Képviselőházi napló, 1906. III. kötet • 1906. október 10–november 14.

Ülésnapok - 1906-48

4S. országos ülés 1906 pedig 40—50%-kal olcsóbb, mint Csehországban. (Lengyel Zoltán megjelenik a teremben). Nagyon örvendek, hogy a képviselő ur épen jelen van. Mindenekelőtt a levél írójának a szövőszékek árára vonatkozó állítását czáfolom meg és tájékoztatom a t, házat, hogy a pamutiparban — itt t. i. pamutról és gyapjúról vegyesen van szó, mert női divatczikkeket állit elő a gyár — egy szövőszékhez, ugy számitva azt, mint a szövőiparban szokásos, t. i. az összes velejáró költségeket is, tehát a segédgépeket, a motorikus erőket, épületet stb., egy-egy szövőszélire átszámítva : 1400—2400 korona szükséges, a szerint, hogy minő pamutczikket és minő szélességű árut állit elő a szövőszék. A Leon-féle gyár szövőszékei szakértőink szerint átlag 1800 koronába kerülnek, és ha azt mondja a levél írója, hogy ezek a szövőszékek és gépek a Leon-féle gyár csehországi gyárából kerültek ki, ugy egész határozottan kijelentem, hogy a levél irója nem tudja, hogy a szövőszékek honnan kerültek ki. Szövőszékgyárból jöttek mint uj szövőszékek, mert azt, hogy valamely gyáros régi gépeket hozhasson be az országba, csak egy esetben engedi meg a kormány, illetve a kereskedelemügyi miniszter, ha t. i. a gyáros áttelepíti gyárát más országból hozzánk, vagyis ott megszüntet egy verseny vállalatot és ezzel a mi helyzetünket termelés szempontjából duplán előnyössé teszi. Nagy György: Akkor a levélíró hazudott. (Zaj. Halljuk I Halljuk !) Szterényi József: Bocsánatot kérek, folytatom az adatokat. (Zaj. Halljuk! Halljuk !) A Leon-féle gyárnál, t. ház, (Halljuk ! Halljuk!) a melynek létesítése a nagyobb iparfejlesztési akczió elejére esik, arra az időre, t. i., a mikor nagyobb áldozatokra is hajlandók voltunk, csak azért, hogy elsőrendű, és nagy gyárakat sikerüljön az országba áttelepíteni, 1900-ban kiköttetett, hogy az tartozik másfél millió korona tőkével a gvárat létesíteni, a melyből 600.000 koronának álló tőkének, tehát befektetett tőkének és 900.000 koronának forgó tőkének kell lennie. Abban az időben a segélyezésnél még a forgó tőke is számításba vétetett, ujabban azonban az ipartanács kezdeményezése folytán a forgó tőke nem vétetik számításba a sígéhyezésnél, csak az a tőke, a mely mint lekötött tőke minden körülmények közt az ingatlan tartozékát képezi, tehát minden körülmények közt az országban is marad. Tartozik berendezni a gyárat olyképen, hogy a segélyezés időtartamán belül 50Ö székre rendezi azt be, 500 széket üzembe hoz, a melyből azonban kezdetben csak 312 székre kell az épületeket emelni. Ez a törtszám onnan ered, hogy a székek által igénybe vett terület quadraturája szerint jött ki az épület terjedelme 312 székre, a többi kibővítéssel lesz felállítandó. A munkások háromnegyed részének magyar honosnak kell KÉPVH. NAPLÓ. 1906 —1911. III. KÖTET. október 23-án, kedden. 97 lennie. (Helyeslés.) Kapott ennek fejében nyolcz évre felosztva 300.000 koronás összeget. Kekünk, t. ház, — miután a segélyekre több izben fogok visszatérni — nekünk a segélyösszeg tényleg 300.000 korona, de a gyárosnak korántsem annyi, mert hiszen méltóztatik tudni, hogy a kamatot le kell számítani, mert máskép van a helyzet, ha egyszerre kapja, és máskép, ha részletenként. (Igaz! Ugy van!) A gyár még egy kedvezményben részesül, a mely ezenkívül három esetben áll fenn az országban, megengedem, t. ház, hogy helytelenül, — t. i. hogy egy bizonyos körzeten belül — ebben az esetben 20 kilométer — hasonló gyárnak kedvezmény nem adatik. Ez egyúttal azon aggályok eloszlatására szolgálhat, a melyek a vita rendjén a telepek, a hasonló iparágaknak bizonyos czentrumokban való elhelyezésére vonatkozólag felhozattak. Maguk a gyárak most már okulva a munkásmozgalmakon egyrészt, nrsrérzb azért, hogy a szomszéd vállalatok elvonják az általuk áldozatok árán kiképzett munkásokat, szeretik kikötni maguknak azt, hogy bizonyos távolságban, bizonyos körzetben hasonló gyár n3 engedélyeztessék. Ezt a kedvezményt azonban a kereskedelemügyi kormányzat ujabban nem nyújtja már a miniszter ur egyenes rendelkezésére is, meit ezzel városoknak és vidékeknek érdeke sértetik. Elismerem, hogy hiba volt akkor is. Ha hiba töitént, én leszek mindig a legutolsó, a ki nem ismerem be a magam hibáját. De ezt a korlátozást is a kereskedelemügyi miniszter ur akkor, a mikor az átalakulás részvénytársasággá történt, megszüntette, illetve uj gyár aira az időre már segélyezhető, a mikor a kedvezmény le fog járni, mert a kedvezmény örökös nem lehet, csak a segélyezés tartamára szólhat. Már most 1901 január 28-án a gyár üzembe helyeztetett. Minden segély folyósítása előtt a mi saját közegeink, részint központilag kiküldött szakközegek, ha specziális gyárról van szó, részint a kerületi iparfelügyelő, aki mindenesetre műszaki ember, megvizsgálja a gyárat, vájjon azoknak a kötelezettségeknek, a melyek részére előirattak, eleget tesz-e. És itt, t. ház, jelenti a kerületi iparfelügyelő, hogy az álló tőke szemben a kikötött 600.000-rel 631.000, a szövőszékek száma már is ; a minimálison felül 200, a munkások száma 154. A további évek részleteivel nem untatom a t; házat, csak jelzem azt, hogy a tőke folyton emelkedik 690.000 K-ra, a szövőszékek száma 248-ra, a munkások száma 21 l-re, akik közül külföldi mindössze 8. Van azonban ennél a gyárnál egy körülmény, a melyre Lengyel Zoltán képviselő ur vonatkozott tegnap, azt mondván, hogy a félgyártmányokat kiviszi Csehországba. T. ház, ez igaz ; igaz azonban — ma még sajnos — természetes okokból. Vannak iparágak, melyeknek meghonosítása elsőrangú országos érdek, mert közfogyasztás tárgyát képező czikke13