Képviselőházi napló, 1906. II. kötet • 1906. julius 14–julius 30.

Ülésnapok - 1906-29

68 29. országos ülés 1906 Julius 16-án, hétfőn. vagy a hogy Erdélyben szokás, némely nemzetiségi vidékeken, erdélyi zászlók használata, mit csinálnak? Egy sárga, egy vörös és egy kék zászlót adnak egy-egy gyermek kezébe és a hármat egymás mellé állítják és így vonultatják ki^a gyermekeket. Hát van ó'szinteség ebben? És van őszinteség abban a politikában, melyet hirdetnek itt és künn : hogy a magyar államnak őszinte és igaz hívei, csak bizonyos jogokat követelnek, holott a magyar állam színeit perhorreskálják, azokat látni nem akarják és ezen színek alatt semmiféle vonatkozásban nem akarnak részt venni ? (Igaz ! Ugy van!) Ez ellenkezik az őszinteséggel. Szorosan véve nem is erről akartam beszélni, magához a tételhez akartam szólni, és annak érdemében akartam eg}

r

et-mást elmondani. Mert arról van szó, hogy az állam — helyesen — a költségvetésbe különböző összegeket vesz fel, a melylyel a különböző felekezeteket segélyezi. Az 1848 : XX. tczre tekintettel ez helyes, és én részemről magukat a tételeket szívesen elfogadom, mint olyanokat, a melyek, bár csak részben való kielégítését jelentik az 1848: XX. t.-cz. végrehajtásának, de mindenesetre a mennyiben a tételek, a mint látom, az 1904-iki tételekkel szemben részben emelve is vannak, örvendetes jelensége annak, hogy az 1848: XX. törvényczikk végrehajtása tekintetében előrehaladás mutatkozik. De, a mint mondottam, az állam, a mikor kötelezettségét részben vagy egészen teljesiti, a segélyezett felekezetektől joggal kívánhatja meg, hogy az állam érdeke ellen állást ne foglaljanak; joggal kívánhatja meg a kormánytól, hogy, ha már az 1868: IX. törvényezikk 9. §-ában biztosítva van az, hogy a kik sem nem román, sem nem szerb anyanyelvűek, azok a maguk vallása gyakorlatában mint görökkeletiek érintetlenül meghagyassanak, hogy azoknak saját nyelvük használata biztosíttassák. Felszólalásomnak főképeni czélja az, hogy kérjem az igen tisztelt vallás- és közoktatásügyi miniszter urat, — most csak kérjem — hogy foglakozzék azzal a kérdéssel és keresse módját és lehetőségét annak, hogy a görög-keleti szerb és román egyházak rászorittassanak, hogy a 9. §-ra tekintettel, módját találják annak, hogy nem ugy, mint a román metropolita egy iratban állítja, hogy hite szerint az 0 felsége által jóváhagyott szabályzat 175. §-a alapján neki nem szabad más nyelven tanítani a vallást, mint románul, hanem lehetővé tétessék a magyarok számára a magyar isteni tisztelet tartása és a magyar nyelv használata. (Helyeslés.) Mert lehetetlen, hogy ebben az országban ezt megengedjük; én meg fogom mutatni, mily nagy számban vannak görög-keletiek, kik a magyar állam nyelvén a vallást nem tanulhatják, mert a nemzetiségi törekvések a felekezeti autonómiának körjenyege alatt tervszerűen veszik el magyar nyelvüket. (Igaz! Ugy van!) Az 1890. évi statisztikai adatok alapján mondhatom, hogy Magyarországon 31.833 magyar anyanyelvű görög-keleti van. Azonkívül igen tekintélyes számban vannak olyanok, — sokkal többen, mint a hogy méltóztatik gondolni — kik, ha nem is magyar anyanyelvűek, de a magyar nyelvet birják. Már most, a magyar anyanyelvű 31.833 görög-keleti hitűhöz hozzászámítva a magyarul tudóknak beismerés szerinti számát, — kétségtelenül többen vannak — 194.000 magyarul beszélő görög-keleti hitű van. És mikor igy áll a dolog, akkor tervszerűen gondoskodnak a szerb és román görög-keleti egyházak arról, hogy ezek magyarul ne tanulhassanak és magyar isteni tisztelet ne legyen részükre tartható. Csak itt helytt, Budapesten 1341 görög-keleti hitű magyar anyanyelvű van ; és ezekhez hozzászámítva a még több mint 2000 görög-keletit, ki a magyar anyanyelvet beszéli, lehetséges-e, hogy ezek ne tanulják a vallást magyar nyelven, mikor a görög-keleti román metropolita a tisztán magyar tannyelvű intézetekben nem engedi meg, hogy magyarul tanitsák a görög-keleti vallást, s lehetséges-e, hogy akkor mi, az állam, eltűrjük, hogy megfordítva, 194.000-et szerbül és románul tanítsanak a vallásra, daczára annak, hogy magyar anyanyelvűek, vagy a magyar anyanyelvet bírják. Ezt megengedhetőnek nem tartom. Ha végig megyünk a számadatokon, bámulatos, milyen számban vannak a magyar anyanyelvű görög-keletiek; nem is szólva Magyarországnak Dunántúli, Tiszaközi, Dunajobbparti és Tiszabalparti részeiről, a hol ez utóbbi vidékeken, kisebb számban vannak, bár vannak még a Duna jobb partján, különösen a szentendrei püspökséghez tartozó részekben. De a Tisza balpartján, Békés vármegyében 1800, Bihar vármegyében 6000, magában Nagyváradon 1200 görög-keleti lakik, a ki magyar anyanyelvű; a Tisza-Maros szögén, Arad vármegyében 1100 tisztán magyar nyelvű, Arad városában 1400, Torontálban 1000 tisztán magyar nyelvű görögkeleti lakik, és ezek nem dicsérhetik magyarul az Istent, daczára annak, hogy magyar anyanyelvűek, és gyermekeik nem tanulhatják magyarul a vallást. A Királyhágón tul, magában Háromszék vármegyében 5600 görög-keleti magyar állampolgár van, és ezek tervszerűen nevelik a papjaikat magyar nemzetellenes irányzattal, és ezekre tervszerűen kényszeritik reája a görögkeleti hit czimén a román, vagy részben a szerb nyelvet, és iskoláik rendjén lehetővé teszik, hogy csak egy-két évtized múlva ezek megszűnjenek magyarok lenni és megszűnjenek magyarul tudni. Nagy és fontos kérdés ez, t. ház, a mely felett ugy elcsúszni nem lehet. Beismerem, hogy talán engem is terhel a múltból mulasztás. De azok az urak, a kik ma a miniszteri székekben ülnek és a kik már régebben ültek, igazat fog-