Képviselőházi napló, 1906. II. kötet • 1906. julius 14–julius 30.

Ülésnapok - 1906-29

29. országos ülés 1906 Julius 16-án, hétfőn. 39 figyelmet érdemel. Meg vagyok győződve, hogy hazánk összes intézményei, tulaj donképen ebben tükröződnek vissza. Ennélfogva okvetlenül szükséges, hogy a közoktatásügyi költségvetés bizonyos jelleggel birjon és ez a jelleg nem lehet más, mint erősen kidomborodó magyar nemzeti jelleg. (Helyeslés.) Hogyha ezt a mértéket alkalmazom, akkor a más ajkú képviselő urak állításaival szemben sajnálattal kell konstatálnom, hogy ezt bizony io-en gyengén találjuk meg a közoktatásügyi költségvetésben. Mert erős nemzeti jellegről csak akkor lehetne szó, hogyha ez igenis több tekintetben feltűnően kidomborodnék, s hogyha a nemzeti kultúra múltja a jelennel szoros kapcsolatban állana. Mert a nemzet életében lehetnek stagnálások, a mikor a kulturális viszonyokban, a kulturális folyásokban bizonyos stagnálás áll be : mindazonáltal az elejtett fonalat mindig ott kell felvenni. a hol azt elejtették. Ez nálunk pedig nem igen volt meg. A tárczában mindenesetre elsősorban legfontosabbak az iskolák. Hogy állunk ebben a tekintetben ? Részemről ezt sem tartom kielégítőnek. Ennek okát abban is találom, hogy kevés a magyar pedagógus. Tudós férfiaink vannak ugyan, a kik a közoktatás terén működnek, a kik a külföldről, a mit csak lehet, átültetnek — s ez ellen egyáltalában kifogás nem is emelhető, — azonban az a képesség nincsen meg bennük, hogy a mit jónak, czélszerünek találnak, szerencsés kézzel át tudnák ültetni a magyar nemzeti lélekbe. A ki ezt nem hiszi, nézze meg a különböző tanterveket, s azt fogja látni, hogy ezek igen szépek, azonban a kitűzött czélt meg sem közelithetik. Nem veszem ki ez alól még a legújabb népiskolai tantervet sem. Ha a különböző iskolákat veszszük, még pedig kezdve a kisdedóvodáktól, mit találunk ? 1891-ben, tehát tizenöt esztendeje hozatott meg a kisdedóvókról szóló törvény. És hol állunk ? A ki egy kissé megfigyeli a dolgokat, kénytelen lesz elismerni, hogy még nagyon hátra vagyunk. Már pedig a magyar nemzeti állam megalkotásánál ez az első lépés. A törvény megalkottatott, de nem hajtatik végre, és sajnosán vagyok kénytelen tapasztalni, hogy magában a közoktatásügyi kormányban találhatók egyes renitens elemek, a kiknek a törvény értelmében kötelességük volna odahatni, hogy a községek óvodákat állitsanak és megengedik, hogy ezek a községek kötelezettségeik alól mindenféle ürügyek alatt kibújjanak. Ezt pedig keresztül kellene vinni mindenáron és én meg vagyok győződve, hogy Magyarországban, a másajkuak között sem találkoznék ember, a ki abban a tudatban, hogy megtanítják gyermekét magyar nyelvre, magyar tisztességre és anyanyelvét épenséggel ném bántják, szívesen ne küldené az óvodába ! Ha tovább megyünk, és nézzük az elemi iskolákat, ebben a tekintetben is meglehetős hiányokat észlelhetünk. Az elemi iskolákat föltétlenül államosítani kell. Ez igaz, igen nehezen megy, de meg lehetne oldani a kérdést, ha a törvényben kimond anók, hogy minden tanító fizetésének a minimuma 1600 korona. Akkor azután a különböző felekezetek kénytelenek volnának az államnak átadni az iskolákat. Igaz, hogy Magyarországon folytonosan csak a pénzhiányról van szó, azonban ha akarjuk a czélt. akkor akarnunk kell az eszközöket is ! Az elemi iskolák közt igen hátramaradottaknak találok sok római katholikus iskolát. Ennek oka több, kötelességét nem ismerő pap. Csizmazia Ferencz: Nagyon téved! Vizy Ferencz: Méltóztassanak megengedni, én igen alaposan tanulmányoztam a kérdést. . . Zboray Miklós : Azért nem kompetens arra, hogy igaza legyen. Vizy Ferencz : ... és sajnálattal vagyok kénytelen konstalátni, hogy a római katholikus iskolák közt nem mind . . . Zboray Miklós : Előbb máskép beszélt! Gondolja meg, hogy mit beszél ! Vizy Ferencz: ... én meg szoktam gondolni, mit beszélek ! Zboray Miklós: Nem látszik ! Vizy Ferencz : . . . és méltóztassék azt is meggondolni, hogy mit méltóztatik közbeszólni. Sok ilyen felekezeti iskola rossz, hogy kik az okai, természetesen nem állitom apodikticze, de mindenesetre sok faktor van, a ki ebben a tekintetben nem teljesiti kötelességét. (Felkiáltások a középen : Mindent államosítsanak ?) Mindenesetre jobb, mint a felekezetiesités ! Zboray Miklós: Ez csak az ön nézete, de nem faktum ! Vizy Ferencz : Ha tovább megyünk, t. ház, és veszszük a középiskolát, ezek tekintetéljen az a kifogásom, hogy az úgynevezett magyar sovinizmust nem ápolják kellőleg. Mert addig, míg a magyarországi középiskolákból pánszlávok, pángermánok s dákorománok kerülhetnek ki, bennünket sovinizmussal vádolni a legnagyobb igazságtalanság. Egy hang : Nem igaz ! Vizy Ferencz : Én azt hiszem, mag}'ar sovinizmus alatt nagyon tisztességes dolgot értek. Mit értek én magyar sovinizmus alatt ? Értem a magyar hazafiságot, a magyar becsületességet és a serény tevékenységet s munkásságot. Ezt értem én magyar sovinizmus alatt. Ennek a kidomboritását és ápolását határozottan szükségesnek tartom az egész politikai magyar nemzet számára. Nem találom eléggé indokoltnak azt sem, hogy a középiskolában a német nyelvet olyan nagyon fontosnak, szükségesnek, elkerülhetetlennek állitják. Ennek igen hátrányos következései vannak. Az a tanuló hallja ezt az iskolában; hazamegy és az a szegény szülő, a ki gyermekének a jövőjéért remeg, szintén azt mondja neki : »fiam, csak ápold, tanuld a német nyelvet, mert e nélkül nem boldogulsz.« Most mi lesz ebből a szegény gyermekből ? Azt hiszi, hogy ő a német nyelv nélkül egyáltalában nem exisztálhat Magyarországon ! Ez mindenesetre nagyon hátrányos, a nélkül, hogy kétségbe vonnám a német nyelv tudásának hasznosságát.