Képviselőházi napló, 1906. II. kötet • 1906. julius 14–julius 30.

Ülésnapok - 1906-29

36 29. országos ülés 1906 Julius í6-án, hétfőn. kával felelhetne meg a magyar állam e hivatásnak. Helyteleníti — éa kétszer is visszatér rá — azt a bizonyos 1905-iki 70.000 és 70.001 számú két ren­deletet is, a melyeket szerinte fentartani kivánok, és ez is bizalmatlanságának egyik indoka. A mi e rendeleteket illeti, engedje meg a t. ház, hogy ez alkalommal ezekről ne nyilatkozzam, mert e tárgyban ugy is interpellácziót intéztek hoz­zám, és én arra adandó válaszomban terjedelmesen, vagy ha talán nem terjedelmesen, de tőlem tel­hető világossággal fogom kifejteni álláspontomat és szándékaimat. (Helyeslés.) Csak az általános jellegű megjegyzésekre óhajtok ellenészrevételeket tenni. Abban a t. képviselőtársamnak teljesen igaza van, és ez felel meg az ő filozófiai irányú elméjének, hogy egy állam kultúrpolitikájának összhangban kell lennie az állam hivatásával, az állam törté­nelmi kialakulásával és jövendőbeli feladataival. De a következtetések, a melyekre én jutok, külön­böznek azoktól, a melyekre ő jutott. Azt tartom igenis, hogy ennek az államnak hivatása, hogy kapocs legyen a Nyugat és Kelet között, de akként, hogy a Nyugatnak fejlettebb czivilizáczióját köz­vetítse a Kelettel. E feladatnak azután nemcsak kulturális része van, de van államszervezeti, van katonai része is. És a magyar állam dicsőségesen megfelelt ennek a feladatának. Elvéreztek a magyar hazafiak milliói annak a feladatnak teljesítésében, hogy a Keletről olykor fenyegető veszélyek ellen megvédjék a nyugati kultúrát. Igenis osztoztak ezen feladatnak teljesítésében Magyarországgal sokszor igen dicső­ségesen a szerbek. Ennek a feladatnak, hogy a Nyugatnak végvára legyen, kellett hogy Magyar­ország megfeleljen. Nos hát, t. képviselőház, egy végvár felada­tának csak az erők szigorú konczentralizácziój a által lehet megfelelni. (Élénk helyeslés.) Épen ez a fel­adat, és ennek a feladatnak a tudata idézte elő azt a nevezetes történeti tényt, hogy Magyaror­szág a legrégibb czentralizált állam egész Európá­ban. Épen ez a geográfiai helyzete tette szüksé­gessé, hogy akkor, mikor a középkori állam-alaku­latok mindegyikében egy bizonyos szétfutó irány­zat nyilvánult, apró rész-szuverénitásokra oszolt meg az európai nagy nemzetek által alkotott álla­mok majdnem mindegyike, akkor Magyarországon az államalkotó faj bámulatos politikai ösztöné­nél fogva egy összes erőit összefoglaló czentra­lizált királyságot sikerült alkotni magában a középkorban. Ennek a czentralizált királyságnak alkotása pedig sikerült akkép. hogy ez nem történt a sza­badsági jogok létesítésének, biztosításának és kiter­jesztésének rovására, és ezen czentralizácziónak — hogy ugy mondjam — nyelvi követelményeit is sikerült akkép létesíteni, hogy azok által nem nyo­mattak el az itt lakó és nem magyarajku fajok hozzátartozóinak azon nyelvi igényei, a melyek összeférnek az állami egységgel. (Élénk helyeslés.) Legjobb bizonyítéka ennek az. hogy ma is itt van­nak, s annak, hogy meg nem fogytak, az, hogy ma is erőt tudnak kifejteni. (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) Ma is távol áll tőlünk az a szándék, hogy nem magyarajku polgártársainkat az ő faji egyénisé­gükben megbénítsuk, az ő kulturális fejlődésüket hátráltassuk, csak azt kívánjuk tőlük, hogy mint magyar honpolgárok alkalmazkodjanak a magyar állam fennállásának ezen törvényéhez, a melyet a magyar állam meg nem tagadhatna a nélkül, hogy a szétmállásnak, a tönkrejutásnak ki ne tenné magát. (Élénk helyeslés.) A t. képviselő ur hibáztatja azt, hogy a nép­iskolák államosítására való tendencziát lát az én költségvetésemben is. Eluntschlit idézi, hogy: »Schule ist Staatssckule». Hogjr ez a mondás mennyire nem alkalmazható a Magyarországon létező tényleges viszonyokra, méltóztassék csak ezt a költségvetést megnézni és azt fogja találni 5 hogy pl. a középiskoláknál mi fordítunk az állami gimnáziumokra és reáliskolákra 5 millió koronát, felekezeti, törvényhatósági és községi középisko­lák segélyezésére pedig majdnem 2 millió koronát. A mit tehát az állam nem tart fenn, hanem csak segélyez, a mi nem állami jellegű, az a költség­vetésben majdnem felét veszi igénybe annak, a mit az állami középiskolákra fordítunk. így van a népiskoláknál is. Az állami elemi népiskolákra előirányoztatik 8,860.000 korona, községi, fele­kezeti és magán-népiskolák segélyezésére 3,900.000 korona, tehát majdnem fele az előbbi összegnek. Ily viszonyok között az állami iskoláknak tul­tengéséről beszélni ebben az országban igazság­talanság nélkül valóban nem lehet. Nem is ez az én irányom. A miniszterelnök ur által velem egyetértőleg megállapított pro­gramúiban világosan benfoglaltatik, hogy minden tényezőnek kulturmunkáját, mely a nemzeti kul­túrát elő akarja mozdítani, szívesen fogadjuk, támogatjuk ezentúl, csak azt kívánjuk tőle, hogy segítse elő a hazafias szellemű, a nemzeti egység szellemétől áthatott művelődést. (Élénk helyeslés.) Ezen az utón akarunk haladni, de hogy azután az állam közoktatási feladatai mindig ki­terjedtebb mértékben érvényesülnek, az nem csu­pán az u. n. nemzetiségi viszonyokban leli magya­rázatát. Hiszen a faj magyar Alföldön, a mi nagy virágzó alföldi községeink a közoktatás érdeké­ben hozott áldozatok terén elmentek már az ál­dozatok véghatáxáig, s azok mindegyikében tudunk százakra menő iskolázatlan gyermekeket, kikről sem a felekezet, sem a község nem képes többé gondoskodni, s maguk kérnek, hogy ottan segít­sünk és hogy érintetlenül hagyva azon iskolák jellegét, a melyek fennállanak, mellettük állami eszközökkel állítsunk iskolákat. Azt akarja t. kép­viselőtársam, ki a kultúra iránt oly nagy rajon­gással viseltetik, hogy az analfabéták ijesztő szá­zalékát, a mely most van, tovább engedjük nőni inkább, mintsem hogy állami iskolákat állítsunk ? (Igaz ! Ugy van !) Mi az állami iskolák felállítása-.

Next

/
Oldalképek
Tartalom