Képviselőházi napló, 1906. III. kötet • 1906. október 10–november 14.

Ülésnapok - 1906-48

110 48. országos ülés 1906 október 23-án, kedden. juh ! Olvassa) : »Elsatnyul az az állam, a melynek termelése teljesen egyoldalúan a mezőgazdaságra van utalva és a hol milliók boldogulása vagy boldogtalansága egy-egy májusi eső bekövetkezésétől vagy be nem következésétől függ«. (Ugy van !) Ez, t. ház, az az igazság, a melyen ez a javaslat felépül. Arra a májusi esőre szüksége lesz az országnak mindenkor, mert mezőgazdasági jellegét, bármily ipart fejlesztünk is, elvesziteni nem fogja, nem is akarja senki, hogy elveszítse. (Ugy van ! Ugy van !) De ha azt akarjuk t. ház, hogy gazdasági erőnk szilárd alapon nyugodjék, hogy államháztartásunk biztos forrásokra támaszkodjék, hogy nemzeti tekintetben haladásunk biztosítva legyen, akkor a májusi esőn kivül más forrásokról is kell gondoskodnunk. Ezt akarja a javaslat, s ezért fogadom én azt el. (Élénk éljenzés és taps. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Az ülést 10 perezre felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket Návay Lajos foglalja el.) Elnök : Van szerencsém az ülést újból megnyitni. Lengyel Zoltán képviselő ur szavai értelmének helyreigazitása ezimén kért szót. Lengyel Zoltán: T. ház! A tegnapi ülés folyamán beszédem közben Henez Károly t. képviselőtársam azt a közbeszólást használta : Ne az államtitkárhoz tessék beszélni, nem az felel itt a ház előtt. Én azonban az iparfejlesztési ügyekre nézve kritikám jó részét mégis az igen t. kereskedelemügyi államtitkár úrhoz intéztem. Azt hiszem, t. képviselőtársam most be fogja látni, hogy jó helyre adresszáltam a dolgot, mert tényleg és valóságban ő tőle kaptam meg a feleletet is. Azt hiszem, a mint ebben a tekintetben az ösztönöm nem csalt, egyik-másik dologban sem csalt meg. Habár nincs is jelen az igen t. államtitkár ur, mégis köszönettel kell neki adóznom, hogy daczára annak, hogy bizonyos vélemények szerint tegnap semmit sem mondtam, vagy érdemlegest nem sokat mondtam, mégis oly nagy mértékben volt szives foglalkozni azokkal, a melyeket én felhoztam, ugy, hogy ha Magyarország közvéleménye az én beszédemből nem tudhatta meg, mit mondtam, bizonyára meg fogja tudni ezt az ő beszédéből. Ezen általános vonatkozások után konkrét dolgokra vagyok bátor áttérni. Beszédem egész konczepeziója más egyébből nem állott, mint abból, hogy az iparfejlesztés kapcsán mi a magyarságunkat is emeljük minden módon (Helyeslés.) és az iparfejlesztés ne történhessék oly irányban, hogy ez a magyarságnak kárára váljék. Ez volt az egyik'gondolat. A másik gondolat pedig az volt, hog}? azt a szabadelvűpárti rendszert, azt a protekeziós rendszert, emberek hizlalását politikai szolgálatokért, ne folytassák. Erre vonatkozólag példákat mutattam be. Nem hiszem, hogy ezen elvi dolgok tekintetében ellentétes vélemény lenne akár a házban, akár az országban, hacsak nem azok részérő], a kiknek személyéről szó van. Példáim csak ennek illusztrálására valók voltak. Lehetséges, hogy egyik-másik vonatkozásban tévedés forog fenn, de egészében nem, és az egyes konkrét példák beillesztése mindenesetre helyénvaló volt. A t. államtitkár ur a Leon-féle gyárral foglalkozott a legtüzetesebben. Nagy örömmel veszem, hogy a mit még tegnap meg nem erősitett, azon részleteket is megerősitette ma. Mert azt hiszem, nem differenczia az, ha én azt mondom, hogy egy szövőszékhez átlag 1000 korona kell, és ő konstatálja, hogy a Leon-féle gyárhoz 1800 korona kell átlag, mert az 1000 koronás átlagot is ép ugy ki tudom hozni statisztikailag, mint az 1800 •koronás átlagot, mert ha beleszámitom a beleszámitandókat, vagy nem számitom bele a beleszámitandókat, mind a kettő egy lesz. (Zaj.) Az 1000 koronás átlagot nekem ép ugy szakember mondotta és álhtotta, mert az a gyári berendezés olcsóbban is, drágábban is előállítható és ha beleszámítjuk a forgótőkét, vagy nem számítjuk bele, vagy pedig az ipartelepnek a helyét, a gyárnak a telepköltségeit, akkor az egyik is kijöhet, a másik is kijöhet. Nagy tévedésnek nem lehet azt mondani. De a tényállás, bocsánatot kérek, mégis nekem ad igazat, mert 500 szövőszékről van szó, és ha a t. államtitkár ur 1800 koronás átlagot vett fel, ez sem tesz ki másfél millió koronát, a mennyiről a szubvenczióban szó van, ez is csak 900.000 korona, tehát legfeljebb arról van szó, hogy az informálom abban tévedett, hogy 1000 koronás átlag szerint hiányzik 1 millió korona a befektetési összegből, 1800 koronás átlag szerint pedig 600.000 korona, de mindenképen hiányzik. A másik állítás arra vonatkozott, hogy 500 szövőszék nem volt és nincs ma sem beállítva. Azt hiszem, ez a tény is konstatálva lett, mert a t. államtitkár ur szólott 312 és 248 szövőszékről, a mennyi ma megvan. Az is konstatáltatott, hogy a gyár könyvvezetése Bécsben van ; az is konstatáltatott, hogy Ausztriában is van a gyárnak telepe, az is, hogy Magyarországon csak félgyártmányokat állit elő a gyár. A többi : hogy az a gyár egészen normális üzemet folytat, hogy visszaélést nem követ el, stb. stb., a mit a t. államtitkár ur czáfolt — azt én nem állítottam, és a mit én állítottam, azt ő beismerte. De hozzáteszek még egyet, a mit tegnap nem mondottam. Ennek a gyárnak az utazója megjelent egy alkalommal Kolozsvárott és ott két koffert pakkolt ki. Az egyik kofferből osztrák gyártmányt mutatott be, a másik kofferből magyar gyártmányt, azt mondván, a kinek milyen tetszik, olyannal szolgálhat : osztrák vagy magyar gyártmánynyal. Ebbe azonban a kolozsváriak nem njTigodván bele, a védegyletet kérték meg, hogy szerezze meg nekik az informácziót.. És a védegylet kolozsvári fiókja átirt a győri kamarának, hogy adjon nekik informácziót. A győri kamara meg is adta az infor-