Képviselőházi napló, 1906. III. kötet • 1906. október 10–november 14.
Ülésnapok - 1906-48
98 í8. országos ülés 1906 október 23-án, kedden. ket állítanak elő, de a melyek teljesen forgalomképes állapotba hozatalához oly nagymennyiségű gyártást igényelnek, hogy a kiegészités, a teljes piaezképes állapotba hozatal csak akkor versenyképes, ha a megfelő nagy kvantumot gyártják. A Leon-féle gyár azonban azokat a gyártmányokat tényleg kiküldi Csehországba, ott kikészitteti, de magyar gyártmány ozimén itt forgalomba onnan behozott áru nem jön. Es ez lényeges, t. ház. Nekünk időt kell nyernünk azoknak a ezikkeknek meghonosítására is, a melyek ugy jelentkeznek a forgalomban, hogy majdan, ha a termelést kellő módon fokozhattuk, a szükséges kikészitési berendezéseket is létesítsük. Épen jelenleg van tárgyalás alatt Budapesten egy nagy bőrfehéritő és kikészítő telep létesítése, a mely lehetővé fogja tenni azt, hogy a mit ma még ki kell küldeni kikészítés és fehérítés végett külföldre, azt itthon fogjuk kikészíteni, és ez lesz az az időpont, a melyben ez a vállalat is minden izében magyarnak lesz mondható. (Elénk helyeslés.) Hogy mennyire megy a nehézség e tekintetben, méltóztassék megengedni, hogy a selyemiparra utaljak. Ausztriának tudvalevőleg igen fejlett selyemszövő ipara van, és daczára ennek finomabb fekete-festés egész Ausztriában tulajdonképen nem történik, hanem Francziaországba küldik ki az árut megfestésre és csak igy kerül azután forgalomba. Annyira kényes az a festés, azt a fürdőt óriási tömegekhez lehet csak alkalmazni, ugy lesz az csak jövedelmező. Van azonban a Leon-féle gyárnál tényleg egy magyar szempontból kifogásolható körülmény, — és ebből méltóztatik látni, hogy semmit sem hallgatok el — t. i. a könyvvezetését eredetileg Bécsben tartotta, ugy hogy a mi közegeink Bécsbe mentek megállapítani a befektetett tőkét, és tisztviselőinek nagy része nem magyar honos. Ez kifogás tárgyát képezte ugyan, de miután ő ez utóbbira nem vállalt kötelezettséget, akadályt nem képezhetett a segélyrészletek folyósításánál, és ha nem vállalt kötelezettséget, az nem az ő hibája, hanem a mi hibánk, a kik akkor ezt ki nem kötöttük. A Leon-gyárral kapcsolatban, a melynél csak azt kívánom még megemlíteni, hogy az iparfelügyelő utolsó jelentése szerint álló- és forgótőkében 1,505.000 korona van befektetve, hogy ez a gyár Magyarországon tényleg 2,013.000 koronát termelt az utolsó évben, Lengyel Zoltán képviselő ur a következő szavakat mondotta: »Mikor azután ellenőrizni kell őket, hogy betartják-e a magyar munkásokra vonatkozó feltételeket, a jelentések talán nagyon jók, de a tényállások kevésbbé.« Engedjen meg nekem a t. képviselő ur, de itt talán akaratán kivül megvádolja az eljáró közegeket, és minthogy a t. képviselő ur egy más helyen, a sajtó terén is vádat emelt. . . Kelemen Samu: Szintén akaratán kivül! (Derültség.) Szterényi József: Bocsánatot kérek, én nem lehetek illetékes iterpretátora a képviselő ur akaratának. Mondom, a képviselő ur vádat emelt a kereskedelmi minisztérium személyzete ellen, abból az alkalomból, hogy a pénzügyi bizottságban szó volt a képviselő ur felszólalása kapcsán, hogy a ház elé terjesztesr>enek-e az ilyen szubvenczionális adatok vagy nem, és a t. miniszter ur észrevételére, hogy ezek az adatok bizalmasak, azt irja a képviselő ur, hogy annyira bizalmasak, hogy az osztrák kormánynak régen birtokában lesznek, sőt tíz forintért a képviselő ur maga is bármikor megszerzi azokat. Engedelmet kérek, nem volnék méltó ezen minisztériumnak az adminisztrácziójában szolgálni és a tisztikarnak élén állani, ha ezt a vádat az ország szine előtt — bocsássa meg a képviselő ur a kifejezést — tisztelettel vissza nem utasítanám. (Élénk helyeslés.) Méltóztassék nekem elhinni, az a tisztikar, mely becsülettel, éjjelt gyakran nappallá téve és odaadással teljesiti kötelességét, elismerést érdemel, de nem azt a vádat, hogy megvásárolható. (Élénk helyeslés.) Lengyel Zoltán: Nem is mondtam a tisztikarról. Szterényi József: Lehetnek alárendelt közegek, a kik megfeledkezve a köteles hűségről, adatokat szolgáltatnak, melyek hivatalos titok tárgyát képezik ; de a kereskedelemügyi minisztérium tisztikaráért jótállok, hogy az becsületes, komoly, kitartó és a hazához hű munkát végez. (Igaz! ugy tan!) Igen tisztelt ház, folyt :tom az adatokat. A t. képviselő ur Ezt mondja, hogy Weisz Berthold és Manfréd neve előfordul a listában. Lengyel Zoltán : Hogy kaptak szubvencziót! Szterényi József: Hogy előfordul abban a segélyezési listában. Lengyel Zoltán: A czég nem az! Szterényi József: Elfogadom a tételt ugy, hogy oly vállalatokban vannak, — ugy érti a képviselő ur — melyek szubvencziót kapnak. Előrebocsátom, hogy nekem oly váUalatról nincs tudomásom, a melyben ezek az urak résztvesznek, mely szubvencziót kapna. De Weisz Manfréd és Berthold — miután emiitette a képviselő ur, kötelességem nekem is felemlíteni — egyáltalában szubvencziót nem kap és nem kapott. A Weisz Manfréd telepe Magyarországnak egyik hgnagyobb, a külföld előtt is a legismertebb ipartelepét képezi, mely csak a múlt évben az orosz kincstár számára száz milliónyi töltényt nyert el, legyőzve a német és az osztrák versenyt, a mivel, azt hiszem, a magyar iparnak dicsőséget szerzett. (Igaz! Ugy van!) Ebbe a gyárba 7,400.000 korona van befektetve, 2890 magyar munkást foglalkoztat és forgalmaz tizenhét és fél millió koronát. Hivatalnoki kara 72 tagból áll él ebből mindössze csak 14 az idegen, nevezetesen azok, a kiket az uj üzemek meghonosítása szempontjából, a sodronygyártásra és az ágyulövegek gyártására behozni kellett.
