Képviselőházi napló, 1906. II. kötet • 1906. julius 14–julius 30.

Ülésnapok - 1906-29

29. országos ülés 1906 Julius 16-án, hétfőn. 47 Erre nekünk csak egy feleletünk lehet és a ki nem azt mondja, az egyszerűen nem őszinte ember, de a tények a mellett bizonyítanak, hogy a nemzetiségek ezt az álláspontot foglalják el, hogy: igenis, majd mi is meg fogjuk tartani annak a törvénynek bevezető részét, de tessék azt nekünk lehetővé tenni az által, hogy annak a többi alkotó részét meg fogják tartani önök, mert a törvény bevezető részének csak akkor van értelme, ha annak alkotó részei, t. i. paragrafusai be lesznek tartva. Biztos vagyok abban, hogy Deák Ferencz csakis igy értelmezhette a bevezető részt, t. i. szupponálta, hogy a következmények meg lesznek tartva és annak folyományaképen mint természetes következmény be fog állani az, hogy mi itt jól fogjuk magunkat érezni ebben a hazában. Az igen t. miniszter urak hangsúlyozták azt, hogy különben a mi kultúránkat nem fogják, ugy mint a múltban a liberális kormányok alatt történt, üldözni, hogy az igen t. miniszter urak mint lojális européerek és reformemberek igenis akarják, hogy kultúránk fejlődjék. Meg fogjuk látni a jövő évi költségvetésig, hogy mennyire lesz ez a praktikus életben is keresztülvive. Mindaddig is azonban itt van ez a tétel, a melyhez szót kértem. Ez a tétel a Délmagyarországi Magyar Közművelődési Egyesület által Szegeden felállítandó középiskolai internátus építéséhez nyújtandó államsegély 200.000 K első részlete fejében 20.000 K. Mindig azt tetszett hangoztatni ugy a miniszteri padokról, mint a többi pártok részéről felszólalt képviselő uraknak, hogy önök nem akarnak minket nemzeti kultúránkban megtámadni, nem akarnak minket elmagyarositani, csak azt akarják, hogy hű fiai legyünk ennek a hazának, és hogy sajátítsuk el a magyar nyelvet. (Helyeslés.) A költségvetésnek ez a tétele a legvilágosabb bizonyítéka annak, hogy önök ezekkel a szavakkal csak szépítgetik tetteiket és nem ismerik el a tényleg fennálló viszonyokat. Mert, t. ház, a Délmagyarországi kulturegyletnek világosan kimutatott czélja, mindenki tudja, a ki a lapokat nem is olvassa, a magyarosítás. (Helyeslés.) És ha ez igy áll, és ha őszinte a miniszter uraknak és önök egynémelyikének kijelentése és ha a mi kultúránkat is segélyezni akarják, akkor semmi kifogásunk sincsen az ellen, ha a Délmagyarországi kulturegyesületet segélyezik. Csak támogassák a mi kulturegyesületünket is abban az arányban, mint ezt. (Derültség és mozgás.) Tessék akkor a román kulturegyesületet is segélyezni, tessék visszaállitani a liberális kormány által konfiskált tót Matica-t; tessék segélyezni a szerb nemzetiségi kulturegyesületeket és ha tényleg a testvériség és egyenjogúság alapján keresztül lesz ez az elv vive, semmi kifogásunk sincs az ellen, hogy ha a magyar kulturegyesületeket is támogatják. (Zaj.) Kubik Béla: Mi őszinték vagyunk, az urak pedig nem őszinték! (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek, t. képviselőház ! Vajda Sándor : Ezzel csak azt akartam bebizonyítani, hogy kulturális szempontból az országban nem létezik egyenjogúság, hanem igenis létezik egy egyoldalú támogatása a soviniszta irányzatnak az állam pénzén, a melyet mi is szolgáltatunk, a melyet a mi népünk is fizet. Ne tessék azt hinm, hogy a Délmagyarországi kultúregyesület, a Magyar védőegyesülettel és a többi magyarosító tendencziáju intézményekkel minket megmagyarositanak. (Zaj és mozgás.) És ne higyjék azt, hogy ilyen protekczióval keresztül fogják vinni a magyarosítást. Barta Ödön : Majd kapnak egy magyar Bismarckot! (Egy hang a középen : Bánffy/) Vajda Sándor : Az se ment semmire. Hanem méltóztassék a mi meggyőződésünket tudomásul venni, hogy ha önök a magyar kultúrát úgyszólván melegágyban akarják termelni és protekcziókkal melegágyban akarják nagyranöveszteni, ez a kultúra sohasem fog megerősödni. Mert ennek a beczézgetésnek elsatnyulás lesz a vége. Teret kell nyitni a magyar kultúrának, hogy az egész vonalon konkurráljon velünk, és nekünk is lehetővé kell tenni a nemzetiségi törvény alapján, hogy ebben a konkurrencziában a mi erőinkhez képest részt vehessünk. Mindezek ahapján, t. ház, ezt a tételt nem szavazom meg. Szeretném azonban, ha a t. ház megengedné, hogy már most felszólalhassak két tételhez, a melyekhez már feljegyeztettem magamat; nem kellene kétszer ismételten felszólalnom. (Ellenmondások halfelöl.) Elnök: Kérem, méltóztassék egészen szigorúan a tételnél maradin. Vajda Sándor: Tisztelettel jelentem, hogy én már befejeztem felszólalásomat erre a tételre nézve, s most az előbb emiitett értelemben kérném a ház engedélyét. (Zaj és ellenmondáiOA.) Elnök : Most nem lehet más tételhez hozzászólni. (Helyeslés.) A vallás- és közoktatásügyi miniszter ur kivan szólni! Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter: Kérem a t. házat, méltóztassék ezt a tételt megszavazni. Csak néhány észrevételt kell tennem az előttem szólott t. képviselő ur beszédére. (Halljuk! Halljuk/) Az előttem szólott t. képviselő ur tévedésben van, mikor nekem azt tulajdonítja, mintha én beismertem volna, hogy a nemzetiségi törvénynek Polit Mihály képviselő ur által idézett tételei nem tartatnának meg és mintha én megkínáltam volna a nemzetiségi képviselő urakat avval a csereüzlettel, hogy tartsák meg ők a törvény első szakaszát, akkor mi megtartjuk a 17., 18. és 19. §-okat. Én, bocsánatot kérek, egészen mást mondtam. Én azt állapítottam meg a törvény szövegéből, hogy a 17., 18. és 19. §-ban foglalt kötelezettségek feltételesek. Ennem