Képviselőházi napló, 1906. II. kötet • 1906. julius 14–julius 30.

Ülésnapok - 1906-29

34 29 országos ülés 1906 Julius 16-án, hétfőn. tanítás ügye Magyarországon ugy, a mint azt egy kulturállamban meg lehet és meg kell követelni. Ne legyen ez országban tanító, a kinek oly nyomorúságos fizetése van, mint azt most tapasztalhatjuk, a kinek a lakása — bocsánat a kifejezésért — nem sokkal jobb az ólnál. Ezeknek az állapotoknak egy kulturállamban meg kell szünniök. Figyelmébe ajánlom a mélyen t. kultuszminiszter urnak a tanítók erre vonatkozó törvényjavaslatát, a mely azt kéri, hogy az összes községi és felekezeti iskolákban emeltessék fel a tanítók fizetése olyan fokra, a milyen fokon az állami iskolák tanítóinak fizetése áll. (Általános helyeslés.) Nagvon megszívlelendő ezenfelül a tanítók törvényjavaslatában az a kívánság, hogy a néptanitás legyen ingyenes. Olyan követelmény ez, a melyet épen a mai kormány, s annak a kultúra oly magas nívóján álló és idealizmussal telt kultuszminisztere volna hivatva megvalósítani. (Helyeslés.) A néjnskolákról szólva, helyesnek tartom azon reform behozatalát, hogy a népiskolákban az oktatás csak félnapos legyen. Ha a gyerekek délelőtt és délután kénytelenek az iskola padjain ülni, ez annyira elcsigázza őket, hogy testi kifejlődésük megsínyli ezt később. Teljesen elegendő 20—24 órai heti tanítás, a mi a félnapos oktatásnál is lehetséges. Ennek azután az az előnye is megvolna, hogy a napnak másik felén az iskolahelyiség rendelkezésre állana oly esetben, a mikor jjarallel osztályokat kell felállítani, vagy a mikor a gyakorlati oktatás részére van szükség a helyiségekben. (Helyeslés.) A népoktatásról szólva figyelmébe ajánlom a kultuszminiszter urnak nemcsak a népiskoláknál, hanem a középiskoláknál is a könyvek kiadása körül űzött azokat a — nem akarom mondani visszaéléseket — hanem visszásságokat, hogy néhány tanitó, tanár vagy könyvkiadó előnyére évről-évre uj könyveket adnak ki. (Igaz ! Ugy van ! a hal- és a szélsőbaloldalon.) Mintha az az ábéczé naprólnaj)ra nem tudom milyen fejlődésen menne át. Ezt teljesen ki kell vennünk az üzlet köréből (Helyeslés a bal- és a. szélsőbaloldalon.) és meg kell állapodnunk olyan könyvekben, a melyek nem "túlságosan sokat ölelnek fel, de a mit elmondanak, azt alaposan mondják el. E kérdésben nem szabad az üzletnek szerepelnie és joggal elvárhatjuk, hogy e tekintetben a kulturférfiak óhaja teljesülni fog és e kérdést rendezni fogják. (Helyeslés.) Ezzel kapcsolatos azon kéjDek kérdése, a melyeket a szemléltető oktatás czéljából az elemi iskolákban alkalmaznak. Mint iskolaszéki tag, valóban megbotránkozással láttam egyes, ilyen elemi iskolákban használt képeket. Hogy egy példával illusztráljam : a kengurut épen abban a pillanatban ábrázolják, a midőn a kis kenguru kimászik a testéből. Azt hiszem, hogy az ilyen képeket mellőzhetnék, a nélkül, hogy ezzel az oktatásügynek ártanának. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Furcsák azok a képek is, a melyeket legújabban alkalmaznak és a melyek egyike az aratást ugy mutatja be, hogy a learatott kévék között a parasztok szinte ká.nkánt tánczolnak. (Derültség balfelöl.) Megengedem, hogy a bankárok vagy a részvényesek egy jól sikerült sorsjegy emisszió után jókedvükben kánkánt tánczolnak, de a parasztokról ez nem igen tételezhető fel. Nagyon jó eszméje van e tekintetben a kultuszminisztérium illető osztálya vezetőjének, a ki, midőn ezen kérdésben őt interpelláltam, azt mondotta, hogy véleménye szerint a különböző színházak művészeit, a kik kitűnően be vannak gyakorolva különböző effektusok előidézésére és külső bemutatására, föl kellene mint élőképeket használni ugy, hogy ezeket lefényképezzék és ezen fényképek alapján készítenék a szemléltető képeket. Áttérve a középiskolák kérdésére, egy nagy reformot ajánlanék az igen t. miniszter ur becses figyelmébe. Mindenki tisztában van azzal, hogy a vizsgarendszer nagyon el van hibázva. A tanár egész éven át maga előtt látja azt a növendéket; ismételten kikérdezi, tehát teljesen tisztában van az ő előmenetelével, és akkor jő az a szerencsétlen vizsganap, a midőn egész más körülmények közé jut az a gyermek és magyarul mondva, abban a nagy drukkban semmi esetre sem képes számot adni arról, a mit tud. Az év végén való osztályvizsgákat föltétlenül eltörlendőknek vélem és csak azon fiuk esetében tartanám fönn, a kiknek osztályozása iránt az a tanár nincs tisztában, vagy a kiket meg akarnak buktatni. Ezeket igenis nyilvánosan kell vizsgáztatni, mintegy ellenőrzés szempontjából, de a többi növendékre nézve a vizsgának semmi rendeltetése sincs. Sőt tovább mennék és azt szeretném, hogy ezen rendszer keresztülvitelének végkonzekvencziájaként magát az érettségi vizsgát is megszorítva alkalmazzák, mert képtelen dolog, hogy egv fiu, a ki nyolcz éven át a különböző osztályokban mindig jól megfelelt, az érettségi vizsgálaton különböző véletleneknek tétessék ki és ott megbuktattassék. Az érettségit is csak azon esetben vélném fentarthatónak, a midőn az illető fiu nem felel meg az általános jó osztályzat követelményeinek, vagy ha meg akarják buktatni. Ez esetben igenis tegyen vizsgáló-bizottság előtt bizonyságot arról, hogy időközben elsajátította-e azon ismereteket, a melyek a felső iskolák látogatásához föltétlenül szükségesek. Egyidejűleg még egy javaslatom volna, és ez az, hogy a középiskolák IV. osztálya képezze tulaj donképen azt a rostát, a mely a kisebb képzettségűeket a nagyobb képzettségűektől elkülönítse. Mert azt látjuk, hogy az a fiu átnyomorog, átvánszorog mind a nyolcz osztályon, s ott, középiskolai tanulmányainak legvégén tűnik Id az a képtelensége, hogy az egyetemre vagy műegyetemre feljuthasson. így aztán életpályája el van rontva, a szülők hiába áldoztak és a társadalom is elveszt egy egyént. Mennyivel jobb volna az, ha. a IV. osztályból az V, osztályba csak azok