Képviselőházi napló, 1906. II. kötet • 1906. julius 14–julius 30.

Ülésnapok - 1906-39

$9. országos ülés 1906 Julius 27-én, pénteken. 367 A mi a halasztás megokolását illeti, csak néhány szót leszek bátor e tekintetben vesztegetni. A pozsony—országhatárszéli, jobban mondva pozsony—bécsi villamos vasút kérdése meglehetősen régi keletű. De mikor legelőször komoly alakban felmerült az a terv, hogy Pozsony városa, a szépen fejlődő és hazafias érzület tekintetében is mindinkább mindnyájunk örömére szolgáló Pozsony városa Bécscsel ilyen sürü és kényelmes összeköttetésbe hozassék, Magyarországon nem mesterségesen megcsinált, hanem teljesen ppontán közvélemény nyilatkozott meg olyértelmüleg, — a mint ismerem ennek a kérdésnek történetét — hogy ennek a kérdésnek igen nagy közgazdasági jelentősége és ezenkívül nemzeti szempontból is fontos érdeke van. Tudom, hogy a magyar sajtó annak idején, minden pártkülönbség nélkül ugy méltatta azt a tervet, hogy ez a mindennapi viczinális vasutak tervénél sokkal behatóbb és minden irányú megfontolást igényel. De ha sokan vannak, a kik a sajtóban megnyilatkozó közvélemény súlyát nem hajlandók minden szempont szerint elismerni, azoknak figyelmét kérem arra, hogy igen komoly körei a magyar kereskedelmi és ipari világnak ugyancsak kifejezést adtak már azon véleményüknek, hogy ez ügy elsőrendű közgazdasági jelentőséggel bir. Hivatkozom a budapesti ipar- és kereskedelmi kamarára, a mely tiszteletreméltó és azt hiszem, teljesen tárgyilagosan itélő testület igen terjedelmes memorandumot dolgoztatott ki ebben a kérdésben, a melynek, most nem érintem, hogy milyen irányban, de minden irányban kiemelte elsőrendű fontosságát. Ezen az alapon, ennek a kérdésnek nagy közgazdasági fontosságára való tekintettel kértem én a t. házat a legutóbbi ülésben és kérem a mai ülésben is arra, hogy engedjen időt a képviselőház tagjainak teljes és beható tájékozódásra ebben a kérdésben. (Helyeslés.) En nem látom semmiféle ismérvét fenforogni a rendkivüli sürgősségnek, a rendkivüli sürgős tárgyalásnak. (Ügy van !) Nem érdeke ez az egész ügynek, nem forog fenn ez a rendkivüli sürgősség, azt hiszem, Pozsony városára sem. Vagyok bátor tehát ezen az alapon a következő határozati javaslatot beterjeszteni: »Mondja ki a képviselőház, hogy a pozsony— országhatársszéli h. é. viczináüs vasút engedélyezéséről szóló 152. számú törvényjavaslatot véleményes jelentéstétel végett a közgazdasági bizottsághoz utasitja.« (Helyeslés.) Elnök : Fel fog olvastatni a határozati javaslat. Egry Béla jegyző (olvassa a határozati javaslatot). Elnök : Kivan valaki szólni ? A kereskedelemügyi miniszter ur kivan szólni! Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter: Csak néhány szóval ki akarom jelenteni azt, hogy nincs semmi kifogásom az ellen, hogy ez a határozati javaslat elfogadtassék. (Helyeslés.) Rakovszky István: T, képviselőház! Ha a t. előttem szólott Kmety képviselő ur avval kezdte volna beszédét, a mivel végezte, hogy közgazdasági szempontból kívánatosnak tartja azt, hogy ezen törvényjavaslat a közgazdasági bizottsághoz utasittassék, én nem is szólaltam volna fel; elfogadom amúgy is ezt az indokolását és hozzájárulok javaslatához. De a t. képviselő ur egy oly indokolással is kisérte javaslatát, a melyet én magamévá a parlamentarizmus szempontjából sehogy sem tehetek. Ö t. i. azt mondotta, hogy egy pártmegállapodás folytán szólalt fel ő itt és ellenzi a törvényjavaslatnak oly módon való tárgyalását, a mint itt ezt a t. előadó ur a kormánynyal egyetértő leg — mert nem tételezhetem fel, hogy a kormány intencziói ellen cselekedett volna — előadta. Ez annál is inkább kihivja a magam részéről a parlamentarizmus szempontjából a kritikát, mert a t. képviselő ur önön magával is ellentétbe jutott akkor, a mikor a t. kereskedelemügyi miniszter ur iránti bizalomnak és szeretetnek azt a vallomását itt elmondotta, — melyből egyébként én is részt kívánok magamnak— s hozzátette : ez nem jelenti azt, hogy mi a szabad kritikának jogáról lemondtunk. (Nyugtalanság.) Hát engedjen meg, mi, a kiket ez a pártmegállapodás nem köt és a kik a parlament porondját olyannak tekintjük, a hol a nézetek mérkőzéséből formálódik a helyes Ítélet, mi ezt a szempontot — t. i. az elsőt — magunkévá nem tehetjük, de igenis, a szabad kritika alapján állva, csakis azt a második indokolást, a melylyel végezte a beszédét a képviselő ur, tehetjük magunkévá. A bizalomnak és a szeretetnek nyilvánítására nézve én egyet vagyok bátor kinyilatkoztatni. Nem mi voltunk azok, a kik ezen törvényjavaslatnak sürgős tárgyalását szükségesnek tartottuk ; de attól a percztől kezdve, a mikor tegnapelőtt a t. kereskedelemügyi miniszter ur beadta azt a törvényjavaslatot és ez, mondjuk, gyorsított tárgyalás alá lett volna veendő, mi. mint a többséghez tartozó párt kötelességünknek tartottuk, hogy a mellett állást foglaljunk. Ma, ugy látszik, megváltozott a kormánynak a nézete ; ez az utóbbi indokolása a t. képviselő urnak én előttem plauzibilis, ehhez hozzájárulok ; de nem mulaszthatom el, hogy beszédének bevezetése ellen a parlamentarizmus szempontjából óvást emeljek. Elnök: Szólásra senki sincsen feljegyezve. Ha senki szólni nem kivan, a vitát bezárom. Kmety Károly: T. ház! Elnök : Milyen czimen kivan szólni ? Kmety Károly: Félreértett szavaim értelmének helyreigazitása czimén! Rakovszky t. képviselőtársam talán nem méltóztatott eléggé figyelni bevezető szavaimra. Nem azzal vezettem be felszólalásomat, hogy egyenesen a párt nevében és megbízásából szólalok, hanem azt mondottam, hogy pártmegállapodás folytán is és annak következményeképen is. Ez mást jelent, mint a mit t. képviselőtársam nekem imputál. Felszólaltam saját elhatározásomból. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : A többségnek joga van ehhez! ) Különben is a parlamentarizmussal semmiféle elvi vagy gyakorlati ellentétben nincsen az sem, ha csak a párt