Képviselőházi napló, 1906. II. kötet • 1906. julius 14–julius 30.

Ülésnapok - 1906-39

39. országos ülés 1906 Julius 27-én, pénteken. 365 tottságában, részint jóléti intézményekben, részint magának a munkabérnek felemelésében áll. Sohasem zárkózom el a fokozatos fejlődéstói és a baladó igényeknek megfelelően a haladó korral járó nagyobb bérek elől sem. Itt azonban a fokozatos fejlődést kell megóvnunk, és minden izgatással a legnagyobb erélylyel szembeszállnunk. Ha ebben egyetértünk, akkor egyezni fogunk a szocziális kérdésekben. Hanem igenis határozott, nem kétértelmű nyilatkozatokat kérek, melyekből mindent ki lehet magyarázni. Meg kell találnunk a határokat és az irányt, a melyben és a meddig megyünk. Ezen irányban és ezen határok közt kell a korszerű kérdéseket megoldani. Én kérem t. házat, hogy az előterjesztett költségvetési javaslatot elfogadni méltóztassék. (Élénk helyeslés és taps.) Maniu Gyula : T. ház ! Szavaim . . . (Zaj.) Elnök : Milyen czimen kivan a képviselő ur szólni ? Maniu Gyula: Félreértett szavaim helyreigazítása czimén. Elnök : A házszabályok szerint szavai félremagyarázásának rövid helyreigazítására joga lévén, megadom a szót. Maniu Gyula: T. ház! Nagyon sajnálom, hogy a házszabályok értelmében nincsen jogom érdemileg válaszolni azokra, a miket az igen t. miniszterelnök ur felszólalásában mondott, de a házszabályok keretén belül kötelességemnek tartom a következő helyreigazitást megtenni. A t. miniszterelnök ur akkép értelmezte szavaimat, hogy én a történelmi fejlődést a népek menetében és a népek életében egy ignorálandó dolognak tartom. En ezt sohasem tettem, sőt annak jelentőségét magam is elismerem ; mindössze az volt a megjegyzésem, hogy ennek az országnak fejlődése nem kizárólag történelmi utón haladhat előre. Az a fejlődés, melyet á történelem mutat, elődünkre szolgál, mert nem én, hanem gr. Apponyi Albert mondja utóbbi felszólalásában (olvassa) : »Ennek a konzcentrált királyságnak alkotása pedig sikerült akkép, hogy ez nem történt a szabadsági jogok létesitésének, biztositásának és kiterjesztésének rovására és ezen czentralizácziónak — hogy ugy mondjam — nyelvi követelményeit is sikerült akkép létesíteni, hogy azok által nem nyomattak el az itt lakó és nem magyar ajkú fajok hozzátartozóinak azon nyelvi igényei, a melyek összeférnek az állami egységgel. Legjobb bizonyítéka ennek az, hogy ma is itt vannak, s annak, hogy meg nem fogytak, az, hogy ma is erőt tudnak kifejteni.« Ez a történelmi fejlődés mit mutat ? Azt mutatja, hogy Magyarországnak hivatalos nyelve a latin volt; ez nem volt az, mely a többi nyelvek szabad fejlődését megakadályozta. Akkor azonban, midőn a magyar nyelv kizárólagos alkalmazását mondták ki, elvágták azt az alapot, a mely alapon ez az ország ezer éve fennállott. (Élénk ellenmondás és zaj.) A magyar nyelv kizárólagos használata a többi népek anyanyelvének fejlesztését megakadályozta. (Zaj és ellenmondás.) En megkérem a t. miniszterelnök urat, hogy akkor, a mikor az én szavaimat idézi, bármily csekély vagyok is, szíveskedjék azokat ugy idézni, a mint azokat mondtam. En azt mondtam, hogy a mi politikai aspirácziónknak történelmi múltja van. Történeti múltja oly értelemben, hogy mi ezek megvalósítására már akkor törekedtünk, mikor önök még nem követelték ; én azt mondtam : a mikor önök közül egy sem kérte a nemzet jogainak faji értelemben való megvalósítását, akkor az én népemnek egy fia előre látta a jövő mozgató erejét és követelte. Ezt akartam egyelőre megjegyezni. Elnök : Az előadó kiván-e szólni ? Hoitsy Pál előadd: Nem óhajtok! Elnök : Ha nem kíván szólni, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a szavazás. Felteszem a kérdést. Kérdem a t. házat, méltóztatik-e az 1906. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem ? (Igen!) Azt hiszem, kijelenthetem, hogy a képviselőház a törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadja. Következik a részletes tárgyalás és pedig a czim. Egry Béla jegyző (olvassa a törvényjavaslat czimet). Elnök : Kíván valaki a czimhez szólni ? (Nem ! ) Ha szólni senki nem kivan, kérdem a t. házat, elfogadja-e a czimet változatlanul, igen vagy nem ? (Igen !) Ha igen, kijelentem, hogy a képviselőház a czimet változatlanul elfogadja. Egry Béla jegyző (olvassa az 1. §-t). Hoitsy Pál! Hoitsy Pál előadó : T. képviselőház ! Csak egy stiláris módosítást teszek. Itt az van mondva': »hatvankettő millió«; e helyett kérem tenni : »hatvankét millió«. Módosításom így szól (olvassa) : »Az 1. §. ötödik sorában e helyett : hatvankettő millió, tétessék : hatvankét millió.<< Elnök: Kérdem a t. házat, kiván-e valaki hozzászólni az 1. §-hoz ? (Nem!) Ha senki sem kíván hozzászólni, a vitát bezárom. Kérdem a t. házat, méltóztatik-e az 1. §-t az előadó ur módosításával elfogadni: igen vagy nem? (Igen!) Ha igen, akkor kijelentem, hogy az 1. §. az előadó ur módosításával elfogadtatott. Következik a 2. §. Egry Béla jegyző (olvassa a 2. §-t). Elnök : Szólásra senki sincsen feljegyezve. Kérdem a t. házat, kiván-e valaki a 2. §-hoz hozzászólni ? (Nem !) Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. Felteszem a kérdést. Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a 2. §-t változatlanul elfogadni: igen vagy nem ! (Igen !) Ha igen, akkor kijelentem, hogy a képviselőház a 2. §-t elfogadja. Következik a 3. §. Egry Béla jegyző (olvassa a 3. §-t). •; \