Képviselőházi napló, 1906. III. kötet • 1906. október 10–november 14.

Ülésnapok - 1906-50

162 50. országos ütés 1906 október 55-én, csütörtökön. A c) pont nem támadtatván meg, azt elfogadottnak jelentem ki. A c) pont után azt javasolja az előadó ur, hogy az uj d) pont iktattassák be ezzel a szöveggel: »kisipari és mezőgazdasági szövetkezetek, ha ezen törvény rendelkezése alá eső czikkeket állítanak elő«. Kérdem a t. házat; méltóztatik-e az előadó ur által javasolt uj pontot elfogadni, igen vagy nem ? (Igen !) Ha igen, kijelentem, hogy a ház az uj pontot elfogadta. A d) pontból most e) pont lesz és ezen ponthoz azt a módositást nyújtotta be az előadó ur. hogy ennek a szövegéből a »tengeri« szó kihagyassék. Méltóztatnak az előadó ur ezen javaslatát elfogadni? (Igen!) Ha igen, a második szakasz régi d), most már e) pontját az előadó ur módosításával elfogadottnak jelentem ki. (Helyeslés.) Következik a harmadik szakasz. Mielőtt azonban erre rátérnénk, tiz perezre felfüggesztem az ülést. • • - (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Következik a 3. §. Kérem Várady Károly jegyző urat, hogy olvassa fel a szakaszt. Várady Károly jegyző (olvassa a 3. §-t): Hodzsa Milán ! Hodzsa Milán : T. képviselőház ! Azon indokok alapján, melyeket már tegnap előadtam az általános tárgyalásnál, bátorkodom a következő módositást beadni (olvassa) : »A 3. §. első és második bekezdése következőkép módosittatik : Az 1870: LI. törvényezikk 2. §-ának az a rendelkezése, hogy a mezőgazdasági és ipari munkásoknak bérfizetés nélkül átengedett munkáslakások állandó adómentességben részesülnek, az akként módosittatik, hogy a mezőgazdasági és ipari munkásoknak akár bérfizetés mellett, akár bérfizetés nélkül átengedett munkáslakások állandó adómentességben részesülnek és ezen idő tartamára az állami, törvényhatósági és községi pótadók, palamint az általános jövedelmi pótadó alól is mentesitve vannak.* Elnök : Ki következik ? Várady Károly jegyző: Mezőfi Vilmos! Mezőfi Vilmos: T. ház! A törvényjavaslat 3. §-ához én is bátor vagyok tiszteletteljesen módosisitást előterjeszteni. Én azt kérem, hogy ott, a hol arról van szó, hogy a kormány állandó adómentességben részesiti a vállalat által épitett munkáslakásokat, szurassék be a következő: »azok a munkáslakások, amelyek a modern közegészségügyi követelményeknek megfelelnek, s melyek a háromhavi felmondás kölcsönös kikötésével a munkásoknak oly feltétel mellett adatnak át, hogy munkabérüknek bizonyos összege stb.» Az én módositásom tehát azt czélozza, hogy vétessék be a javaslatba, hogy csak olyan munkáslakásokra terjesztetik ki az adóelengedés kedvezménye; melyek a közegészségügy minden követelményeinek megfelelnek és melyeknél a gyáros a munkással kiköti, hogy háromhavi kölcsönös felmondás mellett hagyhatja el a munkáslakást. En rendkivüli nagy súlyt helyezek erre a szerény módositásra, a melyre nézve remélem, hogy a kereskedelemügyi kormány képviselője nem fog előle elzárkózni, hanem elfogadja. Öriási pénzáldozattal és a nép millióinak adófilléreiből milliókkal ipart akarunk teremteni. En ugvan nem tartom szerencsésnek azt a módot, hogy milliókkal mesterségesen akarunk ipart teremteni, de ezt nem akarom most bővebb fejtegetés tárgyává tenni, de ha már milliókkal akarunk mesterségesen ipart teremteni, ne felejtsék el, hogy az ipar teremtésének egyik legfőbb feltétele nemcsak az, hogy gyárosok legyenek, kiknek milliókat ad az állam, hanem legyenek képzett, becsületes, dolgos munkások is, (Helyeslés a középen.) kik azt az ipart megteremtsék, mert munkások nélkül, ha milliárdokat áldoz is az állam és a kormány gyárak építésére, egy csepp ipart sem fog teremteni, mert legelső feltétele a kicsi és a nagy iparnak, hogy legyenek munkáskezek. (Igaz l) Az az állam, mely nagy ipart akar teremteni, védje is meg azt a munkást, melynek egyedül köszönheti, hogy ipar lesz ebben az országban. És én sajnálattal konstatálom, hogy a különböző felszólalók részéről ezt a gondoskodást a munkások iránt nem látom, és nemcsak ebben a törvényjavaslatban, de sehol sem látom kifejezetten a munkások iránt való gondoskodást, és fájdalom azt is, hogy ez a javaslat nem terjesztetett a munkásügyi bizottság elé, hol oly szellem uralkodik, mely a munkások javára akar emberszerető intézkedéseket a törvénybe bevétetni. Ezt a hiányt akarom pótolni, midőn kérem, hogy ezt a módositást elfogadni kegyeskedjék, tekintettel arra, hogy a legtöbb gyári vállalat épit munkáslakásokat, de azok valóban nem felelnek meg a legelemibb közegészségügyi követelményeknek sem. Tudom én, hogy vannak iparfelügyelők, de azt is tudom, hogy ezek nagy elfoglaltságuk mellett csak a századik gyárat tudják egy-két esztendőben felkeresni, s meggyőződni arról, hogy valóban a közegészségügynek megfelelő módon vannak-e a munkáslakások felépítve. Vagy ha fel is keresik, kevés iparfelügyelői jelentést olvastam, hol rámutattak volna arra a helytelen, csúnya, sivár dologra, hogy a leggyalázatosabb ólakba, istállóknak megfelelő lakásokba szorítják a gyárosok azokat a szerencsétlen munkásokat. (Igaz ! ügy van ! a középen.) A másik dolog, a melylyel tartozunk Magyarország munkásnépének, az, hogy ne szolgáltassuk ki őket védelem nélkül a gyáros urak önkényének, mert ha azt akarjuk, hogy kevesebb sztrájkmozgalom legyen Magyarországon, — mert állandó a panasz, állandó a vád a munkásokkal szemben, hogy egyre-másra sztrájkolnak — méltóztassék már ezen törvényjavaslat intézkedéseit felhasználni arra, — később lesz szerencsém oly módosításokat is ajánlani, melyek bizonyos minimális munkabért biztosítsanak — hogy biztosítva legye-