Képviselőházi napló, 1906. II. kötet • 1906. julius 14–julius 30.
Ülésnapok - 1906-30
78 30. országos ülés iy06 Julius 17-én, kedden. jótéteményében, a mi az egyházakat illeti. Itt van a görög szertartású katholikusok egyházi könyveinek kiadására szükséges 400.000 korona második részlete, 50.000 K. A balázsfalvi, szamosujvári, lugosi és nagyváradi román egyházak milyen arányban kapnak ezen nagy összegből ? Elnök : Bocsánatot kérek, de a képviselő ur megint előre beszél olyan tételhez, mely nincs tárgyalás alatt. Vajda Sándor : Pardon ! (Derültség.) Az egyházak segélyezésénél előfordul a katholikus alpapságnak segélyezése. Itt csak egy körülményre vagyok bátor a t. ház figyelmét felhívni. Hogyha az a katholikus pap, a ki egyedül áll, — ezért van a katholikus egyházban bevezetve a coelibatus — nem jöhet ki jövedelméből, mit szóljanak a mi papjaink, a kik 3, 10, 12 és több gyermekkel vannak megáldva. (Egy hang balfelől : Elég baj !) Dehogy baj ! Mi ma is még gens proliiéra vagyunk és nem részesülünk ily nagy jótéteményben az állam részéről. Itt van a lelkészi jövedelem kiegészítéséről szóló 1898. évi XIV. t.-cz. 2. és 10. §-a értelmében meghatározott czélra fölvett 2.300,000 K. Ezen tételnél arra kérem a t. közoktatásügyi miniszter urat, hogy azt ne használja fel ugy, a mint azt elődei tették, t. i. kortesczélokra, mert eddig ebből csak azok a papok kaptak, a kik jóbarátságban tudtak lenni a szolgabiróval, már hogy oly alapon, a mint ez országos szokás, vagy pedig, a kik valamely választásnál hazafias érdemeket szereztek, a mi ismét annyit tesz, hogy a szolgabíró kedvében jártak. Az ilyenek nagy összegeket kaptak, a többiek semmit, vagy oly kevés összeget, a mely csúfság számba megy. Az mégsem járja, hogy az ilyen hazafiasnak nevezett pap 1000 K-t kap és többet is, viszont — a mint az tényleg előfordult — 70 K-t vagy még kevesebbet adtak más nagy családdal biró lelkésznek. Ebből látszik az intenczió. »Man merkt die Absicht, und man wird verstimmt.« Az ország jaénze nem arra való, hogy azzal a szolgabíró a papságnál kortesszolgálatokat jutalmazzon. Az is furcsa, hogy divatba jött, hogy mikor felekezeti statisztika összeállításáról van szó, olyan blankettákat küldenek, a melyeken az »oláh« szó fordul elő és »oláh« anyanyelv. A t. közoktatásügyi miniszter ur, sőt b. Bánffy Dezső ur is minket a törvény értelmében románoknak nevezett. A mi egyházunk román nemzeti egyház. így van az a törvényben. Elvárom, és azt hiszem, nem fogok csalódni abban, hogy az igen t. közoktatásügyi miniszter ur véget fog vetni ezen anomáliának, a melyet liberális elődje léptetett életbe, és a mely törvénybe ütközik. Egy hang (balfelől) : Van-e még más rágalom ? (Derültség !) Vajda Sándor : T. ház ! Nekünk, a nemzetiségi pártnak nagyon nehéz a helyzetünk. Mi úgyszólván ahasvérusi szerepre vagyunk kárhoztatva. Csak egy dolog, csak egy tény tartja bennünk a lelket: meggyőződésünk, és az, hogy még fiatal párt vagyunk és nagy jövő reménye áll előttünk. De nagyon kérném az igen t. közoktatásügyi miniszter urat, hogy szakítson a múlttal a vallásügy terén is. Részesítse az egyházakat a hivők számával arányosan az állam segélyében, és ne tartsa fenn azt a gettói állapotot velünk szemben, a melyet a múlt kormányok inauguráltak. Az egyházak segélyezésénél felszólalva, azt mondta b. Bánffy Dezső, hogy elvárja a jelenlegi kormánytól és az igen t. közoktatásügyi miniszter úrtól, hogy ismét felébressze a már elaludt egyházi és hitfelekezeti harczokat. A mit ő nem mert megtenni, azt elvárja a jelenlegi kormánytól. T. ház ! Veszélyes dolog egyházi kérdésekbe belenyúlni, és a nemzetiségeknek törvényes alapon álló hitfelekezeti j ogait megtámadni; veszélyes dolog különösen a mi hazánkban felekezeti kérdéseket felszínre hozni, és azért nagyon is hiszem, hogy a jelenlegi kormány nem fog ebben b. Bánffy Dezső óhajtása szerint eljárni, és emlékezni fog arra az időre a mi hazánk múltjából, a mikor az 1525. évben Rákos mezején az egybegyűlt rendek a harmadik artikulust határozták el: hogy : omnes lutherani capiantur et comburantur. Olyanok voltak a felfogások akkor hazánkban, de azután bekövetkezett Mohács . . . Elnök: Másodszor is figyelmeztetem a képviselő urat, hogy a tárgytól eltérni nem szabad. Farkasházy Zsigmond : Hisz ez klotür ! Elnök : Ha ennek az intelmemnek nem lesz meg az eredménye, akkor meg fogom tőle vonni a szót. Farkasházy Zsigmond: Desperátus dolog! Ez sohasem volt ! Vajda Sándor: Ha tehát a hazát nem akarják uj Mohács elé vinni, akkor a felekezeti harczokat ne idézzék újból fel. Szóltam. Elnök : Szólásra senki sincs feljegyezve. Ha tehát senki sem kivan szólni, a vitát bezárom. Nem tudom, az előadó ur kíván-e szólni ? Földes Béla előadó : Nem ! Elnök: Akkor következik a szavazás. Artim Mihály: T. ház! Elnök : Kérem, már szavazásra került a sor. (Zaj.) Bocsánatot kérek, a vita bezárása után nem lehet szólni. Farkasházy Zsigmond : Felállt idejekorán! Elnök: Tessék magát feljegyeztetni! Én feltettem a kérdést. (Felkiáltások jobbjelől: Felállt !) Mindegy, én nem vettem észre. A vita be van zárva, nem adhatom meg tehát a szót. (Félkiáltások jobbjelől: Felállt !) Alinak a házban sokszor öten-hatan ; az után én nem indulhatok el. (Helyeslés.) Felteszem a kérdést. Kérdem a t. házat, méítóztatik-e a tételt elfogadni, igen vagy nem ? (Igen!) Ha igen, akkor kijelentem, hogy a t. ház a tételt megszavazza. Következik : Ráth Endre jegyző (olvassa) : Rendikvüli kiadások. Átmeneti kiadások. 1. rovat. Az ág. hitv. és evang. ref. hitv. egyházak alapjának gyarapítására 300.000 K.
