Képviselőházi napló, 1906. III. kötet • 1906. október 10–november 14.

Ülésnapok - 1906-49

138 í9. országos ülés 1906 október 2í-en, szerdán. törvénytervezetbe az az elv, melyet a marosvásárhelyi kir. tábla kimondott, mint dispoziczió külön fel van véve, a miről a képviselő ur meg fog győződni. A mi a konkrét kérdést illeti, hogy hajlandó vagyok-e a felfüggesztés iránt intézkedni és hogy ez iránt nekem két mód is áll rendelkezésemre, erre nézve megjegyzem, hogy törvényhozási utón minden lehetséges, kivéve az angol tudósok által megállapított egy esetet, a melyet itt nem akarok felemiiteni. De mégis azt hiszem, hogy akkor, a mikor folyamatban van egy kérdésnek gyökeres és sürgős orvoslása törvényjavaslat utján, az a módja az elintézésnek, hogy külön törvénynyel járuljunk a képviselőház elé azért, hogy felfüggesztést rendelhessünk el, talán felesleges volna. Hanem igenis az 1891 : XVII. t.-czikk 5. §-a az igazságügyi miniszternek, mint a főfelügyelettel megbízott hatóságnak, erre jogot és módot ad, a mennyiben akként intézkedik, hogy az igazságügyi miniszternek jogában áll főfelügyeleti jogának gyakorlása czéljából a biróságtól az iratokat bekivánni, de azzal a korlátozással, hogy a folyamatban lévő ügyek lehetőleg ne szüneteljenek, vagy csak rövid ideig szüneteljenek. Ez természetesen garancziális intézkedés a felügyeleti joggal szemben, nehogy bármely igazságügyminiszternek módja és alkalma lehessen a biróságnál folyamatban lévő jieres eljárásokat megszüntetni vagy felfüggeszteni. Ezen felügyeleti jogomnál fogva igenis intézkedtem e tekintetben, még akkor, mikor igen t. képviselőtársam interpelláló szándékáról sem voltam még értesülve. Miután tudomásom van arról, hogy épen arra való tekintettel, mert ezt a törvényt sürgősen meg akarjuk hozni, Erdélyben 187 községben megindult egy oly eljárás, a mely részben második arányosítás utján, részben az eddigi visszaélések alapján tömegesen akarja kifosztani az illető birtokosokat, (Élénk felkiáltások : Igaz! Ugy van !) éltem ezen jogommal és valamennyi folyamatban lévő jjer iratait rögtön felkérettem magamhoz, (Élénk helyeslés.) 30 nap alatt teendő jelentés - kötelezettsége mellett. Igen természetes, hogy óvakodni fogok attól, hogy a törvény korlátait e tekintetben túllépjem ; de intézkedtem az iránt, hogy egyrészt magam, másrészt a t. képviselőház is egy értékes anyaggyüjteményt szerezzen ezen folyamatban lévő j>erekből arra nézve, hogy meggyőződjünk arról, hogy az állapotok az erdélyi területeken tényleg ugy vannak, a mint azokat a t. képviselő ur festette. De megtettem ezt ezen törvényjavaslat sürgősségére való tekintettel is, nehogy más területekre nézve is fel kelljen ruházni a törvényt visszaható erővel, mint a hogy most meg akarjuk kisérelni, a mi egyébként a képviselőháztól fog függni, mert a bajok orvoslásának ez a módja olyan, a melyhez a jogász csak nagyon kétkedve és skrupulózus tartózkodással nyúl. A törvényjavaslat ebbeli rendelkezését a szaktanácskozmány eredményétől teszem függővé. Mint különben mondám, aziránt már intézkedtem, hogy ezek a perek most visszaélések alapjaivá ne lehessenek. Kérem, méltóztassék ezen válaszomat tudomásul venni. (Élénk helyeslés.) Azt hiszem, megnyugtattam a t. képviselő urat arra nézve, hogy a legjobb szándékkal vagyok eltelve ezen ügy iránt. (Élénk helyeslés.) Nagy György: T. képviselőház! Az igazságügyi miniszter ur válaszát nagy örömmel és köszönettel tudomásul veszem. (Éljenzés.) Elnök : Felteszem a kérdést: (Halljuk ! Halljuk !) n éltóztatik-e a háznak a választ tudomásul venni, igen vagy nem ? (Igen !) Kimondom, hogy a ház a választ tudomásul veszi. Következik Kmety Károly képviselő ur interpellácziója. Kmety Károly : T. képviselőház ! Sűrűn hangzanak fel a panaszok a magyar társadalom erkölcsi romlottsága miatt. Szomorú, hogy ezen panaszok nem alapnélküliek, s épenséggel nem túlzottak. A huszadik század magyar társadalmának nincs valami különös élénk erkölcsi érzéke. Igen könnyen igen könnyelműen napirendre tér a legsúlyosabb erkölcsi botrányok felett. Valóban aggódás fogja el az embert a magyar haza sorsa felett, ha eszébe jut az az örök érvényű igazság, hogy »minden államnak támasza, talpköve a tiszta erkölcs, mely ha elvész, Róma ledől és rabigába görnyed.« A gyászos emlékezetű szabadelvűpárti kormányzat idejében az államhatalomnak kisebb gondja is nagyobb volt annál, semhogy a társadalom erkölcseivel annak fontossága szerint törődjék. Buza Barna : Neki magának sem volt erkölcse! Kmety Károly : Sőt talán elmondhatom, hogy ez a szabadelvűpárti kormányzat szivesen használta fel saját párturalmának további fentartására a társadalom züllöttségét. (ügy van ! Ugy van!) Zlinszky István : Politikai kosarasok ! Kmety Károly : Abban a reményben és abban a meggyőződésben szólalok ma fel, hogy a Magyarországra nézve beköszöntött uj politikai rendszer, uj kormányzati irány nemcsak a politikai erkölcsök megújhodásának kora lészen, hanem a politikai erkölcsök renaissance-a is. (Helyeslés.) Egy nagyon elterjedt, nagyon veszedelmes társadalmi erkölcstelenség, a szerencse-játékszenvedély. Égy hang (a középen) : És az osztály sorsjáték ! Kmety Károly : Arról is fogok szólni, feltéve, hogy a t. ház türelme nem fogy ki. Ennek a szenvedelemnek a veszedelmeire kivánom a t. kormány figyelmét felhivni. (Halljuk ! Halljuk!) Ha megfigyeljük azokat a jelenségeket, azokat a szomorú tüneteket, a melyek a szerencse-játék szenvedélyéből folynak, a melyek azzal kapcsolatosak ; ha a mindennapos drámákat, botrányokat, áldozatokat tekintjük és ha különösen tekintjük azt, hogy a legszegényebb néposztály is immár a csalogató reklám következtében ezen szerencsejáték-szenvedelem bűvkörébe vonatott: akkor be fogjuk látni, hogy itt az ideje annak, hogy az