillonfigurái szerint vegyenek maguknak elégtételt. T. képviselőtársam felállította azt a tételt, hogy ez szebb, nemesebb, kulturálisabb, mert egyenlő feltételek mellett történik. Igaza volna akkor, ha t. képviselőtársamnak e tanai meggyökereztek volna és hogy ha a magyar állam és társadalom ezekből a tanokból levonta volna a következtetéseket ; ám ha a párbajt a kultúra magasabb vívmányának tekinti, akkor az állam bennünket ne Horatius és Sallustius olvasásával untasson a latin iskolákban, ne azon hősök j)árhuzamos életrajzaival untasson, a kikről Cornelius Nepos és Plutarchos irnak, s a kik nem párbajoztak mert a klasszikus ókor elég gyáva volt és nem ismerte a párbaj intézményét, — tehát ne ezzel untassanak minket, hanem már az iskolákban taníttassák a torna mellett a vívást, a czéllövést és neveljék az egész ifjúságot, — de már az elemi iskolákban, ha demokratizálni akarja a dolgot a képviselő ur — neveljék az egész magyar népet a kötelező párbaj intézményére, hogy kotiUon-figurák szerint adjon és vegyen elégtételt, mert ez igenis egyenlő feltételek mellett vivott harcz lesz. De az egyik ember azzal tölti az életét, hogy a tudománynak él és tanul, a másik pedig azzal, hogy nem tanul, ám begyakorolja magát a c?éllövésbe és vívásba ; ha az egyik komoly munkának és tanulmányoknak szenteli életét és mint jelesen érett ifjú azzal az ostoba rögeszmével megy ki az életbe, hogy ő eleget tanult arra, hogy az életben boldoguljon és akkor a sarkára lép valaki, a ki nem tanult semmit, csak jól megtanult vivni és lőni és igy mérhetetlen fölényben van a t. tanár urak által kitüntetett és az élet számára preparált ifjú előtt : akkor én ezt egyenlő harcznak nem látom, a mint semmiféle párviadalban nem láttam ezt az egyenlő harczot, mert a feltételek egyenlősége az ügyesség egyenlőségét jelentené, az pedig nincs meg. (Helyeslés.) A magasabb czivilizáczió, t. képviselőtársam, nem követek meg a párbaj intézményét, mert azok az országok, a melyek a magasabb czivilizáczió fokát elérték, vagy elérik a jelenben, azok a párbaj intézményét kiküszöbölték. Valóban Anglia, a melynek gentleman vendégeit nemrég nagy kitüntetéssel fogadtuk, nagyon megköszönné, ha t. képviselőtársam mértékével mérnék és azt mondanák, hogy Angüában nincs magasabb czivili-