Képviselőházi napló, 1906. II. kötet • 1906. julius 14–julius 30.
Ülésnapok - 1906-37
346 37. országos ütés 1906 Julius 25-én, szerdán. és fizetésükhöz képest lettek volna átveendők. Az 1902 : III. t.-cz. 17. §.-a pedig világosan kimondja, hogy az átvételnél csak fizetési fokozattal lehet esetleg őket lejebb helyezni, de fizetési osztálylyal lejebb semmi körülmények között. Nagy sérelme ezeknek a volt megyei pénztári és számvevőségi tisztviselőknek az is, hogy az 1904 : 1. t.-cz. reájuk csak részben lett kiterjesztve, a mennyiben vármegyei szolgálatuk figyelembe nem vétetett. Sérelmük továbbá az is, hogy ő nekik most az által, hogy kisebb fizetésük van és hogy alacsonyabb osztályokba vannak sorolva, ismét vissza kell avanzsirozniok abba a fizetési osztályba, a melyből a vármegyei szolgálatból átvétettek. Minthogy — ismétlem — igen sok helyről érkezett hozzám a kívánság, hogy itt a ház szine előtt az ő sérelmeiket szóba hozzam, rövid interpellácziót nyújtok be az igen t. pénzügyminiszter úrhoz, a mely igy hangzik (olvassa) : »Van-e tudomása az igen t. pénzügyminiszter urnak arról, hogy az 1902. évi III. t.-cz. által államosított vármegyei pénztári és számvevőségi tisztviselők az állami szolgálatba történt átvétel alkalmával igen jelentékeny sérelmet szenvedtek ? 2. Hajlandó-e az igen t. pénzügyminiszter ur ezen sérelmeket, melyek egyenesen beleütköznek az 1902 : III. t.-cz. 17. §-ába, orvosolni és mikor ?« Elnök: Az interpelláczió közöltetik a pénzügyminiszterrel. Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter : T. képviselőház ! Több oldalról intéztek már hozzám kérdést ebben az ügyben, és én a t. ház előtt feleletkép a t. képviselő ur interpellácziójára kijelenthetek annyit, hogy magam is sérelmesnek tartom azt, hogy akkor, midőn a megyei tisztviselők besoroztattak az állami tisztviselők közé, a megyénél töltött szolgálati idejük egyáltalában nem vétetett tekintetbe és ennélfogva alsóbb fizetési osztályokba és fokozatokba osztattak, korábbi fizetésüknek különbözetét személyi pótlékként tartván meg, minek következménye az, hogy ha előlépnének a természetes sorrendben, ez az előlépés nem válik javukra, mert megkapják ugyan fizetés czimén az előléptetéssel járó magasabb illetményt, de a személyi pótlék ugyanannyival apad. Ezt a sérelmet most, a fizetésrendezés alkalmával, midőn felhasználjuk azokat az összegeket. a melyeket méltóztattak a magasabb fizetések kiegészítésére a kormány rendelkezésére bocsátani, orvosolni kívánjuk ; tehát hogy a megyei szolgálat számba vétessék, másodszor, hogy azok, a kik előlépnek, ne fosztassanak meg az előlépéssel járó magasabb illetménytől. Hasonlókép azt is revízió alá fogom venni, hogy az első besorozásnál mennyiben történtek sérelmek, hogy az illetők lehetőleg a korábbi állásuknak megfelelő osztályba soroztassanak. Kérem a t. képviselő urat, hogy ezen válaszomat tudomásul venni méltóztassék. (Helyeslés.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Horváth József (marosujvári): T. képviselőház ! Az igen t. miniszterelnök ur válaszát tudomásul veszem. Elnök : Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a miniszterelnök urnak mint pénzügyminiszternek a Horváth József képviselő ur interpellácziójára adott válaszát tudomásul venni, igen vagy nem '? (Igen I) Ha igen, akkor kijelentem, hogy a képviselőház a miniszterelnök ur válaszát tudomásul vette. Következik most Hodzsa Milán képviselő ur interpellácziója. Hodzsa Milán : T. képviselőház ! Képviselőválasztási ügyben interpellálok. Természetes tehát, hogy nem tagadhatom meg magamban a pártembert és egyes megjegyzéseket az ügyhöz pártszempontból is kell, hogy hozzáfűzzek. Pártszempontból kívánom megjegyezni azt, hogy méltán kelthetett és kelt is általános feltűnést, hogy számos nemzetiségi lakosságú kerületben, oly kerületben, a hol nyilvánvaló volt, hogy a nemzetiségi párti jelöltnek tényleg többsége van, ennek daczára a választás után egyszerre csak az tűnt ki, hogy az ellenjelölt pár száz szavazattal győzött. Ennyit pártszemnontból kívánok előrebocsátani. Egyebekben az előhozandó ügyet annyira közügynek tartom, hogy a pártembert magamban megtagadom és egyszerűen arra szorítkozom, hogy az ügyet olyan formában adjam elő, a mennyiben az a közügyet tényleg érdekli. A Nyitra-vármegyében lefolyt választásokról van szó. Egyrészt a hírlapokból, másrészt felszólásaink során itt, e házban felhozattakból a t. képviselőház az ott lezajlott választásokat meglehetősen ismerheti. Épen azért én ezen választásokat részletesebben ismertetni nem akarom, annyival kevésbbé, mert az a választás, a melynél főkép történt sérelem, a Kúriánál eljárás tárgyát képezi, a melynek én prejudikálni nem akarok. Csak a következő feltűnő dologra kívánom a t. képviselőház és a belügyminiszter ur figyelmét felhívni. Nyitra-vármegyében a választásokat, mint rendesen szokás, felülről intézték, és pedig olyan non chalance-szal és olyan bátorsággal, hogy mindenesetre kellett azoknak az intéző közegeknek valami titkos szerüknek lenni, hogy teljes meggyőződésben lehessenek a felől, hogy azt, a mit maguk elé czélul kitűztek, a törvény ellenére is keresztül íogják vinni. Én érdeklődtem az iránt, hogy mi volt ez a titkos szer. a mely felett az a nyitramegyei főispán, vagy a választást intéző körök rendelkeztek, és meg is találtam. Érdeklődtem azért, mert Nyitra-vármegyének nem egy kerületében a választás nem volt egyéb, mint a nép akaratának direkt meghamisítása. Somogyi Aladár: Azért, mert nemzetiségiekről volt szó ! Hodzsa Milán : Nem azért, mert pl. a vágujhelyi választókerületben függetlenségi jelöltről volt szó. Somogyi Aladár : Az nem panaszkodik !
