Képviselőházi napló, 1906. II. kötet • 1906. julius 14–julius 30.

Ülésnapok - 1906-29

32 29. országos ülés 1906 Julius 16-án, hétfőn. doljon arra, hogy a szerb egyházi kongresszust mielőbb összehívja. Sajátságos, t. ház, a szerb nemzetnek önkor­mányzata. Azt gondolják, hogy Magyarországon csak egy kultuszminiszter van, pedig ennek a kultuszminiszternek van még egy főkultuszmi­nisztere és ez a magyar miniszterelnök. A görög-keleti szerbeknek kétharmadrésze Horvát-Szlavonországokban van és csak egy kis harmada magyarországi és innen van, hogy bizo­nyos ügyekben a miniszterelnök dönt ugy a szerbekre nézve Horvát-Szlavonországokban, mint a szerbekre nézve Magyarországon. Bizonyos ügyekben azonban köteles a magyar kultusz­miniszterrel és a horvátországi bánnal érintkezni. A magyar miniszterelnök a kongresszussal, a kongresszusi választmánnyal és a patriarchával is mindenkor magyar nyelven érintkezik. Ezt a horvátok nagy sérelemnek tekintik. Miért ? Mert Horvát-Szlavonországnak hivatalos nyelve a hor­vát, illetőleg az azonos szerb nyelv. Ezért a kon­gresszuson mindenkor kifogásolják, hogy a kon­gresszuson magyar nyelven olvassák fel a királyi leiratot. Hogy miként fogja ezt a t. kormány elintézni, miután barátságos viszony_ keletkezett Horvátországgal, azt nem tudom. En csak azt ajánlom a miniszterelnök és a közoktatásügyi mi­niszternek figyelmébe, hogy gondoskodjanak mi­előbb a szerb nemzeti egyházi kongresszus össze­hivásáról, mert ez nagyon sürgős dolog. Én csak mellékesen emiitettem a szerb egy­házi autonímiát. Nekem a fődolog a helyes ma­gyar kultúrpolitika, de én a mai kultúrpolitikát helyesnek nem tartom. A t. közoktatásügyi mi­niszter ur, a ki már három-négy hónapja működik, nem vonta vissza még mai napig sem a Fejérváry­kormány alatt, Lukács György által kiadott tör­vénytelen, alkotmányellenes iskolai rendeletet. A Tisza-kormánynak közoktatásügyi minisztere, Berzeviczy Albert, bizonyos szerénységgel egy törvényjavaslatot akart a háznak beadni az isko­lákról. De mit tett Lukács György, a Fejérváry­kormány közoktatásügyi minisztere \ Egyszerűen körrendeletet adott ki, a tanfelügyelők pedig köte­lesek voltak ezt végrehajtani, sőt most is végre­hajtják, ámbár az teljesen alkotmány- és törvény­ellenes. Hogy gr. Apponyi Albert ezt a körrende­letet nem vonta vissza, ez nekem nagyon rosszul esik. Egy hozzá intézett interpelláczióra adott vá­laszában ugyan azt mondotta, hogy nem volt tudomása róla. Elhiszem, de hiba, hogy egy kultuszminiszter­nek, a ki már három-négy hónapja működik, olyan fontos, nagyhorderejű körrendeletről tudomása nincs. Informáltatnia kellett volna magát, mert nemcsak Berzeviczy törvényjavaslata, de ez a körrendelet is nagy felháborodást keltett a nem­zetiségek közt. (Zaj.) Azt mondták, fő Magyarországon a kultúr­politika, a kultúrpolitikában pedig fő a nyelv­egység ! Hát kérem, magyar érdek az a nyelv­egység ? Hogy fogják fel ezt Bécsben a mérvadó körök ? Épen ott nincs semmi kifogás az ellen, hogy Magyarországon nyelvegység legyen ; azt mondják, ott vannak a nemzetiségek, csináljatok a mit akartok, nekünk semmi kifogásunk sincs ellene. Pedig, t. ház, lehet Magyarországon nyelv­egység, de azért Magyarország még nem önálló, független áUam; lehet Magyarország nyelv­egységgel osztrák tartomány is : és épen azért nincs kifogás Bécsben a magyar nyelvegység ellen, de van kifogás Magyarország önállósága, függet­lensége ellen. Mert nem a magyar nyelvegység szempontja miatt nem akarnak magyar nemzeti államot, hanem abból a szempontból, hogy ne legyen Magyarország az a magyar nemzeti állam, a mely történelmileg fejlődött Szent István biro­dalmában. Az a magyar érdek, t. ház, hogy meg­teremtsék azt az egységes szellemet, melyben Magyarország minden fajai egységesek, hazafiasak és támogatni akarják Magyarország önállóságát és függetlenségét. De hogy ezt elérjük, ahhoz ez nem helyes kultúrpolitika. A helyes kultúrpolitikát én nem a magyar nyelvegységben látom. Azért, t. ház, nagy a feladata egy magyar­országi kultuszminiszternek; ápolnia kellene a nem magyarajku nemzetiségek, a nem magyar­ajku népfajok érdekeit is, a mint ezt az a nagy államférfiú, b. Eötvös József tervezte. Ne legyenek az urak nagyobb hazafiak, nagyobb magyarok, mint azon magyar államférfiak, a kik a mai magyar­országi állapotokat teremtették. Ne legyenek na­gyobb hazafiak az urak, mint Deák Ferencz, And­rássy Gyula, Eötvös József, Csengery, Szalay stb. En érintkezésben voltam velük, szerencsém volt ezekkel a férfiakkal megismerkedni, mint jó magyar férfiakkal; körülbelül 30 éve annak, a nűkor mint képviselő a szélsőbaloldalon ültein. Azt tapasztaltam, hogy ők olyan magyarajku hazafiak, a kik a nemzetiségek, a nem magyarajku népek iránt nincsenek ellenséges indulattal. Id. Madarász József: Most sem vagyunk! Polit Mihály: Ez államférfiak példájának kel­lene hatnia, hogy helyes kultúrpolitika legyen Magyarországban és hogy a nem magyarajku nép­fajok saját kultúrájukat fejleszthessék. Ez volt az alapgondolat b. Eötvös József tevékenységében. T. ház ! Mondottam, hogy Magyarország fel­adata, Szt. István birodalmának feladata az, hogy kapocs legyen a Nyugat és a Kelet között. A nyelvi egység ezt sohasem fogja elérni, hanem inkább el fogja rontani, holott ha kultiváltatik a nem magyarajku népfajok kultúrája, akkor ez vonzó­erő lesz a balkáni népekkel való érintkezésben. Pedig Magyarországnak, a magyar fajnak nagy érdeke az, hogy a Balkán-félszigeten lakó népek­kel érintkezésben és barátságos viszonyban legyen. En tehát nem helyeselhetek olyan kultúrpolitikát, a mely a nyelvi egységben leli a magyar állam ér­dekét. A helyes magyar kultúrpolitika az, hogy fejlődhessék a különféle népfajok kultúrája és csak ha ezt a politikát követik, akkor jutnak el oda, a hol a régi magyar államférfiak voltak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom